Az utóbbi években nagyon felpörgött a B (vagy ha jobban tetszik, trash)-filmek mozis bemutatása. Először is Tarantino és Rodriguez a Grindhouse-filmekkel (Halálbiztos és Terrorbolygó) lehelt új életet a zsánerbe, majd az ezekhez készített kamu átkötő trailerekből már 2010-ben bemutatták a Machete című mexikói vendetta-filmet, mely filmtörténeti emléket állít a legcsúnyább rosszfiúnak, Danny Trejo-nak. Most egy horror-remake-ben már bizonyító francia rendező, Alexandre Aja (Sziklák szeme) került a kamera mögé, aki az 1978-as, ma már klasszikusnak számító Piranha című filmet frissítette fel a mai korszellemnek megfelelően, mindezt 3D-ben, sok-sok B-vel, C-vel és D-vel - már ami a (fél)meztelenkedő hölgyek mellméreteit illeti. A nem kis mértékben feljavított látványvilághoz a történetet is hozzáigazították, hogy még több, ezúttal megindokolt de történetileg indokolatlan meztelenséget csempésszenek a képkockákra.

Nyári szünet a Viktória-tó környékén. Ez azt jelenti, hogy 25 ezer fiatal téved le tópartra, hogy ezt az egy hetet alkohol, drog és szex kábulatában töltse, hangfalakból üvöltő zenével múlassa az idejét, több mint kellemesen kikapcsolódjon az egyetemi élet túlhajszoltságából - itt illik megemlékezni Bret Easton Ellis könyvéről és az abból készült filmről, A vonzás szabályai című alkotásról, mely már megmutatta az amerikai egyetemi élet úgymond jellegzetességeit, melyre kicsit később visszatérünk. A nagy partihangulatot egy kis földrengés előzi meg, mely a tó alatti törésvonalak mentén átjárót hoz létre egy belső barlanghoz. Ebben a barlangban rekedt és kannibalizmussal maradt életben az ősi piranha-faj, mely többmillió éves börtönéből szabadulva falja fel a tóban megforduló emberek bármelyikét, mennyiségi korlát nélkül.

 

A kisvárosi Forester seriff (Elizabeth Shue) és kollégái mindent megtesznek azért, hogy ezt a pusztítást megakadályozzák, közben a seriffnek a saját gyerekei megmentéséért is vízre kell szállnia, akik egy léket kapó hajón rekedtek, melyet mind jobban bekerít a piranhák egy kisebb csoportja. A hajón korábban kvázi pornóforgatás zajlott víz alatti leszbikus jelenettel, a fedélzeten pedig fiúk és lányok vegyesen a lányok testéről isszák a tequilát. A strandon hatalmas vérengzés mentőmunkálatai után Forester Seriff a saját gyermekei megmentése mellett némi Piranha-irtásra is vállalkozik, igaz, abban fia, Jake (Steven R. McQueen) jobban jeleskedik, miközben a szeretett lányt is megmentheti.

 

Aja rendezése talán még jobban tiszteleg a Cápa előtt, mint ahogy aztt már '78-as elődje is megtette - a maga módján. Mai szemmel az eredeti nem más, mint egy szolid szexualitásra építkező horror-vígjáték, mely így is maradandót alkotott tisztelgés és hivatkozás területén. A vietnámi háború utáni csendes időkben egy titkos katonai intézményből kiszabaduló, génmódosításokkal tenyésztett piranha-falka zabálja fel a folyó ágain megforduló embereket, akik nagy részét a válás után melankolikus alkoholizmusba menekülő Paul (Bradford Dillman) és az eltűnt személyek után nyomozó újságíró, Maggie (Heather Menzies) menti meg, a katonák akadékoskodása ellenére. Az új verzió a kultikus előd legjobb részeit túlozta el a végletekig, a bemutatott meztelenkedés már súlyosan öncélú, még a férfi nézőknek is a röhejes szintig eljutó mellparádé és a sellő-jelenetre építő hajókirándulás oly mértékben a végsőkig fokozta a testiséget, hogy csak megmosolyogni lehet, netán hangosan röhögni rajta. Ez azonban kivételesen a film előnyére válik, az önfeledt és féktelen bulizás képsorai olyan csalfa biztonságérzetet adnak a nézők számára, melyből a piranhák pusztítása egy gyomorszájra mért ütésként téríti őket észhez.

