Kritika: Csábítunk és védünk

A zsaruzsáner is átesik a kötelező emancipációs hullámon, aminek első nagysikerő prominense a Női szervek című film volt 2013-ból. Kellett hozzá két tehetséges színész, hogy a tróger és ordenáré utcai zsaru (Melissa McCarthy) és az előírások mentén élő eminens FBI-ügynök (Sandra Bullock) szórakoztató kétórás felvonás végén megteremtsék a buddy cop női változatát. Közel két évet vártunk egy akár csak nyomokban is hasonló színvonalú női filmre, de a kreatív folyamatok most szó szerint megálltak az altesti szintnél, arról nem beszélve, a színész- és történetvezetés során elkövetett bakik tucatjai okozta sebek idő előtt elvéreztetik az alanyt, nem kell megvárni, hogy a hátsó ülést is összemocskolja.

Kicsinyke történetünk szerint a mexikói drogkartell aktuális vezetője várja a tárgyalást, mely során korábbi alvezére tenne terhelő vallomást ellene. A szokásos folyamatok szerint védett házban rejtegetik a szövetségiek, ahova protokoll-előírás miatt egy aktakukac női rendőrt visz magával az ügyért felelős nyomozó. A megbeszéltekhez képest egy órával hamarabb érkeznek, így szemtanúi lehetnek, amint két rivális duó is a koronatanú életére tör. Miután csak a tanú „érzékeny és temperamentumos” kolumbiai felesége és az egyszem rendőrnőnk maradt életben, kénytelenek egy államon keresztül száguldozó menekülésbe fogni, ahol rendőr, bűnöző és civil is az ő életükre törne.

Annyi klisét sikerült a sztoriba olvasztani, hogy az is kérdéses számomra, volt-e egyáltalán kreatív folyamat a forgatókönyv terén vagy minden a South Parkban látható Á.L.L.A.T. nevű robot és az általa felvázolt hollywoodi filmes ötletelés során született. Nem tervezek női egyenjogúsági élharcot vívni, de egész egyszerűen számtalan ponton sértő, megalázó és inkább csak kínunkban röhögős a végeredmény. Az pedig, mire elérünk a végkifejletig, igencsak lefáraszt szellemileg, ahogy lemennek kutyába és még lejjebb is próbálkoznak. Felfoghatatlan, hogy mikor és hogyan gondolták az eseményeket és szituációkat viccesnek, mert a humorfaktor nagyjából a hímsoviniszta ’50-es éveket idézi fel, csak nincs meg benne a Mad Menből ismert klasszikus stílus. Modern mázolmány ez, mely csak leminősíti a jobbra érdemes színészgárdát, akik korábban is tudták bizonyítani, hogy a sztereotípia ellenére is lehet viccesnek lenni.

Reese Witherspoon érthetetlenül kóvályog a jelenetekben, láthatóan nem tudta beleképzelni magát mindenki céltáblájává, az ügyeletes balfék szerepébe. Kínosan feszeng az egyenruhában, mintha nem csak a nemi jellegek terén, de a ruhaválasztásban is alárendelt lenne Sofía Vergara-val szemben. Aki képes lehetett volna a kolumbiai drogkartell-feleség bőrébe bújva felülemelkedni a szövegkönyv balfogásain, de inkább beleszürkült a történetbe. A szexuális jellegű poénok jelentős része az ő világbajnok idomain csattannának, ha vígjátékhoz képest nem lenne fásultan önismétlő minden egyes alkalommal. A mellékszerepekben szépen elsüllyesztették Michael Mosley-t, aki a 2014-es kábeltévés újoncok legjobbjában, a Sirens-ben mutathatta meg, milyen jó a komikus szerepekben. Ide azonban alkotótársak kellettek volna, a forgatókönyvért felelős David Feeney (Jim szerint a világ) és  John Quaintance (Joey) azonban inkább a tévésorozatok terén értek el maradandóbb érdemeket. Anne Fletcher direktor pedig csak leszerepelni tudott az egyébként sem túl veretes életmű (Step Up, 27 idegen igen, Nász-ajánlat) legújabb produktumával.

