Prolihisztor

Mi másért jönne össze a folytatás egy győztes amerikai kórusnak, ha nem a világbajnoki cím elhódítása miatt?! A kedvencek visszatérnek, hogy még több hangszálszakasztó dallammal örvendeztessék meg a rajongókat. Visszatér mindenki, így nincs is miért tovább szaporítani a szót, angol és magyar nyelven az előzetesek! Cup song 4eva! Na meg "fartnoise" RLZ! Hazai bemutató 2015. május 14., világpremierben.

Úgy néz ki, Ethan Hawke ügyeletes low-budget filmes arc lett - bár a poszter alapján inkább egy kamaszodó cyber-Magnum. Piedesztálra a Before-trilógia emelte, mellé befért vámpíros (Daybreakers), társadalomkritikus (The Purge), horroros (Sinister) és érzelmes (Boyhood) is, úgyhogy ideje volt egy időutazósnak is. A történet szerint az időutazó ügynök utolsó küldetésén párhuzamosan el kell kapnia az eddigi legnehezebb ellenfelét, valamint saját fiatalkori önmagát is be kell szerveznie. A rendezést a Daybreakers direktorai, a Spierig-tesók vállalták, Hawke mellett még Sarah Snook (Jessabelle) és Noah Taylor ismertebb arc (Lawless). Előzetes alapján Spierigék legjobb filmje lesz, noha még csak 3. nagyjátékfilmes alkotásuk az Undead és a Daybreakers után. Nálunk november 26-ától elérhető Blu-Ray-en és DVD-n.

Kicsit megfogyatkozott a heist-filmek száma napjainkra, ízes lopásos-betöréses átverések terén hiányérzet is akadhat. Ebben jön segítségünkre Julius Avery nagyjátékfilmes bemutatkozása, a honi keresztségben Fenegyerek címen érkező alkotás. A sztori egy fiatal srác (Brenton Thwaites - The Signal, The Giver) sittre kerülésével indít, ahol találkozik a nagy példaképpel (Ewan McGregor - Trainspotting, Star Wars). Szabadulásuk után nekilátnak a nagy aranylopó akciónak, mely mind a kivitelezésben, mind a bajtársiasságban próbára teszi őket - ez utóbbiban naná, hogy egy nő (Alicia Vikander - En kongelig affære) miatt kerülnek szembe egymással. Hazai bemutató december 25., Amerikában előbb a Direct TV előfizetői láthatják december 11-étől, majd mozikba január 16-ával kerül.

Katniss története a célegyenesbe ér, de a befutót majd csak jövő novemberre kapjuk meg. Addig a message Snow elnök úrnak: If we burn, you burn with us! Igazából a poszter, érdekesebb, mint az előzetes, többet bogarásztam, mint a mozgóképes részt. És ne felejtsük el, Philip Seymour Hoffman utolsó filmje. Sad Keanu lettem...

Valentin napra döngetős bestseller, gyenge casting, fosszürke árnyalat. Púderpink szado-mazo egy borostás pólyással és egy fakócska szunnyadó tűzhányóval. Tovább részletezni nincs mit, úgyis megnézik...

Míg tavaly a Gravitáció, idén a Csillagok között pályázott arra, hogy a székekbe szögezze a nézőket egy-egy epikusabbra szabott űrkaland révén. Alfonso Cuarón filmje tarolt is, bevételek (2013 8. legmagasabb bevételt produkáló alkotása)  és Oscar-díjak  (7 arany szobrocska, többek közt legjobb film, legjobb rendezés) terén is. Ha pedig Christopher Nolan megszerzi főszerepre a mostanság legjobban teljesítő férfi színészt, Matthew McConaughey-t és kilövi az űrbe, hogy mentse az emberiséget, ott bizony elég magas elvárásoknak kell megfelelni. Ami csak részben sikerült…

