Prolihisztor

Magyarul Hangyaként fogunk vele találkozni, de most a lényeg, hogy iszonyat jól ráérzett a marketing a karakterben rejlő iróniára, és a legelső poszter mikroméretei, valamint a második, már tényleg poénokra kihegyezett előzetes után jött a Marvel Univerzumba illesztés. Nincs pajzs, nincs pöröly, nincs para...

Megérkezett az idei Pixar-film első előzetese, mely új alapokra helyezi az ember-dínó viszonyrendszert. Egy hatalmas "mi lett volna, ha"-kérdésre alapozva arról fog szólni, milyen lenne a világ, ha a kósza aszteroida nem pusztítja ki a dinoszauruszokat. Hazai bemutató 2015. december 3.

Spoileres poszter azoknak, akik nem tudják, mi történik a trilógia kettébontott záró kötetének második felvonásában. Hull a Snow, az tuti, talán a tavalyi etap miatt csalódott rajongókat sikerül látvánnyal és érdemi drámával kárpótolni. Hazai bemutató november 19.

Hektikus időjárással megvert hosszú hétvégén vagyunk túl, amikor a hazai forgalmazók mind a hölgyek, mind az urak jegyvásárló kegyeit keresték, na persze erősen szeparálva. Míg a hölgyek számára A tökéletes hang 2 megtekintése adott enyhet a futószalagon érkező blockbusterek tesztoszteronszagának elviselésében, addig az urak a szuperhősös felhozatalt enyhítve kaptak egy 30 éve várt benzingőzös adrenalinlöketet. Azt el kell ismerni, bőven volt átjárás a nemi szerepek kőbe vésett etalonjaira fittyet hányva, azonban mégis erős a választóvonal a két alkotás műfaji sajátosságai révén elszeparált nemek között.

Elizabeth Banks első rendezői nagyjátékfilmjének a 3 évvel ezelőtti meglepetésszerű sikert arató Tökéletes hang folytatását választotta, ami azért előzetesen huszáros vállalás. A szedett-vedett, messze nem bikinis plakátokról szalajtott lány a capella kórus a diverzitás jegyében megtalálta azt a mélyen rejlő erőt magukban, a csapatukban, hogy országos bajnokságon le tudják győzni az egyazon egyetemről érkező fiúkórust. Eltelt 3 év, a csapat fő tartóoszlopai végzősök, a tehetséges újabb generációs lányokat sikeresen beépítették a csapatba, azonban világméretű botrányt sikerült fazonírozatlan női altestet villantani az Egyesült Államok elnökének születésnapi partiján. A csapatot felfüggesztik, egyetlen esélyük pedig a világbajnokság megnyerése, különben megszűnik a kórus.

A növekvő tétek mellé nem felejtették el a humorfaktort is feljebb tekerni, a nyitó jelenet csak megalapozta, hogy a film cselekménye Koszorúslányok stílusában fog zajlani. Ettől az áthallástól függetlenül sikerült egy nagyszerű ellenfelet találni a Das Sound Machine (továbbiakban DSM) csapata személyében, így az amerikai piac számára is elfogadott ellenségkép most a világháborús időket emelte be a német kórus szerepeltetésével. A dalok terén sajnos nem sikerült megismételni sem az első rész ütős soundtrack-jét, bár a DSM dalai terén csak az angol kiejtés okán lehetett hányérzet, mert a választott zenék és az ipari lézer pontosságával bíró koreográfiák, valamint a német felsőbbrendűség kiemelésével bőséggel szórakoztató pillanatokat szereztek – ergo megtették mindazt, amit igazából a Bardeni Belláktól reméltek a rajongók. A Bellák azonban elmentek a lelkizős cukiskodásba, hiába a fanszőrzetes kezdés és a sátorponyvás székletürítés. Dalok terén visszalépés érezhető, a Treblemakers szinte teljes kihagyása és a Bella-dalok színvonalának jelentős visszaesése pont azt az egyedi hang hiányát jelzi, amit a zenei producer is kifogásol Bella mash-upjainál.

