Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kritika: A magányos lovas

A nagy nyári dömpingben sikerült elhavazódni, így csak mostanra pótoltam pár nagyobbnak szánt nyári slágerfilmet - milyen szép magyar mondat mindjárt az elején… A lényeg, minden körülményt sikerült legyőzni, így Gore Verbinski, Johnny Depp és a Disney újabb hatalmas kalandját is szemrevételeztem, szigorúan csak az egybehangzó negatív vélemények miatt. És akkor most szembeszélbe pisálnék, mert ez bizony jó és szórakoztató, bár tény, a játékidő és a dramaturgia nem épp a nézőbarát megoldást választotta. Sajnálatos, hogy ekkora elhasalás lett belőle: a Szörny Egyetem és a Gru 2 párosa tökéletesen kifárasztotta a és lefoglalta a családos célközönséget, így érthető módon kullog a 2013-as bevételi szégyenlista prominensei mellett. Hozzá képest a vele egy időben bemutatott Gru 2 már több négyszer annyi bevételt hozott, mint ez az alkotás… Hiába, a nyári indítás idén temette a nagyokat, mellette a Tűzgyűrű is csúnyán buktaszagú. Mindezek ellenére érdemes időt szakítani rá, a felnőttek a nosztalgia-faktor miatt tudnak jót szórakozni, a gyerekek számára pedig ott vannak Johnny Depp szokványos megmozdulásai és jó néhány rejtett gyöngyszem, mely szórakoztatóvá teszi az alkotást.

0 Tovább

Kritika: Tűzgyűrű

Az előzetesek láttán annyira belelkesültem, hogy a nemzetközi és hazai negatív töltetű kritikák után fenntartásokkal ültem be végül, hogy megnézzem Guillermo del Toro legújabb filmjét. Annyit már előzetesen tudtam, hogy ez a film főleg a 10-14 éves fiúknak szól, elvégre hatalmas robotok és gusztustalan óriásszörnyek ütköznek meg az emberiség megmentéséért. Innentől fogva a sztori, amely két bunyót összeköt, már csak felvezetés a számomra, időt ad, hogy legyen időm beleinni a kólába és pár szem kukoricával tompítani az akciók okozta gyomorideget. Úgyhogy csapjunk is bele.

0 Tovább

Kritika: Z világháború

A könyvadaptálás nem egy könnyű útja a filmkészítésnek, elvégre nem csak az írott anyagnak és azon rajongótáborának illik és kell megfelelni, de emellett még a filmes célközönséget is sikerrel be kell csábítani a mozikba. Max Brooks regényének szöveghű adaptálása már csak amiatt is fejszecsorbító, mert egy esemény utólagos dokumentálása - ergo semmi sem zajlott ténylegesen a történetben, minden csak visszaemlékezés. Ezért pláne érdekes volt, mikor kiderült, milyen szintű katasztrófafilmet forgatnak belőle, mintegy felelevenítve a legősibb félelmeink egyikét, járványszerű pusztulását fajunknak. Napjaink vezető hírei közé tartoznak a különböző térségekben megjelenő fertőzésekről szóló híradások, elég csak a H1N1-re vagy a kergemarha-kórra gondolni.

0 Tovább

Kritika: Az acélember

Majdnem napra pontosan hét évvel ezelőtt sikerült csalódni a Warner-féle Supermanben: Bryan Singer rendezésétől sokat vártak a rajongók, az előzetes bizalmat azonban nem sikerült maradéktalanul megszolgálni. A világ legismertebb képregényhőse akkor kicsit felsült, hiába mentette meg már akkor is a világot, csak akkor épp Lex Luthortól. Így logikus elvárás volt, hogy egy újabb kispadozás után neki fognak esni, főleg, mikor látták, hogy a csak emberi alapokon létező Batman-széria sokkal komolyabb anyagi, kritikai és rajongói sikerélményben füröszti a DC-univerzumot. Ugyan két éve már bedobták Zöld Lámpást is a mozis köztudatba, ott valahogy nem volt egységes a földi és a csillagközi univerzum összhangja, újra jégre téve a z Igazság Ligája kalandjait: ki ne tudná, ami a Marvelnek a Bosszúállók (vagy itthon jobban elterjedve a Bosszú Angyalai néven ismertek - ld. a képregények '90-es évekbeli hazai megjelenéseiben). Mióta tavaly sikerült minden idők 3. legsikeresebb filmjét összerakni a Marvel-Disney tengely mentén, újra lángol a DC-Warner páros. Már akkor készült Az acélember, sokan fintorogtak is Zack Snyder rendezői szerepe miatt: elvégre hiába volt szolgai másolat a Watchmen, nem robbantott kasszát, míg a Sucker Punch - Álomháború pedig egyenesen anyagi bukás, a kritikusok és rajongók nagymértékű elutasítása mellett. Ilyen ellenszélben kellett az alkotóknak kiállnia a hegytetőre és saját víziójukkal lepisálni, hogy bebizonyítsák, az ő verziójuk igenis életképes.

0 Tovább

Kritika: Transz

A kamaszokat sem elrettentő horrorok, az ötlettelen sablonvígjátékok és a képregényes folytatások korában igazán üdítően hat egy egyedi, elgondolkodtató és feszültséggel teli thriller. Persze az sem árt, ha jól sikerül a kivitelezés, de Danny Boyle rendező esetében a csalódás nem létező faktor. Na jó, a Gettómilliomos túlértékelt, de ettől függetlenül jó film, a Napfény a kis költségvetésű sci-fi, míg a 28 nappal később a hasonló árkategóriájú horror mintapéldánya, a Trainspotting pedig úgy egyébként a drogfilmek egyik legjobbja. Ilyen előélet után egyértelmű, hogy várólistára kerül egy thriller, melyben a hipnózis révén az elme mélyén rejtőző csapdák és titkok sűrűjébe ránt minket a neves brit direktor.

