Prolihisztor

Ezzel az ötössel befejeződött Az öt sereg csatájának karakterhalmozása, minden főbb szereplő megkapta a maga szólóanyagát. Ezen etapban Bárd (Luke Evans), Tölgypajzsos Thorin (Richard Armitage), Tauriel (Evangeline Lilly), Thranduil (Lee Pace) és Bilbó (Martin Freeman) megint.

Karakterposzterek jönnek napi szinten, egybe vártam egy kisebb csokorravalót: Bilbó (Martin Freeman), Gandalf (Ian McKellen), Galadriel (Cate Blanchett) és Legolas (Orlando Bloom) bújt most már (talán, ha Peter Jackson is úgy akarja) utoljára Középfölde neves szereplőinek bőribe.

Zsinórban jönnek az elszállt előzetesek az őszi felhozatalhoz, most Joe Carnahan (The A-Team, na meg a Smokin' Aces) új filmje kapta meg az első előzetest. Szokványosan bő sztárfelhozatal (Patrick Wilson, Ed Helms, James Badge Dale, Brooklyn Decker, Jessica Alba, Chris Pine), szokványosan beteg sztori, amikor egy sofőr mind elmebetegebb szotikba keveredik. A narrátor csak bepörget és nem ereszt, ha már másodjára nézed, rákattansz és pörgetnéd tovább a filmhez. Mert ki hagyna ki egy zakkant milliomost, egy szellemet, egy törpét, egy bukit, három sztrippert, három f@szszopó nimfomániást, szilikonos melleket, egy meleg francia maffiózót, kokaint, na meg The Hoffot! Amerikai bemutató október 14., VOD terjesztéssel, szóval leleményesek hamar magukénak tudhatják.

Egyre jobbak az anyagai ennek a kifordított komédiának: humoros transzformáció a rasszok között, amikor a fehérek gangsztának hiszik magukat, a feketék meg elitegyetemisták. Tudják, hogy csak a szülők felkúrása miatt járnak feketékkel; tudják, hogy instagramot csak a túrázás miatt használnak; kérik, hogy ne fogdossák a hajukat; tudják, hogy a hátuk mögött leniggerezik őket; és ami a legfontosabb, a kedves fehér ember ne táncoljon... Itthon majd a dvd-megjelenéseknél figyeljünk rá, mert ez is oylan ámerikás téma, amit mi nem értünk meg (ld. mostanság az Újoncok napja).

A 2010-es évek újfajta zsáner felé terelték az 50+-os férfi színészeket. Egytől egyig igazságosztó karakterekbe menekülnek, ki több, ki kevesebb sikerrel. Liam Neeson már trilógánál tart a bosszúálló ügynökapu szerepéve, Denzel Washington épp elég vastagon húzta be neve mellé a pozitív strigulát, Keanu Reeves részéről még csak előzetesnél tartunk, de ott is hatalmas elvárásokkal néz szembe. És akkor itt van az egykori Bond, Pierce Brosnan, aki Neesonhoz hasonlóan már a 6. X-et átlépve is ülepek szérúgására adta a fejét. Az eddigi pozitív élmények mellé épp ideje volt egy gyengébb változat, nehogy túl nagy önbizalma legyen a modern nagypapáknak.

Összeesküvésekben gazdag, több nagy fordulatra építkezni szándékozó történetünk szerint a leendő orosz elnök múltjában lenne egy kisebb probléma, amit a CIA és az orosz titkosszolgálat is felejtene bőszen, de a kiiktatások során rossz emberrel végeznek a főhős Devereaux (Brosnan) szeme láttára, akit ráadásul épp a likvidált illető megmentésére küldenek. Micsoda katyvasz rögtön az elején! A távcső túlvégén pedig ki más lenne, mint a főhős által kiképzett legjobb tanítvány... Mindezek után egy Belgrád-centrikus üldözéses verseny veszi kezdetét, egyik oldalról a közbeavatkozó Devereaux bőrére megy a játék, másrészt pedig a konteó-gyártó CIA-fejesek helyszínen lévő nagyjai közül megy a ki a nagyobb ganef-típusú önzőzés.

Ahogy a történetből is látszik, nem Oscarra gyúrtak az írók, meg nem is John le Carré írta az alapot, ettől azonban lehetett volna izgalmas is. De nem lett, és ennek nem csak a hozott anyag, hanem a hozzáadott érték is vastagon felelős. A régi Bond mellé régi Bond-lány is dukál Olga Kurylenko révén, de a minek kategória villog rendesen: nagyjából halál mindegy lett volna, ki játsza el a délszláv történelem mocskából kiemelkedő és évtizedre eltűnő lány szerepét, mert annyira jellegtelenre sikerült szegény, mint a sótlan nokedli. Drámai jelenetek terén senki sem találta meg az érzelmes oldalát, a keménykedő akciók során Brosnan isiászkrém helyett valami csípős maszlagot használhatott, mert grimaszolt és műmájerkedett végig, mint urológusnál az egyszeri páciens. Karrierje úgyis a laza szépapák felé tendál, romantikusra veheti most már a figurát, nem kell erőlködni, a műfaj jobb szerepeivel már úgysem őt keresik fel.