A visszatérő szereplők egytől egyig hozták az elvártakat, sikerült némely karakternek fejlődnie is – Háj Amy érzelmi hullámvasútozása talán a leginkább számottevő ezek közül. Humor terén voltak megbicsklások, a guatemalai lány bevándorlós poénjai a második nekifutás után önismétlésbe csap át, ezzel fedve a forgatókönyv üresjáratait. Ezek alól a zenei összecsapások sem kivételek, a többcsapatos dalváltó csak egy felcicomázott és túlhúzott megismétlése az első rész üres medencés megmérkőzésnek, míg a világbajnoki döntő egyenesen gyengébbre sikeredett az európai színhely ellenére, mint az első rész Lincoln Centerben lezajlott Treblemakers – Barden Bellas csörtéjének. Az új felvonás inkább a nosztalgikus érzésekre igyekezett hatni a dalválasztással, saját mítosza előtt tisztelegve. Minden gyengeség ellenére is simán biztos szórakozás, a DSM profizmusa és a minél erőteljesebben bevetett altesti humor sikerre vitte a projektet, értékelését nézve pedig nincs könnyű dolog, hiszen a poénok jobbak lettek, a dalok kicsit halványabbak, a Treblemakers hiányzott, azonban így is megérdemel egy 7/10-et.

30 évet vártunk arra, hogy egy biztatóan induló, de borzalmasan összeomló trilógia-zárást követően George Miller ismét elkalauzoljon minket Mad Max posztapokaliptikus, benzingőztől bűzölgő koszos világába. Az már tudvalevő volt, Mel Gibson nem tér vissza a volán mögé, de Tom Hardy szerepeltetésével mindenki jó irányba érezte terelődni a projektet. Ezt követően jöttek a brutálisan nyers forgatási képek és a zseniálisan a zsigereinkig hatoló előzetesek őrülete, úgyhogy a nép abszolút mértékben beszippantva. Kellett is a népnek valami masszív gázfröccs, mert ugyan a Halálos iram 7 is ledózerolta a jegypénztárakat, de az már messze nem az autós műélvezetekről szólnak, sokkal inkább a heist mint zsáner lett domináns.

A sivatagban elindul egy páncélozott kamion, hogy üzemanyagot és lőszert szerezzen, a sofőr azonban máson ügyködik. A diktátorként végnapjait élő emberi roncs, Halhatlan Joe csodás háremét és egy tartálynyi anyatejet meglovasítva próbál eljutni Imperior Furiosa (Charlize Theron) eljutni a zöld vidékre, ahonnan származik. Üldözéskre indulnak a hadfiak, hogy a szépséges tenyészeket visszajuttassák a várba. A hajtóvadászathoz csatlakozik két másik település vezére is, hogy példát statuáljanak a renitens hadvezérrel. A menekülő hölgykoszorúhoz csatlakozik Max (Hardy) és egy hadfi, Nux (Nicholas Hoult) is, hogy más-más indíttatásból, de megváltást találjanak a küldetés sikerében.

Miller sikeresen túltette magát a messiástudatú globális üzenet megfogalmazáson, ami a 3. részt dogmatikusan nézhetetlenné tette. Sikerült mondandóját egy kétórás üldözésbe csomagolnia, ahol a küldetéstudat tökéletes pihenést nyújt az extrahosszú autós kaszkadőr show közepette. Az pedig kifejezetten jó ötlet volt, hogy itt nem Max a mozgatórugó, itt minden Furiosa körül forog. Ő a katalizátor, a csapatvezér matriarcha, aki az undorig lecsupaszított társadalomkritika egyetlen igaz embere, aki megőrizte józan eszét és tartását a borzalmak közepette is. Nem véletlen, hogy a patriarcha által uralt, kizsákmányolásra építő diktatúrát egy posztszovjet életérzést a zöldmozgalmakkal ötvöző női karakter készül megdönteni, még ha csak közvetve is. Hiszen nem Furiosa, hanem Max terve a Vár bevétele, Furiosa csak vissza a természetbe-vezérelv mentén vág át a végtelennek tűnő sivatagon.