Közepesnél jobb szórakozást sehol sem nyújt, talán 2 jó poén van az egész játékidő alatt, nézőként inkább kínosan elfordítjuk a fejünket, mert sokszor már nem bírjuk nézni a kínlódást a vásznon. Szerencsére másfél óra sincs az egész, így ha a blockbuster-szezon nyitányán szegény barátnőnknek elege lenne a szuperhősökből és az epikus történetekből, akkor igazán megbüntethetjük őt és magunkat is ezzel a félresikerült komédiával, melynek a magyar címe is épp elég beszédes színvonalú, hogy tudjuk, semmi jó nem vár ránk. Értékelés: 3/10

U.i.: Címjavaslat, ha önirónikusak lennének a forgalmazónál: Fájlalunk és félünk.

0 Tovább

Kritika: A hangok

Ez a hét világszerte a Bosszúállók: Ultron koráról, itthon pedig egy inkább számunkra kedves folytatásról, az Argó 2-ről szólnak a hírek, ezekre vált mozijegyet boldog-boldogtalan. Azonban a farvízen érkezett egy kis film, mely mindkettőnél kreatívabb, betegesebb humorral bír és talán emlékezetesebb szórakoztatást is nyújt. Ez a Persepolis rendezőnőjének, Marjane Satrapinak az első amerikai nagyjátékfilmje, A hangok, Ryan Reynolds-szal a főszerepben. 

A történet szerint Jerry (Reynolds) egy jólelkű, kissé bugyuta gyári munkás, aki nemrég került szabadlábra a javítóintézetből. Ennek okán még pszichiáterhez jár, akinél állandó visszatérő kérdés, hall-e bármiféle hangot ill. hogy szedi-e rendesen a gyógyszereit. Munkahelyén mindenki meg van vele elégedve, a felettesei a munkája révén, hölgykollégái testi adottságai miatt. A lassan saját szexuális igényeivel szembesülő fiatalember először a cég dögös brit alkalmazottját, Fionát (Gemma Arterton) szemeli ki. Kettejük közt csak Jerry fejében létezett kémia, így a félresikerült elutasítás végén kegyetlenül béna módon szúrkálja halálra a nőt. Ehhez hozzájön az is, hogy a kegyetlen macskája és a szolgalelkű kutyája tanácsai közt lavírozva gyengelelkű főhősünk rááll a sorozatgyilkos útra, mind több könyvelésen dolgozó nőt téve el láb alól, fejükkel gazdagítva hűtője tartalmát. Alternatív valóságban élve fel sem fogja se cselekedeti súlyát, se azt a tényt, hogy elkövetőként milyen metódusokat követve kellene menekülnie a hatóságok elől. Innen nézve sorsa eleve elrendeltetett, így nincs más dolgunk, mint hátradőlni és élvezni ezt a nem szokványos ámokfutást. 

Sajnálatos vagy sem, Satrapi nyomába sem tud érni a Persepolis kortárs klasszikus színvonalának, arról nem beszélve, Jerry karakterének vívódásai sokszor el is homályosítják a szituáció aberrált szarkazmusát. Nyilván ebben inkább a forgatókönyv és az azt jegyző Michael R. Perry felelős, aki főleg sorozatos munkái révén sokkal bőségesebb játékidővel dolgozhatott a korábbiakban. Így hiába Reynolds debilitást súroló alakításának előnyei, nem képes megszerettetni és nézőhöz közel hozni beteg figuráját. Ami zseniálisan sikerült, az a háziállatokkal folytatott párbeszédek gyilkos humora: a 9gag-generáció igazolást láthat a macskák világuralmi terveiben. Sajnos a poszter és a trailer is elsüti azt a kiszámítható fordulatot, miszerint minden hang csak Jerry beteg elméjének szüleménye. Ez a szemléletváltás degradálja is a beteg elme viselkedésének fontosságát, elejét véve egy kicsit komolyabb önvizsgálatnak. 

