A modern kori újságírás és médianyilvánosság talán legnagyobb úttörője Julian Assange és az általa vezetett szervezet, a Wikileaks. A szervezet titkos információk kiszivárogtatásával foglalkozik, azonban a média lényegében csak a politikai, ott is kiemelten az Egyesült Államok hadi- és külügyi módszerei ellen indított hadjáratával foglalkozik. Egy svéd dokumentumfilm arra vállalkozott, hogy egy kiforratlan kortárs jelenséget és annak vezéralakját követve betekintést engedjen a sajtószabadság globális értelmezésébe.
A háttérről röviden annyit, Assange már fiatalon is komoly hírnévre tett szert, mikor közreműködésével Ausztráliából felügyelték az Egyesült Államok katonai műveleteit. A fiatalember egyszemélyben vált az információs szabadság élharcosává, az általa vezetett szervezet pedig a transzparencia következetes és kegyetlenül őszinte képviselője. Úgy is mondhatnánk, hogy háborút indítottak a harcoló felek ellen, azonban helytállóbb, ha úgy fogalmazunk, a WikiLeaks projekt nem más, mint a kíváncsi ember jogos követelésének beteljesítője. Ha már mindenki az átláthatóságról prédikál, akkor itt egy szervezet, amely szelekció nélkül tárja elénk a legkényesebb kérdéseket.
Foglalkoztak már az elefántcsontparti tömeges mérgezés hétterével, az afganisztáni amerikai jelenlét hátterével. Mostani legnagyobb dobásuk az iraki katonai anyagok kiszivárgotatása mellett az amerikai diplomácia belső levelezésének, táviratainak tömeges közzététele. A diplomáciai következmények beláthatatlanok ugyan, de még nem tört ki háború ezekből fakadóan. Sokkal inkább érdekes a filmben csak említés szintjén megbúvó információk kifejtése. A szervezet online megjelenését sokáig a svéd Pirate Bay torrentoldal és használói köre támogatta, az oldalt azonban az amerikai jogvédő szervezetek perbe fogták, melyet meg is nyertek a fájlcserélőkkel szemben. A mostani kiszivárogtatás kapcsán pedig már mi magyarok is hallhattuk, hogy milyen, az érintett által csak lejáratókampánynak nevezett ügybe keveték: a nemi erőszakkal vádolt férfi önként adta fel magát a rendőrségen, hogy tanúvallomást tehessen.
A WikiLeaks közösségén belüli ellentétek ekkorra váltak hatalmassá, Assange személyével és módszereivel megbarátkozni többé nem képes tagok új közösségeket építenek. Céljuk az, hogy ne csak az olyan nagy horderejű ügyek kerüljenek napvilágra, ami az USA politikai érdekeit sértik. A német Daniel Domscheit-Berg vezette Chaos Computer Club, majd az általa létrehozott OpenLeaks-projekt nem konkurencia igyekszik lenni az anyaszervezettel szemben, sokkal inkább alternatív fórum az olyan ügyeknekés azok kiszivárogtatóinak, amelyek Assange személye és a személyét ért vádak miatt bizalmatlanul tekintenek a WikiLeaks-re.
A kevesebb mint egy órás dokumentumfilm remekül mutatja be, milyen világot élünk. Kis hazánk egyik prominens politikusára utalva kijelenthető, a közvélemény tényleg nem bloggerek véleményére kíváncsi, mikor a televízió több emberhez eljut, a szelektált és megszűrt információk pedig éppen elégnek bizonyulnak a befolyásoláshoz. Újságokat, televíziós csatornákat képesek elhallgattatni az érdekelt felek, csak azért, hogy védjék magukat és üzleti-gazdasági-politikai köreiket. A legszemléletesebb példa, mellyel élnek, az izlandi államcsőd utáni országos hangulat bemutatása, mely új, mélyreható reformok sorát indította az országban, mely így Svédország után a második legszabadabb médiatörvénykezéssel rendelkezik, Assange és Domscheit-Berg közreműködésével. Ez utóbbi tény, az izlandi médiatörvénnyel kapcsolatos kijelentések pedig még inkább figyelemre méltóak a hazai szabályozás új értelmezéseinek ismeretében.