Az üzenet azonban csak másodlagos, itt bizony az autós üldözésen van a hangsúly, abból pedig nincs hiány. Az egész film egyetlen hatalmas hajtóvadászat, ami csak percekre pihen meg, hogy új, kényelmesebb pózt vehessünk fel az újabb és újabb akcióorgiát bámulva. A szinte gusztustalanságig tuningolt többszintes autókasztnik és a homok- és kősivatag véget nem érő ütközetét a homokvihar sem tudja megakasztani. A száguldás és a gyilkolás vallási áhítattól övezve zajlik a szemünk előtt, Halhatlan szektája pedig ijesztően komoly kritikája napjaink médiafelhajtást elérő csoportosulásainak: Iszlám Állam, Boko Haram és a többiek. Nincs mit tenni, Miller összehozta az idei év legütősebb autós akcióját, példát statuálva a Halálos iram-alkotótársainak. Értékelés 9/10, amit mindenképp nagyvásznon kell először látni.

Az amerikai álom kergetése sokaknál máshogy értelmezhető: van, aki tanul és diplomával a kezében fut neki álmai megvalósításának; van, aki szorgos szakemberként kétkezi munkával teremti meg a mindennapokhoz szükséges anyagi javakat; és van, aki a sittről szabadulva kénytelen egy utolsó melót megcsinálni, hogy letudja a börtönben nyújtott védelemért járó tartozását és némi dohányhoz jutva talpra állítsa az életét.

Igazi körbetartozás ez a film: James (Hayden Christensen) a jelenlegi életkörülményeivel tartozik bátyjának, Frankie-nek (Adrien Brody), aki egyedül leülte az utolsó közös balhéért járó büntetést. Frankie tartozik régi fegyenctársának, Ray-nek (Tory Kittles), mert a hűvösön ő volt az, aki védelmet nyújtott neki. A nagy amerikai álom a nagy rablás, amikor automata fegyverekkel felszerelkezve fényes nappal bankot rabolnak, miközben James szája remeg a sírhatnéktól és mélabúsan a könnyeivel küszködik. Onnan tudni, hogy komoly drámaiságot szándékoznak velünk láttatni, hogy Brody bedobta a lassított felvételes sírást, ami meg kell hasson mindenkit, kérem szépen. Arról nem beszélve, hogy Akon sem bírt megállni a soundtrack szintjén, kellett neki a kamera előtt is teljesítenie - lehet, hogy többet fog nyújtani, mint Jordana "biodíszlet" Brewster, meglátjuk.

A rendező az első amerikai produkcióját tudhatja le, Sarik Andreasyan neve eddig inkább gyártásvezetői vagy írói crediteknél volt látható, meglátjuk, mennyire tudja hozni ezt a sűrűnek szánt akciófilmet. Eddig inkább orosz komédiák dirigálásában jeleskedett, meglátjuk, hogy talpra esik-e a tengerentúlon. Amerikában filmfesztiválokon már  (le)szerepelt az alkotás, iTunes-on június 19-étől nézhető, mozikban július 24-én debütál. Hozzánk szeretettel várjuk DVD-n, Bluray-en. 

A zsaruzsáner is átesik a kötelező emancipációs hullámon, aminek első nagysikerő prominense a Női szervek című film volt 2013-ból. Kellett hozzá két tehetséges színész, hogy a tróger és ordenáré utcai zsaru (Melissa McCarthy) és az előírások mentén élő eminens FBI-ügynök (Sandra Bullock) szórakoztató kétórás felvonás végén megteremtsék a buddy cop női változatát. Közel két évet vártunk egy akár csak nyomokban is hasonló színvonalú női filmre, de a kreatív folyamatok most szó szerint megálltak az altesti szintnél, arról nem beszélve, a színész- és történetvezetés során elkövetett bakik tucatjai okozta sebek idő előtt elvéreztetik az alanyt, nem kell megvárni, hogy a hátsó ülést is összemocskolja.