Az áldozati bárányok sorrendje monoton csökkenő, Gemma Arterton szándékoltan dögös és mutatott tulajdonságai ellenére nehezen kapható angol hölgyeménye még értelmesen megmagyarázott halált nyert, ellenben a soron következők már csak a tudatra ébredő sérült elme áldozataivá válnak. Anna Kendrick jelenetei egy nem kevésbé sérült személyiséggel büszkélkedve hozza be a szexuális megváltás lehetőségét a viszonyrendszerbe, de tolakodó természete és kíváncsisága még indokoltabbá teszi halálát. Zárásképp pedig a duci Allison szerepében Ella Smith egyértelműen a menekülés áldozata lesz, még ha ennél esetlenebb gyilkost keresve sem találni.

Nem lesz kortárs klasszikus az alkotás, de üde színfolt a hazai kínálatban a film mozikba kerülése. Ryan Reynolds humoros oldala szinte kivétel nélkül szórakoztató, itteni elesettsége és gyilkos attitűdje pedig remek felvezetés lehet a jövőre érkező Deadpool-filmhez, ahol címszereplőként egyrészt le kell számolnia a 2009-es X-Men kezdetek-beli félresikerült karakterrel, másrészt pedig új lendületet adnia a kint R-, itthon 18-as karikás besorolású szuperhősfilmeknek. Értékelés: 7/10, de csak a macskás dialógok miatt.

0 Tovább

Galéria: Jump Street-folytatások

A nagysikerű folytatások közé felkerülő 22 Jump Street végén a rendőr Ice Cube elkotyogja, hogy következőleg orvosi iskolába mennek főhőseink. Hivatalos folytatásról infó nincsen, állítólag kotyvasztják a 3. rész forgatókönyvét, addig pedig íme a film végén lévő potenciális folytatások tematikus poszterei.

0 Tovább

Trailer: Horrible Bosses 2

Megjött a 2011-es Förtelmes főnökök folytatása - vagyis csak ahhoz a red band trailer! Ha csak kicsit, de visszatér a lesittelt Kevin Spacey, újra nyeregben Jennifer Aniston és persze egyesül a szimpatikus lúzer trió: Jason Sudeikis, Charlie Day és Jason Bateman. Egyelőre még csak teaser a cucc, nem sok történést fednek fel nekünk, de a slow mo-walk vitte a prímet. Amerikai bemutató november 26.

0 Tovább

Poszter, trailer: Life After Beth

Van az úgy, hogy fiatalon veszíted el a csajodat. Van az úgy, hogy belerokkansz a veszteségbe. Van az úgy, hogy árnyéka leszel önmagadnak. Aztán valamiféle természeti csoda révén visszatér a csajod, ereje teljében van és agyvelőt egyik, csak hogy létfenntartson! Mert egy kiszabott zombi lesz belőle, te meg a kezdeti lelkesedés alábbhagyása után csak száguldasz az őrült hullámvasúton, próbálod menteni a menthetőt. Csakhogy az újabb hányattatások miatt inkább egy kevésbé pusztító csaj felé kezdesz kacsintgatni... Elvégre a zombinyuszi sem szexi agydarabokkal a fogai közt. A Multik haza írója, Jeff Baena rendezői bemutatkozása saját alapanyagból, igencsak emberes stáblistával: Aubrey Plaza, Dane DeHaan, Anna Kendrick, John C. Reilly. Brit bemutató október 3.

0 Tovább

Poszter, trailer: Dear White People

Képzeljük ezt a fiktív valóságot, ahol az afro-amerikai közösség megelégeli mindazt, hogy a modern hollywoodi filmekben csak a láncra vert és mocskos évszázadok megelevenítésekor kapnak érdemi szerepet, amikor csak a számukra fájdalmas történelem képsorai révén kap ez a közösség kritikai elismerést. Ebbe az Obama-korszakban egyre szembetűnőbb amerikai Canossa-járásba zuhant bele a 2014-ös Sundance-en bemutatott Dear White People, melyben a modern amerikai posztrasszista világnézetet fordítátják visszájára egyetemi közegbe ültetve. Az író-rendező Justin Simien, akinek ez az első nagyjátékfilmje, úgyhogy a merész témaválasztásnak és eme ténynek köszönhetően legyünk elnézőek. Cserébe a szereplőgárda: Tyler James Williams (Everybody Hates Chris, Go On), Dennis Haysbert (24, The Unit), Kyle Gallner (A Nightmare on Elm Street, Jennifer's Body). Amerikai bemutató október 17., nálunk maximum és reménykedve dvd-megjelenés várható.

