A könyvadaptálás nem egy könnyű útja a filmkészítésnek, elvégre nem csak az írott anyagnak és azon rajongótáborának illik és kell megfelelni, de emellett még a filmes célközönséget is sikerrel be kell csábítani a mozikba. Max Brooks regényének szöveghű adaptálása már csak amiatt is fejszecsorbító, mert egy esemény utólagos dokumentálása – ergo semmi sem zajlott ténylegesen a történetben, minden csak visszaemlékezés. Ezért pláne érdekes volt, mikor kiderült, milyen szintű katasztrófafilmet forgatnak belőle, mintegy felelevenítve a legősibb félelmeink egyikét, járványszerű pusztulását fajunknak. Napjaink vezető hírei közé tartoznak a különböző térségekben megjelenő fertőzésekről szóló híradások, elég csak a H1N1-re vagy a kergemarha-kórra gondolni.

Elszigetelt események a modern civilizációs mobilitásnak köszönhetően hetek alatt behálózzák világunkat, mintegy megannyi gócpontját létrehozva a fertőzésnek. Ebben a globális káoszban egy férfi és családja története kerül középpontba. A volt ENSZ-alkalmazott, Gerry Lane (Brad Pitt) lesz történetünk főhőse, aki előbb az utcai roham elől menti meg családját Philadelphiában, majd pedig korábbi munkakapcsolatai révén máris a tengeren állomásozó megmaradt véderő tagjává válik, hogy megtalálják a 0. beteget. A vírustörzs utáni hajsza Koreába, Izraelbe és Skóciába is eljuttatja hősünket, megannyi értelmetlen halállal terhelve mind az események menetét, mind hősünk évekkel korábban meghasonlott lelkét.  A beteg utáni hajsza értelmetlenné válik, eközben szerencsénkre a felszedett morzsákból kialakuló kép konkretizálása révén sikerül egérutat nyerni az emberiség számára – felvezetve a folytatást persze.

Hatalmas vállalkozás volt ez a film, nem csak a mondanivaló terén. Pitt produkciós cége, a Plan B először került szembe ekkora kihívással, melyről mi magyarok is jócskán tudunk. A hazai forgatás nehézkes körülményei, az utóforgatás miatt szárnyra kelő minőségi problémák mind idő előtt megbélyegezték a filmet, így nem győzte a marketing kihúzni ezeket a globális méregfogakat. Az előzetesek nagyon is rájátszottak a film erősségeire, el is adták egy ütős kis világvége-mozinak, ahol az emberiség a puszta fajfenntartásért kénytelen küzdeni. Ezzel a részével nincs is gond, mert ott klappol is minden, még reflektáló üzenettartalom is megbújik egy-egy akciójelenet mögött. Elég csak az izraeli jelenetre gondolni, ahol Jeruzsálem megerősített falait miért és hogyan támadja meg a zombik tömege, még állatiasabbá formálva az eddigi viselkedésüket. A vírus utáni hajtóvadászat során egy sosem látott hős emelkedik ki a hétköznapi apuka képében, hiszen lezuhan vele repülő, többször is az életéért küzd a zozókkal szemben (katonai szleng a filmből, sorry), közben szemrevételez egy atomrobbantást, vétlen szemtanúként Jeruzsálem pusztulása közben menti a menthetőt, hogy egy víruskutató laborban kifejlessze az emberiség álcául szolgáló mentsvárát a probléma megoldásáig.

A film leggyengébb pontja éppenséggel a fentebb sorolt eseménylánc, melynek egyetlen hétköznapi ember a mozgatórugója. Már a szuperhős-filmeknél is kibukik a tökéletesség miatt a lóláb, mert nem tudjuk elfogadni, hogy maradéktalanul sebezhetetlen legyen valaki. Emberi gyarlóság, fizikai gyengeség szükséges már a mostani adaptációkba, hogy a közönség támogatását élvezhesse. Ehhez képest itt ennek nyoma sincsen, a családjáért zombivadászatra induló férfi egyszerűen elpusztíthatatlan, fizikai és szellemi teljesítőképessége vetekszik a legjobbak csoportos képességeivel. Épp emiatt egy idő után nem tudsz izgulni a főhősért, akármi is történjen vele, elvégre bármit túl fog élni – kisebb sérülésekkel természetesen. Ennek ellenére elképzelni sem lehet ennyi nyúllábat, mely kimenti a hátsóját, legyen bármilyen nagy a gebasz. Szerencsére az akciók ellensúlyozzák a problémás történetvezetést, még a zombik testéből emelt torony is értelmet nyer, amint látjuk Jeruzsálem falainál. Azért is hoztam fel többször ezt a jelenetet, mert aktuálpolitikai, vallási ellentétekre épített mindennapjainkban elképesztően gyakorlatias realitással mutatja meg, mi az emberiség veszte ilyen vészterhes időkben: ahogy Gerry is mondta az elején, aki mozgásban van, túléli. Itt azonban egy hatalmas fal mögé menekül mindenki, azonban amint megfeledkeznek a falakon túli veszélyről, saját sorsuk megrontói lesznek a régi szokások rabjaiként.

Mindent egybevetve élvezetes pusztulás szemtanúi lehetünk, melynek története sajnos nem tudott mit kezdeni a lólábbal, ami ordenáré módon lóg ki az események szövetéből. A folytatás az anyagi siker láttán már garantált, így bizakodhatunk egy jobb rendező és egy jobb forgatókönyv felbukkanásában. Mert akárhogy nézzük, Marc Forster direktornak már A Quantum csendjénél is meggyűlt a baja mind a kettővel, most azonban csak megerősítette az ottani vele kapcsolatos sztereotípiát. A hogyan egyelőre a stúdión múlik, de reméljük, a feszültséggel teli akciók mellé sikerül a kerettörténetet is felgyúrni. Az már csak savanykás hab a tortán, hogy a mellékszereplők szinte észrevétlenek és súlytalanok, elvesznek a hajszában. Értékelés: 6/10