Ami az egész dokumentumfilmből levonható, az Egyesült Államok mérhetetlen birodalmi arroganciával védi saját határait és érdekeit, melyek merevségük okán a bukás felé tereli az egyik legnagyobb világhatalmat. A világgazdasági válság már múlóban, ezzel szemben az amerikai piac és politika mintha szemernyit sem tanult volna a közel- és régmúlt hibáiból. Olyan ezt, mint Obama elnök támogatottsági statisztikájának tanulságai. AKik bőszen támogatták a változást hozó elnököt, szembesülhettek a ténnyel, hatalmas apparátus rejlik amögött, hogy az érdekszféra és a politika változatlan maradjon.
Az, hogy Assange és szervezete milyen hatással lesznek a modern civilizáció menetére, még kérdéses, az mindenesetre tény, az információkra szomjas emberek megtalálhatják azt a felületet, mely teljes hozzáférést biztosít a titkosított, ellenőrzött iratokhoz.
A dokumentumfilm részletekben megtekinthető a Youtube-on, vagy a TopDocumentaryFilm oldalán, ahol az egyik legborzasztóbb katonai videót is bemutatják, mely szerepel a filmben. Aki azonban fájlcserélő oldalról szerzi be, az sem követ el jogsértést, ugyanis nem védik jogdíjak és szerzői jogok az alkotást, teljesen szabadon terjeszthető. Igazi WikiLeaks-szellemiség.
A modern kori újságírás és médianyilvánosság talán legnagyobb úttörője Julian Assange és az általa vezetett szervezet, a Wikileaks. A szervezet titkos információk kiszivárogtatásával foglalkozik, azonban a média lényegében csak a politikai, ott is kiemelten az Egyesült Államok hadi- és külügyi módszerei ellen indított hadjáratával foglalkozik. Egy svéd dokumentumfilm arra vállalkozott, hogy egy kiforratlan kortárs jelenséget és annak vezéralakját követve betekintést engedjen a sajtószabadság globális értelmezésébe.
A háttérről röviden annyit, Assange már fiatalon is komoly hírnévre tett szert, mikor közreműködésével Ausztráliából felügyelték az Egyesült Államok katonai műveleteit. A fiatalember egyszemélyben vált az információs szabadság élharcosává, az általa vezetett szervezet pedig a transzparencia következetes és kegyetlenül őszinte képviselője. Úgy is mondhatnánk, hogy háborút indítottak a harcoló felek ellen, azonban helytállóbb, ha úgy fogalmazunk, a WikiLeaks projekt nem más, mint a kíváncsi ember jogos követelésének beteljesítője. Ha már mindenki az átláthatóságról prédikál, akkor itt egy szervezet, amely szelekció nélkül tárja elénk a legkényesebb kérdéseket.
Nyakunkon a legújabb Karib-tenger kalózai film, az Ismeretlen vizeken bemutatója. Május 19-én a hazai mozikban kerül minden idők egyik legsikeresebb franchise-ának 4. része, Johnny Depp-pel a főszerepben. Mellette olyan zseniális színészek láthatóak, mint Ian McShane, Geoffrey Rush vagy Penélope Cruz. A romantikus szálért rajongók bánkódnak vagy sem, Orlando Bloom és Keira Knightley kiszállt a filmekből, kérdés, hogy valaha vissza fogják-e hozni a karaktereiket - ez sokban múlik attól, hogy fog teljesíteni az új alkotás. A nagysikerű filmes sorozatok matematikája alapján ha nem is lesz egetrengetően nagy kasszasiker, egy biztos 600 millió dollár csak A Karib-tenger kalózai-logó miatt érkezik a pénztárakba.
A közelmúltban már láthattunk egy tisztességesen muzsikáló francia filmből készült amerikai remake-et, ami valami borzalmasan sikerült. 
Manapság már nem csak az emblematikus és nagy rajongótáborra építő, mainstream képregények jogosultak a nagyjátékfilmes megvalósításra, a kisebb, de stílusosabb karakterek is meghódítják a vásznat. A Batman-, Pókember- és Superman-kalandok után egyre több kultikus figura vagy történet landol a vásznon, elég csak megemlíteni a Sin Cityt, a Vasember-filmeket. A technikai fejlődés mellé az is kellett, hogy a Marvel-kiadó önálló studiót alapítson, így házon belül keltheti életre hőseinek filmverzióit (idén Thor és Amerika Kapitány). Ez hatalmas lökés a műfajnak: ami az animációs filmek terén a Pixar versenyelőnyét jelenti, az most a Marvel piaci előnyében ismerhető fel. Most már a DC is rohamléptekben kelti életre szereplőit (Zöld Lámpás), de a kisebb kiadók is joggal házalhatnak termékeik adaptálásáért.
Utolsó kommentek