0 Tovább

Poszter, trailer: Welcome to the Jungle

Meglovagolva Jean-Claude Van Damme Volvo-reklámos 5 percnyi frissített hírnevét, ki is dobták a nagyközönségnek a jövőre érkező vígjáték anyagait. A februárban érkező film a céges csapatépítést helyezné új megvilágtásba ezzel a Lost-szerű kataszrófával. A lezuhant csapat egymásra van utalva, A legyek ura alapján mikrotársadalom körvonalazódik közöttük, miközben még él az egyénben a 21. századi szuperego. Rob Meltzer első nagyjátékfilmje igazi dvd-tékásnak tűnik, hiába van benne JCVD mellett Adam Brody, Dennis Haysbert, Megan Boone, Kristen Schaal.

0 Tovább

Karakterposzter: That Awkward Moment

A Movie 43: Botrányfilm producere, Tom Gormican gondolt egyet, hogy biztos jobb filmet csinál, mint az említett alkotás. Ezen felbuzdulva írt egy forgatókönyvet, megrendezte belőle a filmet, az előzetes alapján pedig már most kijelenthetjük, hogy jobb film született a That Awkward Moment személyében. Olyan zseniális fiatal sztárokat sikerült megnyernie, mint Michael B. Jordan, Miles Teller és Imogen Poots, a celebfaktort pedig Zac Efron hozza - aki egyre jobb színésszé válik. A most érkezett karakterposzterek is egész pofásak, muszáj lesz bevizsgálni majd a filmet. Amerikai bemutató január 31., nálunk még homályba vész.

0 Tovább

Poszter, trailer: Best Night Ever

A női egyenjogúság megköveteli, hogy a gyengébbik nem is megkapja a maga tróger filmjeit, amik mind az eksüvők lázában készülnek: Koszorúlányok (2011), Lánybúcsú (2012). Mostanra pedig már ötlet híján az összes ocsmányságot összeollózzák, amit cska látni sikerült, de nem csak ebben a témában. Jön itt Borat-kikacsintás, Másnaposok-klisék, minden, amin csak röhögtünk az elmúlt években. A rendezés és a forgatókönyv a Jason Friedberg - Aaron Seltzer páros lelkén szárad, akiknek olyan kiemelkedő alkotásokat köszönhetünk, mint a Spárta a köbön, Katasztrófafilm, Vámpíros film - minden, ami paródia és film van a címében nagyjából tőlük ered. Ezek után nemhogy nagy elvárások nincsenek, de előrevetít valamit egy tény: december 26-ától iTunes és VOD-terjesztéssel indul, mozikba csak január 31-én kerül majd. Arról nem beszélve, hogy a rendezők nevét csak a stáblista végén dobják be, a poszteren is inkább a producerek sikereit emelik ki... Csak nem szégyenlős lett valaki Hollywoodban?!?!

0 Tovább

Poszter: We're the Millers

Megérkezett Jennifer Aniston karakterposztere az itthon Családi üzelmek címmel látható kamucsaládos drogfutár-filmhez - ami félresikerült karrier-tanácsadásnak is elmenne. Ennél kicsit többre számítottam az előzetes után, de sebaj, még meglephetnek lenge ruhás képanyagokkal.

0 Tovább

Prolihisztor

blogavatar

Szelektált válogatás egy harmincas webpolgár gondolataiból, filmes írásaiból. Vélemény-folyam, mely műfajokhoz és témákhoz nem, csak személyhez kötött.

Utolsó kommentek