Prolihisztor

Még másfél év, mire a magyarul Libabőr címet kapó egykori tv-sorozat megelevedne a szélesvásznon, de szórakoztatónak szánt képgalériával már elláttak minket a kedves marketingesek. A sztori ugyanaz, R. L. Stine rémisztgető gyermekkönyvek szerzője, akinek művein alapult az 1995-98 közti tv-sorozat is. Stine úgy tudja kordában tartani az elméjét háborító szörnyeket, hogy leírja a velük kapcsolatos eseményeket, így a könyvek lapjainak börtöne foglyul ejti őket. A szomszéd srác azonban beleszeret Stine lányába, majd ezen közelség okán tévedésből kiszabadítja a szörnyeket, akik terrorizálni kezdik a várost. Nincs más hátra, a szerelmespárnak és Stine-nak vissza kell terelgetni a szörnyeket a könyvek birodalmába. A rendező Rob Letterman (Szörnyek az űrlények ellen, Cápamese), a főbb szerepekben Jack Black (ismét együtt dolgoznak a rendezővel a Gulliver utazásai után - rossz ómen), Dylan Minette (Fogságban) és Odeya Rush (Az emlékek őre). Eredetileg 2015. augusztusában debütált volna a film, de a legutóbbi hírek már 2016. áprilisról szólnak. Nincs információ 3D-konvertálásról, de sohasem zárhatjuk ki. A tovább mögött egyesével a szörnyek is kaptak karakterposztert.

Az Alkonyat leáldozása után egy történetét tekintve radikálisabb és társadalomkritikusabb széria uralja a Young Adult-filmek táborát, Suzanne Collins Éhezők Viadala-szériája. A három kötet filmes adaptációi egyre nagyobb anyagi sikert könyvelhetnek el, aminek okán a 3. kötetet ketté is bontották, ahogy az élelmes produceri előrelátással ildomos. Ennek eredménye is megvan, az eddigi legvitatottabb epizód készülhetett el, a leggyengébb amerikai nyitó hétvégi bevétellel (123 millió $, szemben az első rész 152 és a második rész 158 milliójával). A teljes harmadik kötet kronológiai megfelezésével épp a gyengébb szegmens került a mozikba, bőséges negatív kritikát generálva és erősítve a kettébontások elleni felhangokat. Hiába vitte végig a projektet Francis Lawrence rendező, az eddigi két filmje okkal kapott negatív megjegyzéseket is.

Katniss túlélte a Nagy Mészárlást, kimenekítik a 13. körzetbe, ahol az ellenállás gyűjti erőit. Főhősünket megtöri a tény, hogy Peeta a Kapitólium foglya lett, őt személyesen pedig az ellenállás vezáralakjává, a Fecsegő Poszátává szeretnék változtatni. Jó kamaszlányhoz méltóan végig is vívódik minden egyes dilemmán, egyetlen biztos vonalat sem követve. Ez a fajta útkeresés nem csak a lázadásban vállalt nyilvános szerep ambivalenciáját, de magánéletének bizonytalanságát is hektikusan imbolygóvá teszi. Hol Gale, hol Peeta az, akit közel érez magához, miközben nap mint nap meg kell felelni a Poszáta szerepének. Ez utóbbi révén szembesül a 12. körzet porig bombázásával és a lakosság szinte teljes körű kiirtásával, mely annyira felkorbácsolja a benne dúló indulatokat, képessé teszi az ellenállás jelképévé válni – még ha csak a kamerák előtt is.

A kettéosztott regénynek kezdjük a hátulütőivel. Viszonylag kevés cselekménydús szituáció zajlik a könyv első felében, sokkal inkább a belső vívódás jellemábrázolásával szembesülhetünk. Ezt a film ügyesen igyekszik is kerülni, nem belefojtani a szériát a nyivákoló tinihangokba. A 13. körzet aprólékos bemutatása, az ellenállás erejének és múltjának érzékeltetése tágabb kontextusba emeli az eseményeket, így lehetőséget adva a történet nagyságának érzékeltetésére. Az eddigi társadalomkritikus, zömmel Kapitólium-ellenes, nagyhatalmi erőfitogtatást megkérdőjelező ábrázolásmód mellé a gerilla hadviselés, a földalatti mozgalmak és a kisember ellenállása az erőfölénnyel szemben mind szép dramaturgiai ízt adnak a demokratikus tanmesének. Mert ez szépen vázolt, idilltől mentes, poszt-apokaliptikus mese a demokrácia erejéről, az alulról szerveződő népuralomról, a magad uram-mentalitás erejéről. Mindezt egy kamaszlány megtört szellemének mind mélyebbre és mélyebbre taposásával, fizikai és lelki terrorizálásával kapjuk kézhez, hogy érezhessük, mennyit is képes elviselni az emberi szellem és test.