Kicsinyke történetünk szerint a mexikói drogkartell aktuális vezetője várja a tárgyalást, mely során korábbi alvezére tenne terhelő vallomást ellene. A szokásos folyamatok szerint védett házban rejtegetik a szövetségiek, ahova protokoll-előírás miatt egy aktakukac női rendőrt visz magával az ügyért felelős nyomozó. A megbeszéltekhez képest egy órával hamarabb érkeznek, így szemtanúi lehetnek, amint két rivális duó is a koronatanú életére tör. Miután csak a tanú „érzékeny és temperamentumos” kolumbiai felesége és az egyszem rendőrnőnk maradt életben, kénytelenek egy államon keresztül száguldozó menekülésbe fogni, ahol rendőr, bűnöző és civil is az ő életükre törne.

Annyi klisét sikerült a sztoriba olvasztani, hogy az is kérdéses számomra, volt-e egyáltalán kreatív folyamat a forgatókönyv terén vagy minden a South Parkban látható Á.L.L.A.T. nevű robot és az általa felvázolt hollywoodi filmes ötletelés során született. Nem tervezek női egyenjogúsági élharcot vívni, de egész egyszerűen számtalan ponton sértő, megalázó és inkább csak kínunkban röhögős a végeredmény. Az pedig, mire elérünk a végkifejletig, igencsak lefáraszt szellemileg, ahogy lemennek kutyába és még lejjebb is próbálkoznak. Felfoghatatlan, hogy mikor és hogyan gondolták az eseményeket és szituációkat viccesnek, mert a humorfaktor nagyjából a hímsoviniszta ’50-es éveket idézi fel, csak nincs meg benne a Mad Menből ismert klasszikus stílus. Modern mázolmány ez, mely csak leminősíti a jobbra érdemes színészgárdát, akik korábban is tudták bizonyítani, hogy a sztereotípia ellenére is lehet viccesnek lenni.

Reese Witherspoon érthetetlenül kóvályog a jelenetekben, láthatóan nem tudta beleképzelni magát mindenki céltáblájává, az ügyeletes balfék szerepébe. Kínosan feszeng az egyenruhában, mintha nem csak a nemi jellegek terén, de a ruhaválasztásban is alárendelt lenne Sofía Vergara-val szemben. Aki képes lehetett volna a kolumbiai drogkartell-feleség bőrébe bújva felülemelkedni a szövegkönyv balfogásain, de inkább beleszürkült a történetbe. A szexuális jellegű poénok jelentős része az ő világbajnok idomain csattannának, ha vígjátékhoz képest nem lenne fásultan önismétlő minden egyes alkalommal. A mellékszerepekben szépen elsüllyesztették Michael Mosley-t, aki a 2014-es kábeltévés újoncok legjobbjában, a Sirens-ben mutathatta meg, milyen jó a komikus szerepekben. Ide azonban alkotótársak kellettek volna, a forgatókönyvért felelős David Feeney (Jim szerint a világ) és  John Quaintance (Joey) azonban inkább a tévésorozatok terén értek el maradandóbb érdemeket. Anne Fletcher direktor pedig csak leszerepelni tudott az egyébként sem túl veretes életmű (Step Up, 27 idegen igen, Nász-ajánlat) legújabb produktumával.

Közepesnél jobb szórakozást sehol sem nyújt, talán 2 jó poén van az egész játékidő alatt, nézőként inkább kínosan elfordítjuk a fejünket, mert sokszor már nem bírjuk nézni a kínlódást a vásznon. Szerencsére másfél óra sincs az egész, így ha a blockbuster-szezon nyitányán szegény barátnőnknek elege lenne a szuperhősökből és az epikus történetekből, akkor igazán megbüntethetjük őt és magunkat is ezzel a félresikerült komédiával, melynek a magyar címe is épp elég beszédes színvonalú, hogy tudjuk, semmi jó nem vár ránk. Értékelés: 3/10

U.i.: Címjavaslat, ha önirónikusak lennének a forgalmazónál: Fájlalunk és félünk.