 

Az amerikai korosztály-bizottság a cenzúra modern intézményeként ugyan jogosan sorolja ezt a filmet a csak felnőtt nézőknek szóló alkotások közé, azonban mind a történet maga, mind a már említett hivatal ténykedése egy nagyon brutális kettősségre hívja fel a figyelmet: ez pedig az amerikai prüdéria és szabad szellem dualitása. Az összlakosságot tekintve a keresztény elvek még mindig verik a liberálisok szabad szexualitás-nézeteiket, az abortusz és a melegházasság még mindig több tízmillió ember szemében istenkáromlás, míg az evolúció oktatása helyett mind nagyobb szerepet kap az intelligens tervezés elmélete. A furcsa szabadságjog-értelmezés adja a gyökerét nem csak ennek a gondolatmenetnek, hanem a fentebb említett Ellis-könyv által bemutatott egyetemista világnak. A vonzás szabályai a felsőoktatási sajátosságok mellett a South Park Séf bácsijának nagy igazságát is fennkölten hangoztatja, igaz majd két évtizeddel korábbról: A szex és a drogok maradjanak csak az egyetemre. Ami az egyetemi képzés alatt történik, az az otthoni környezetben leszabályozott fiatalok hatalmas, többéves kitörése a társadalmi korlátok közül, abban a pár évben mind szerekben, mind szerelemben bármit kipróbálhatsz, minden a kollégium falai közt marad. Ez pedig tökéletes táptalaja a Piranha 3D-ben látható gátlástalan fiatalok partizásaihoz, hiszen a diploma megszerzésével újra bekerülnek a homogenizáló társadalom körforgásába. Körülbelül olyan ez, mint az amisoknál a rumspringa, mikor a bűnös világ szennyével megismerkedhetnek a fiatal felnőttek, hogy utána megtérjenek családjukhoz és boldogan leéljék a hátralevő életüket.

 

A film képi világának megteremtése, főleg a piranha-támadások levezénylése a maszkmesterek karácsonya. Ilyen mennyiségű művér, csonkolt végtagok és torzult egész alakok régóta nem szerepeltek a vásznon, a 3D pedig csak dobott az élményen. A cikkhez illesztett képkockák esélytelenek arra, hogy a térhatású haláltusákat és sérülések sorozatait megfelelően visszaadja, ez tényleg egy olyan film, amit csak 3D-ben érdemes megtekinteni, mert a látvány az, ami eladja az alkotást. Olyan fizikai és emberi kegyetlenség, mint ami a strand lerohanásakor látható, nagyon ritka és hiánypótló jelenet. A társain motorcsónakkal átszáguldó fiatal, aki a propellerbe hajával beleakadt lányt skalpolja meg, a két rendőr által akaratlanul és félbe szakított lány halála, az irritáló mellékszereplő lerágott és felböfögött pénisze, a vízben úszó szilikontöltet mind-mind a bűnös élvezet kategóriájába esik, ami az antiszociális és kishitű, önbizalomhiányos emberek számára akár elégtételként is felfogható. Ami a realitásérzéken csorbít egy kicsit, az az eredetivel összevetve egy jellemző: a gyermekek fizikai sérülései. A régiben egy csapat táborozó gyermek esik áldozatul a piranháknak, míg az új változatban egyetlen harapásnyom sem kerül a kicsikre. Ez a fajta ál-tudatos védelem az egyetlen sánta kutya az egész forgatókönyvben, minden más a vizuális orgia  szolgálatában áll.

 

A szereplők alakítását nem érdemes kiemelni, mert egy ilyen alkotás nem is arra szolgál, hogy valaki igazán nagyon alakíthasson. Bőven elég, hogy egyikük sem lógott ki a hangulat felvázolta keretből, viszont legalább megemlítés szintjén foglalkozzunk velük. Elizabeth Shue tisztességgel megdolgozott a közepes színésznő-besorolásért, pedig a Las Vegas, végállomás után a lába előtt hevert Hollywood. A fiát alakító Steven R. McQueen megfelelő választás a kitörni óhajtó, mégis családcentrikus fiatal szerepében. Jerry O'Connell, Ving Rhames, Christopher Lloyd és Richard Dreyfuss változó hosszúságú és jelentőségű epizódszerepei hatalmas pozitívumai a filmnek, míg O'Connell ripacskodása egy-két esetben túlzónak is hathat, a Cápa előtt tisztelegve már a film elején elhalálozó Dreyfuss jelenléte egyenesen boldogsággal tölti el a kritikus szívét. Eközben Ving Rhames heroikus partmenti küzdelme a film legtalálóbb piranha-aprításával gazdagítja a filmtörténelmet.

 

Ez tipikusan az a film, amit az egyszeri ugyan végigül, de összességében nem fogja érteni, mire fel a kritikusok éljenzése. A reflektáló és sokat merítő alkotások valahol mind erre a sorsra vannak kárhoztatva, jelen esetben pedig a film a bipoláris betegek szintjén változékony története és képkockái azok, melyek összességükben egy hatalmas fejhajtás az autósmozi-generációknak, a trash-filmeknek. Az pedig, hogy a 2D-s változat már jóideje letölthető, nem jelent komolyabb veszélyt, mert remélhetőleg tudatosul az emberekben, milyen filmekre éri meg kifizetni a 3D-s felárat...