Az erények egyértelműen a színészi alakítások és a könyvhöz képest ügyesebb dramaturgia mellett szólnak. Alakítások terén Jennifer Lawrence már rég Katnissként aposztrofálható (bár tény, nem annyira éhező karaktere mind a mai napig bőséggel okoz felháborodást a fanatikus rajongók körében), árnyaltan és érzékenyen hozza a megtört lány figuráját, még ha néhol kicsit hirtelen váltásként robban ki belőle az érzelmesebb megnyilvánulás. A korábbiakban fontosabb karakterek még jobban perifériára szorulnak, Josh Hutcherson Peetája összesen 4 jelenetnyi lehetőséget kap a filmben, de aki ismeri a regényt, ismeri az okokat is. Ez a hosszabb altatás megfelelően felvezeti a karakter visszatérését és a személye körül ezek után felmerülő kérdések problematikáját. Gale-ként Liam Hemsworth még mindig csak biodíszlet a női nézőknek, kevés motivációval és inkább szenvedő arcszerkezettel. Haymitch (Woody Harrelson) és Effie (Elizabeth Banks) hozza a szerves kapcsolatot az eddig látottakkal, miközben mindketten saját személyes pokluk mélységeit járják meg, mégis a legszórakoztatóbb figurák maradnak végig. Plutarch szerepében Philip Seymour Hoffman utolsó előtti megnyilvánulásainak lehetünk szemtanúi, így természetesen felértékelődik minden vásznon töltött másodperce, de enélkül is az egyik legjobb alakítás az övé. Az elnökök pedig megadják a politikai játszmák minden járulékos mocskát, Snow (Donald Sutherland) a kegyetlen diktátor, aki a kórházakat is bombázza, míg Coin (Julianne Moore) a megkérgesedett szívű özvegyasszony és elnök, aki végletekig pragmatikus és uniformizált körzet élén építgeti a civil és katonai ellenállás erős alapjait.

Egy-két szempontból érthető kettéválasztás eredményeképp a leginkább akciószegény epizódon lehetünk túl A kiválasztott 1. részével, de érdemes megjegyezni, ez főleg a karakterek árnyalásának és az ellenállás felfuttatásának az epizódja volt. Innen már csak fentebb van, elvégre két komoly ütközet van hátra az akcióbuzik örömére, kevesebb lelkizés mellé sokkal több drámaiság kerül majd a lázadók Kapitóliumig tartó menetelésében. Értékelés 7/10, ami főleg a színészgárdának és Jennifer Lawrence betétdalának érdeme. Egy év múlva pedig a nagy finálé! És egy kis utószó: megy feliratosan a mozikban, vidéken is (pl. Békéscsaba, Debrecen, Szeged, Székesfehérvár, Veszprém), nem csak a Cinema City hálózat tagjai, úgyhogy aki teheti, nézheti eredeti nyelven.

Mi másért jönne össze a folytatás egy győztes amerikai kórusnak, ha nem a világbajnoki cím elhódítása miatt?! A kedvencek visszatérnek, hogy még több hangszálszakasztó dallammal örvendeztessék meg a rajongókat. Visszatér mindenki, így nincs is miért tovább szaporítani a szót, angol és magyar nyelven az előzetesek! Cup song 4eva! Na meg "fartnoise" RLZ! Hazai bemutató 2015. május 14., világpremierben.

Úgy néz ki, Ethan Hawke ügyeletes low-budget filmes arc lett - bár a poszter alapján inkább egy kamaszodó cyber-Magnum. Piedesztálra a Before-trilógia emelte, mellé befért vámpíros (Daybreakers), társadalomkritikus (The Purge), horroros (Sinister) és érzelmes (Boyhood) is, úgyhogy ideje volt egy időutazósnak is. A történet szerint az időutazó ügynök utolsó küldetésén párhuzamosan el kell kapnia az eddigi legnehezebb ellenfelét, valamint saját fiatalkori önmagát is be kell szerveznie. A rendezést a Daybreakers direktorai, a Spierig-tesók vállalták, Hawke mellett még Sarah Snook (Jessabelle) és Noah Taylor ismertebb arc (Lawless). Előzetes alapján Spierigék legjobb filmje lesz, noha még csak 3. nagyjátékfilmes alkotásuk az Undead és a Daybreakers után. Nálunk november 26-ától elérhető Blu-Ray-en és DVD-n.