Meg sem hallgatták a marketingen az eddigi kifogásainkat, most összecsaptál a karakterposzterek hangulatát, elővették a Peter Berg - Michael Bay-mappa legjobb húzásait és összekotyvasztották: naplemente hátul, robbanás alattuk... Azt máig nem értem, mi a francért szorongatja Emilia Clarke azt a nyamvadt T-800-as koponyát, de lelkük rajta, valamiért erről kéne akkor asszociálnunk a Terminátor 5. felvonására. Kezdek attól tartani, ez az etap sem fogja kihúzni a kátyúból a szériát, ahova a 3. és 4. rész között került. Ez az "új küldetés, új sors" szöveg sem hiszem, hogy megmenti az alternatív idővonal történéseit, egész egyszerűen nem áll össze az előzetesek alapján.

Még el sem dönthettük, hogy jót tett-e a folytatás a Pitch Perfectnek, de máris is a készítők új zenés nagy dobása, a Jem and the Holograms. A sztori nyomon követi, hogyan lesz egy visszahúzódó zeneszerző kamaszlányból előbb Youtube-sztár majd popikon, és hogyan esik szét a világ körülötte. A rendező a Never Say Never-t jegyző Jon M. Chu, aki korábban a Step Up 2-3-at és a G.I.Joe: Megtorlást is dirigálta. Az előzetes és a rendező ismeretében ez nagyon DVD-esélyes nálam, de biztos vannak, akik a Bieber-láztól hajtva megnéznének egy csajos fejlődéstörténetet a modern pop korszakára hangszerelve. Előzetesek terén gyors volt a hazai forgalmazó is, nyilván kell is a terelés a Pitch Perfect 2 irányába, így a május 21-én érkező film elé sikerülhet bepasszírozni ennek is a szinkronos előzetesét. Amerikai bemutató 2015.10.23.

Dübörög a Cannes-i Filmfesztivál, így várhatóan jönnek majd az idei filmekhez is ínyencségek. Kapásból Az éhezők viadala-franchise-zal nyitnám a sort, leszállított nekünk a marketing egy olyan szovjet tankönyvekbe való posztert, melynek köszönhetően tömegével jelentkeznének önkéntes téesz-termelőnek a mai fiatalok, ha tudnák, mit is jelentene...

Ettől függetlenül sivár, melankólikus és hervatag, ami jól jellemzi a kettébontott záróepizód okán érzett rajongói elégedetlenséget. Sebaj, novemberben újabb young adult-széria kopik ki a mozikból, hacsak rá nem veszik Suzanne Collins-t, hogy írja meg mondjuk a nagy háború történetét, aztán jöhet is a prequel-trilógia.

Viccet félretéve, ez a poszter csak a beköszönés a Lionsgate vezető marketingesének, Tim Palen új, a Photographs From The Hunger Games című képes könyvének. Lehet már előrendelni, június 29-ével kapják meg a szorgosak, míg a kereskedelmi forgalomba július 29-én kerül. Kíváncsi vagyok, vajon mennyi spoileres kép lesz majd benne úgy, hogy a könyv már letudva, így nem nagyon van meglepetés egy igazi rajongó számára.

Lassan már minden irányból kritika éri a Terminátor 5. felvonásának marketingjét, kezdve az előzetesben ellőtt idővonal-változtatások, majd a T-3000-es Terminátor felvett külalakjának elspoilerezése miatt, a sokak szemét bántó gyengébb képanyagokról nem beszélve. Most kaptunk egy szokványos főbb szereplőket önállóan felvonultató posztercsokrot, ami sajnos tovább szítja a negatív felhangokat.