Minden idők legsikeresebb R-kategóriás szériájának elvileg a végére értünk. Három 30-as csóka másnapos emlékezet-túráját követhettük végig, mindezt 4 éven belül sikerült trilógiává emelni, ami azért nem rossz eredmény. Persze a második rész erős önismétlése és kreatív túlzásai érezhetőek a 3. rész eddigi jegybevételein (nagyjából feleannyit teljesített eddig, mint az elődök ugyanennyi idő alatt), de vitathatatlanul az egyik legmeghatározóbb kanmuri-élmény, amire csak vágyhatunk. Már ha a pisztolyozás, a túladagolt Gina és nyugtató annak számít, na meg a tetoválás, a saját fogunk kihúzása, a szégyenteljesebbnél keményebb emlékek megtekintéséről a telefonon/kamerán már nem is beszélve. Mostani információink szerint elértünk a záráshoz, de persze ki tudja, mi lesz a vége – főleg, ha feltornázná magát minimum 350 millió dollár környékére, ami a nemzetközi bevételek alakulási tendenciái szerint nem kizárt.

Mostanra elértük azt, hogy nem a szétcsúszott éjszaka eseményei után kutatnak hőseink, csak egy csekély mértékű betöréses rablás részeseivé válnak, ezzel kicsit keretbe foglalva a mellékszereplők révén a történéseket: Chow megszökött a börtönből, míg a srácok az ismeretség révén keverednek bele egy tetemesebb aranykészlet visszalopásába. Az események természetesen a szokásos nem várt fordulatokkal teliek, emellé kapunk némi drámát Alannek köszönhetően (apja halála, pszichiátriai kezelés, miegymás). A történet a címéhez méltó szintet csak a záró 2 percben éri el, ami így nyitva is hagyja a kaput egy esetleges folytatásra – elvégre ki nem nézné meg, hogyan keverednek még elmebetegebb kalandokba.

Tény, hogy történtek változtatások, a megszokott vonulatot harmadjára már senkinek nincs pofája elmesélni, szerencsénkre. Még nagyobb szerencse szerintem, hogy most némi kreatív munka is befigyelt, így események is bekerülnek, nem csak még jobban lealjasodó férfiak és az ő egészestés mulatozásuk kerül a célkeresztbe. Ellenben ez a furcsa és eddigiekhez képest erőltetett mixtúra már sokaknak megfeküdheti a gyomrát, ami az eddigi hazai és nemzetközi visszhangokból kiindulva már folyamatban is van. Ettől függetlenül, ha a filmesztéta kihúzza a karót a saját seggéből, megfogadja a tanácsot és nem ül be egy ilyen filmre józanon, akkor az átlagos mozinézővel karöltve jól fog szórakozni. Mert ez popcornmozi, a nyári bemutatók kevés esetben szólnak a filmnyelv megújításáról, főleg nem a mind eredetibb történetek elmeséléséről. Ez az időszak a kasszák csengésétől és a bankók számolásától emlékezetes, így érthető, ha a kommersz felé billen a mérleg nyelve. Ennek ára pedig az, hogy beáldozzák a művészi értékeket, a szakmai sokszínűséget és marad a jól bevált aljahumor.

A színészgárda kiegészült annyiban, hogy Ken Jeong történetalakító tényezővé vált, mellé pedig John Goodman markáns alakja árnyékolja be a sivatagi homokban fekvő és rettegő hőseinket. Galifianakis ritkán kap ekkora teret a saját agymenésére, ami hol jobban, hol rosszabbul sikerül, de amit a zálogházban művel Melissa McCarthy-val, az maradandó emlék lesz mindenkinek. Todd Phillips rendező ismét cameózik egyet, ahogy megszokhattuk, ismét macinacis, fukszos kuncsaft egy kurvánál, de mindnekinek megvan a maga fétise, ha rendez…

Igaz, hogy nyomába nem érhet az első rész meglepően jó összhatásának, de az viszont elismerendő, sikerül maga mögé utasítania a lényegében semmitmondó és a mostani prekoncepciókat megalapozó második részt. Hogy érdemi megújulást nem tud hozni, az nem feltétlenül az alkotók, sokkal inkább a műfaj hibája: ez a felnőttfilmes humor nem bírja el a drámai hangokat, az érzelmi megnyilvánulásokat, ahogy a Ted is az utolsó fél órájára erejét és lendületét veszti. Ettől függetlenül itthon siker lesz, ahogy világszerte is be fogja hozni a producerek elvárásait – még ha jelen pillanatban nézve csak feleannyit hozott, mint elődei ugyanennyi idő alatt. És... nem konvertálták 3D-re, ami lassan már pozitívum. Értékelés: 6/10