Kicsit megfogyatkozott a heist-filmek száma napjainkra, ízes lopásos-betöréses átverések terén hiányérzet is akadhat. Ebben jön segítségünkre Julius Avery nagyjátékfilmes bemutatkozása, a honi keresztségben Fenegyerek címen érkező alkotás. A sztori egy fiatal srác (Brenton Thwaites - The Signal, The Giver) sittre kerülésével indít, ahol találkozik a nagy példaképpel (Ewan McGregor - Trainspotting, Star Wars). Szabadulásuk után nekilátnak a nagy aranylopó akciónak, mely mind a kivitelezésben, mind a bajtársiasságban próbára teszi őket - ez utóbbiban naná, hogy egy nő (Alicia Vikander - En kongelig affære) miatt kerülnek szembe egymással. Hazai bemutató december 25., Amerikában előbb a Direct TV előfizetői láthatják december 11-étől, majd mozikba január 16-ával kerül.

Katniss története a célegyenesbe ér, de a befutót majd csak jövő novemberre kapjuk meg. Addig a message Snow elnök úrnak: If we burn, you burn with us! Igazából a poszter, érdekesebb, mint az előzetes, többet bogarásztam, mint a mozgóképes részt. És ne felejtsük el, Philip Seymour Hoffman utolsó filmje. Sad Keanu lettem...

Valentin napra döngetős bestseller, gyenge casting, fosszürke árnyalat. Púderpink szado-mazo egy borostás pólyással és egy fakócska szunnyadó tűzhányóval. Tovább részletezni nincs mit, úgyis megnézik...

Míg tavaly a Gravitáció, idén a Csillagok között pályázott arra, hogy a székekbe szögezze a nézőket egy-egy epikusabbra szabott űrkaland révén. Alfonso Cuarón filmje tarolt is, bevételek (2013 8. legmagasabb bevételt produkáló alkotása)  és Oscar-díjak  (7 arany szobrocska, többek közt legjobb film, legjobb rendezés) terén is. Ha pedig Christopher Nolan megszerzi főszerepre a mostanság legjobban teljesítő férfi színészt, Matthew McConaughey-t és kilövi az űrbe, hogy mentse az emberiséget, ott bizony elég magas elvárásoknak kell megfelelni. Ami csak részben sikerült…

Valamikor a nem túl távoli jövőben a Föld már nem az az otthon, ahogy most tekintünk rá. Éhínség sújtja a földlakókat, a termesztett növények állandó veszélynek vannak kitéve pl. a penésszel szemben is. Globális megszorítások vannak a minél hatékonyabb élelmezés végett, pazarló életmód helyett földművelésbe fog mindenki, köztük a régebben űrhajósnak kiképzett Cooper (McConughey) is. Özvegy férfiként neveli két gyermekét, velük él apósa is, miközben napról napra sorvad el benne a tehetség és a kutatószellem. A „véletlenek” egész sorának köszönhetően azonban bekerül a mai önmagához képest vegetáló törpeként ténykedő NASA projektjébe, hogy vezetésével lakható bolygót keressenek a megmaradt emberiségnek. Ehhez azonban bizonytalan évekre, évtizedekre is magára kell hagynia a családját, csak hogy kellő drámaiságot kölcsönözzenek a hátrahagyottaknak is.

Nem voltak felfokozott elvárásaim, de a korai kritikák, valamint ismerősök visszajelzéseinek túlnyomó része elképesztően jó filmről tanúskodott, néhol az „életem filmje” kitétel is olvasható volt. Azonban én ezt nem éltem meg, sőt! Hozzá kell tennem, a méltató vélemények jelentős része IMAX-élmény hatására következett be, míg én csak 4K-ban ültem végig a filmet. Ettől azt reméltem, jobban a sztorira helyezhetem a hangsúlyt, ami pedig ordas nagy hiba volt. Idő- és űrutazós filmekkel kapcsolatban alapból vékony jégen táncolnak az alkotók, így vagy látvány, vagy sztori terén kell embereset virítani. Látvány terén nincs is kifogásom, bár a 4K nem hatott olyan mértékben, hogy azt mondhassam, felejthetetlen volt a film. A fekete lyukban való első utazás valamint Cooper magányos repülése volt emlékezetes, a fagyott bolygó, ami plakátokon is szerepel, gyönyörű kivitelezés eredménye. Történet terén pedig, ha relatíve SPOILERMENTES akarok lenni, Murph (Mackenzie Foy/ Jessica Chastain) szobájában észlelhető gravitációs anomália megfejtése sem tartott a 30-40. percnél tovább. Kiszámítható volt minden nagyobb fordulat, mert emberi fejjel gondolkodva mi is csak az önzést és kisajátítást ismerjük, az önfeláldozás fajmentő mivolta kikopott a fogyasztói társadalomból.