Igazából sajnálatos, hogy nem sikerült a témából érdemleges eredményt felmutatni, főleg, hogy nem egy ügyetlen rendező ült a kamera mögött. Roger Donaldson neve olyan filmekből lehet ismerős, mint A banki meló, a Beavatás, a Tizenhárom nap - Az idegháború, szóval nem egy elsőfilmes, aki megszeppent a balkáni téma fajsúlyától. Inkább tűnik ez biztonsági munkának, amit ki szoktak osztani a stúdiók egy-egy nagyobb meló előtt, amit csak alátámaszt a tény, hogy Donaldson fogje rendezni a Nyugaton a helyzet változatlan új adaptációját. Mondjuk ezek után nem lennék magabiztos az ő helyében. 

Érthető a forgalmazó húzása, hogy a címben szereplő evidencia helyett egy hónappal előlrébb hozta a bemutatót, mert innentől kezdve a feledés homályába veszne bárkivel szemben is, most viszont legalább esélyes a többiekkel szemben. Most nem kell a Haraggal, a Csillagok közöttel, a John Wickkel küzdeni, csak a Jobb, ha hallgatsz és a Kétarcú január az ellenfél, bár ebben a súlycsoportban ezek inkább pályatársak lesznek és kikopnak 1-2 hét alatt a mozikból is. Értékelés: 4/10, aki teheti, vagy nézze meg még egyszer A védelmezőt, vagy bírja ki a John Wick-ig.

Felnőtt az Amerikai szépség operatőrsráca, megtalálta a hivatását a szakmában és éjszakai bűnesetek megszállott tudósítójaként üresjáratban megtanulja gyártani is azokat. Kérdés, vajon a kis mániákus meddig képes kihúzni komoly balhé nélkül, mikor kezd rá omlani minden? Kiderül november 13-án.

U.i.: Az első fele csak fikciós hasonlat.

Amerika ügyeletes katonai jófiúi szemmel láthatóan a mesterlövészek. Míg tavaly Mark Wahlberg főszereplésével a Lone Survivor vitte a prímet a műfajon belül, addig idén Clint Eastwood nyúlt ismét katonai témához, melyet így meg is legyinthet az Oscar szele. Minden idők leghalálosabbja, legalábbis ezt ígéri az előzetes, a fegyver maga pedig a felgyúrt Bradley Cooper lesz. Kinti bemutató limitáltan december 25., kis karácsony hangulatnak, széles körben január 16-ával debütál, itthon pedig a szokásos egyhavi csúszást mondanám.

Hiába a november a bajusz hónapja, már október 2-ával megkaptuk az idei promóanyagokat, avagy a Mortdecai című agymenéshez jött ki gender-függetlenül arcszőrös karakterplakát, már ha a főszereplőket nézzük. Johnny Depp esetében ez nem meglepő, Ewan McGregornál még elfogadható, Gwyneth Paltrow esetében kicsit megidézi a mocskos és fülledt 70-es évek rendőrfilmjeit, Olivia Munn azonban csodás transzvesztitatként domborít, szinte megigéz minden férfit és nőt. Az amerikai bemutató január 23., nálunk... majd.

Megállíthatatlanul dübörög a marketing, bombáznak folyamatosan Christopher Nolan új filmjének anyagaival. Egy ideig tanakodtam, hogy vakon küldjem ki, de végül győzött a kíváncsiság, és cseppet sem bántam meg. Hazai bemutatóig még várni kell (november 6.), de bebetonozta magát az IMAX-ben nézendő filmek közé.

Nagyon kreatív címkezelés lesz (Tak3n), változatnak az alapkoncepción, nem a lány, hanem apa lesz a célkeresztben. Janurában jön a trilógia poszter által várható zárórésze, a kétes minőségű középső rész anyagi sikere is erre engedett következtetni. Anya most már kikerül a képből, apát csúnyán felültetik, így hazai pályán menekül és próbálja magát tisztázni a hős apa. Elsőre azt mondom, mindenképp kellett a változtatás, mert harmadjára már a legkitartóbbrajongó is inkább halni hagyná a lányt, így még talán ütősebb is lehet mind a sztori, mind a látvány. A film 2015 januárjában debütál, pontos magyar dátum még nincs.