0 Tovább

Kritika: Másnaposok 3

Minden idők legsikeresebb R-kategóriás szériájának elvileg a végére értünk. Három 30-as csóka másnapos emlékezet-túráját követhettük végig, mindezt 4 éven belül sikerült trilógiává emelni, ami azért nem rossz eredmény. Persze a második rész erős önismétlése és kreatív túlzásai érezhetőek a 3. rész eddigi jegybevételein (nagyjából feleannyit teljesített eddig, mint az elődök ugyanennyi idő alatt), de vitathatatlanul az egyik legmeghatározóbb kanmuri-élmény, amire csak vágyhatunk. Már ha a pisztolyozás, a túladagolt Gina és nyugtató annak számít, na meg a tetoválás, a saját fogunk kihúzása, a szégyenteljesebbnél keményebb emlékek megtekintéséről a telefonon/kamerán már nem is beszélve. Mostani információink szerint elértünk a záráshoz, de persze ki tudja, mi lesz a vége - főleg, ha feltornázná magát minimum 350 millió dollár környékére, ami a nemzetközi bevételek alakulási tendenciái szerint nem kizárt.

0 Tovább

Kritika: Sötétségben - Star Trek

Megkerülhetetlen tény, a késő 20-as és kora 30-as (zömében férfi) generáció egyik legmeghatározóbb sci-fi élménye az itthon akkor még Űrszekerek néven elhíresült széria filmes változatainak második része, a Khan bosszúja. Az 1982-ben készült klasszikus minden elemében a tökéletes trekkie-film: a gyermeki naivitással felvértezett pozitív karakterek, a velejéig romlott gonosz és az épített környezet mai szemmel retró módon mesés világa egyből beszippantotta az arra nyitott elméket - és el sem engedte a mai napig. Aki űrben játszódó sci-fit tervez, mind a mai napig képes meríteni a hatalmas sikerű sorozatokból és az egész estés filmekből.

0 Tovább

Kritika: Lore

Nincs fájdalmasabb annál, mint a gyermekek szenvedését nézni és ezáltal átélni, legyen szó bármilyen történelmi háttérről. Egyrészt védtelenek, másrészt ártatlanok, főleg ha háborús időszakról van szó. Nem ők ragadtak fegyvert, eszmét ideát és néptömegeket, hogy manipulálva a társadalmat a saját képükre formálják azt. Vannak generációs bűnök, de nincsenek nemzeti bűnök, már csak amiatt sem, mert a jövő nemzetét azon gyermeke alkotják, akik a szüleik hibái és tévedései miatt szenvednek a jelenben. Ezek miatt is talál be annyira a Lore, mert nem csak a történelmi háttér, hanem a gyermekszereplők nagyjátékfilmnyi szenvedéstörténete csak igazolja, minden tettünkkel a következő nemzedék fog együtt élni - már ha sikerül túlélniük a felelősségre vonás össznemzeti hadjáratát.

0 Tovább

Kritika: Menedék

A Lasse Hallström-hétvége keretében két filmet is kapunk a neves rendezőtől: az első és cikkem tárgya a Menedék című romantikus adaptáció, mely Nicholas Sparks (Szerelmünk lapjai) regénye alapján készült amerikai szirup, míg a másik már az öreg kontinensre és a kezdeti gyökerekhez visszatérő rendező thrillere, annak skandináv rendje és módja szerint. Mivel most előbb a romantika következik, így kicsit magamra erőltetem a hurráoptimista és rózsaszín ködös mentalitást, mert igazság szerint ez a műfaj csak így működik, nem pedig öregedő és pocakosodó kritikusok szemforgató cincálásával. Akkor egy nagy levegővel fejest is ugrom a szív hullámai által korbácsolt nyáltengerbe - mert ez biza érzelmi softpornó drámai felhangokkal!

0 Tovább

Kritika: Vasember 3

Kezdetét vette a Marvel Phase 2 munkacímen futó kapitalista ötéves terve, melyet ki más is vezethetne fel, mint az eddigi aranyifjú, a Vasember. Tony Stark és páncélépítéssel karöltött világjobbító tervei ezúttal nem egy hasonszőrű építőmester ármánykodásaival kerülnek szembe, hanem egy igazi nagyágyú, sőt, rögtön kettő is célkeresztbe veszi hősünket. Azt pedig csak úgy félgőzzel jegyzem meg, ezzel trilógiává bővült a Marvel legjobb szólókarakterének kalandjai, evégett pedig a "több jobb"-elvével nyakon öntve, új rendezővel a fedélzeten merülünk alá Tony legsötétebb kalandjába - már ami az eddigi szélesvásznú megjelenéseket illeti. Sajnos azonban több sebből vérzik a végeredmény, mint Tony arca egy kiadósabb ütközet során, de még így is ott van a szeretés a lelkünkben.

0 Tovább

Prolihisztor

blogavatar

Szelektált válogatás egy harmincas webpolgár gondolataiból, filmes írásaiból. Vélemény-folyam, mely műfajokhoz és témákhoz nem, csak személyhez kötött.

Utolsó kommentek