Színészek terén csak kicsit jobb a helyzet, McConaughey újra szoborvárományos lehet, iszonyatosan erős a jelenléte, minden pillanat, amikor megtörik, bennünk is megszakad valami. Anne Hathaway mint kutató csak biodíszlet, annak is csak átlagos. Karakterében kellene vívódnia a tudósnak és a nőnek, de minden esetben az utóbbi nyer, ami megint csak az emberi gyarlóságot erősíti. A másik Nolan-színész, Michael Caine hasonlóképp hozza az esendő embert, az idős tudóst, aki életművét teszi fel fajunk megmentésére, még ha kisebb hibával is a motivációs rangsorban. Emellett van még valaki, aki ezt a vonalat, a zsigeri embert hozza, de mivel őt semelyik előzetes nem fedte fel, maradjon is homályban a kiléte. Neki köszönhetően sikerül teljes mértékben lerántani a porba a küldetés magasztos voltát, meghasonult és önző emberek kétes motivációkkal nem tudják sikerre vinni a projektet. Akinek tiszta indítékai vannak, az Cooper, aki mindenáron vissza akar jutni a családjához, elvégre ígéretet tett. Így a szeretet lett az az erő, ami képes dimenziókon és időn át felhajtóerőt biztosítani ahhoz, hogy szembeszálljunk minden nehézséggel, harcoljunk a végsőkig és készek legyünk az önfeláldozásra. Egyetlen igazán odaadó teremtmény van a filmben, aki felnő Cooperhez, az pedig T.A.R.S., az egykori katonai robot, aki humorral és iróniával felvértezve ellensúlyozza a drámaiságot, több életet emelve a filmbe, mint Cooper 3 kutatótársa együttesen.

Arról nem beszélve, hogy tudományos szinten is voltak hiányosságok vagy tévedések, de hogy ez mennyiben a szinkronfordító vagy az írók (aka Nolan-tesók) hibája, nem tudom. A levegő összetételét lazán összegzik 18%-os nitrogéntartalommal jellemezni csak olyan 60%-os aránybeli tévedés, amiben az első google-keresési cikktalálat a Wikipédiára már orvosolná is. A másik szembeötlő hiba az első vizes bolygó meglátogatásának időintervalluma volt. A földinél 1.3-szer nagyobb gravitációban 1 óra 7 évnek felel meg. Ismét SPOILER, az így elvesztett 23 év összességében 3 és fél órát feltételez nagyjából, de a sztorivezetés ennek nagyjából 70%-ára se adna igazán okot.

Lehet, hogy én most éltem meg azt, amit tavaly azok, akik nem IMAX-ben nézték a Gravitációt, de most őszintén azt érzem, minden pozitív pillanatot egybevéve sem átütő élmény gazdája lettem a bő két és félórás játékidő alatt. Sem a látványvilág összessége, sem a történet egésze nem tudott berántani a saját világába, csak momentumok maradtak, amik miatt kalapot emelek, de ez itt és most kevés volt. Zenei téren Hans Zimmer hozta a megszokott színvonalat, de önmagában ez sem tette számomra kötelező hallgatnivalóvá a soundtracket, igazából nem is biztos, hogy erre a filmre bármilyen téren is sokáig emlékezni szeretnék. Hiányérzet maradt bennem a vetítés végére, egy nagy miértre nem kapva választ: Miért mentsük meg az emberi fajt? Értékelés 6/10

Őszintén megvallom, Dito Montiel rendező annak ellenére volt számomra ismeretlen, hogy életművéek nagy részéhez volt már szerencsém: Bunyó, Senki fia, Tuti szajré. Jövőre érkezik legújabb filmje, egy posztapokaliptikus jövőben játszódó thriller. A főszereplő Gabriel Drummer tengerészgyalogos szerepében Shia LaBeouf, aki kétségbeesetten próbálja megtalálni a tőle elszakadt feleségét (Kate Mara) és fiát. Az úton elkíséri legjobb barátja, Devin Robert (Jai Courtney). Hozzájuk társul még Clifton Collins Jr., Gary Oldman. Amerikai bemutató 2015.10.30.

Célegyenesben a marketing-gépezet, előzetesekkel és poszterekkel megrakodtuk rajongói tarsolyunkat, de ez nem volt elég, elvégre epikus csatajeleneteket ígér az extra hosszúra nyújtott Hobbit-könyvadapt. Ez a majd 2 és fél perc lópikula a Peter Jackson által belengetett 45 perces csatajelenethez képest, de mindenképp meghatározó filmélménynek nézünk elébe. Magyar bemutató december 18., pont elég ahhoz, hogy az elmúlt két évben kijött részek bővített változatát, valamint a sequel-trilógia szintén bővített kiadásaival hangualtba hozzuk magunkat.