Valamikor a nem túl távoli jövőben a Föld már nem az az otthon, ahogy most tekintünk rá. Éhínség sújtja a földlakókat, a termesztett növények állandó veszélynek vannak kitéve pl. a penésszel szemben is. Globális megszorítások vannak a minél hatékonyabb élelmezés végett, pazarló életmód helyett földművelésbe fog mindenki, köztük a régebben űrhajósnak kiképzett Cooper (McConughey) is. Özvegy férfiként neveli két gyermekét, velük él apósa is, miközben napról napra sorvad el benne a tehetség és a kutatószellem. A „véletlenek” egész sorának köszönhetően azonban bekerül a mai önmagához képest vegetáló törpeként ténykedő NASA projektjébe, hogy vezetésével lakható bolygót keressenek a megmaradt emberiségnek. Ehhez azonban bizonytalan évekre, évtizedekre is magára kell hagynia a családját, csak hogy kellő drámaiságot kölcsönözzenek a hátrahagyottaknak is.

Nem voltak felfokozott elvárásaim, de a korai kritikák, valamint ismerősök visszajelzéseinek túlnyomó része elképesztően jó filmről tanúskodott, néhol az „életem filmje” kitétel is olvasható volt. Azonban én ezt nem éltem meg, sőt! Hozzá kell tennem, a méltató vélemények jelentős része IMAX-élmény hatására következett be, míg én csak 4K-ban ültem végig a filmet. Ettől azt reméltem, jobban a sztorira helyezhetem a hangsúlyt, ami pedig ordas nagy hiba volt. Idő- és űrutazós filmekkel kapcsolatban alapból vékony jégen táncolnak az alkotók, így vagy látvány, vagy sztori terén kell embereset virítani. Látvány terén nincs is kifogásom, bár a 4K nem hatott olyan mértékben, hogy azt mondhassam, felejthetetlen volt a film. A fekete lyukban való első utazás valamint Cooper magányos repülése volt emlékezetes, a fagyott bolygó, ami plakátokon is szerepel, gyönyörű kivitelezés eredménye. Történet terén pedig, ha relatíve SPOILERMENTES akarok lenni, Murph (Mackenzie Foy/ Jessica Chastain) szobájában észlelhető gravitációs anomália megfejtése sem tartott a 30-40. percnél tovább. Kiszámítható volt minden nagyobb fordulat, mert emberi fejjel gondolkodva mi is csak az önzést és kisajátítást ismerjük, az önfeláldozás fajmentő mivolta kikopott a fogyasztói társadalomból.

Színészek terén csak kicsit jobb a helyzet, McConaughey újra szoborvárományos lehet, iszonyatosan erős a jelenléte, minden pillanat, amikor megtörik, bennünk is megszakad valami. Anne Hathaway mint kutató csak biodíszlet, annak is csak átlagos. Karakterében kellene vívódnia a tudósnak és a nőnek, de minden esetben az utóbbi nyer, ami megint csak az emberi gyarlóságot erősíti. A másik Nolan-színész, Michael Caine hasonlóképp hozza az esendő embert, az idős tudóst, aki életművét teszi fel fajunk megmentésére, még ha kisebb hibával is a motivációs rangsorban. Emellett van még valaki, aki ezt a vonalat, a zsigeri embert hozza, de mivel őt semelyik előzetes nem fedte fel, maradjon is homályban a kiléte. Neki köszönhetően sikerül teljes mértékben lerántani a porba a küldetés magasztos voltát, meghasonult és önző emberek kétes motivációkkal nem tudják sikerre vinni a projektet. Akinek tiszta indítékai vannak, az Cooper, aki mindenáron vissza akar jutni a családjához, elvégre ígéretet tett. Így a szeretet lett az az erő, ami képes dimenziókon és időn át felhajtóerőt biztosítani ahhoz, hogy szembeszálljunk minden nehézséggel, harcoljunk a végsőkig és készek legyünk az önfeláldozásra. Egyetlen igazán odaadó teremtmény van a filmben, aki felnő Cooperhez, az pedig T.A.R.S., az egykori katonai robot, aki humorral és iróniával felvértezve ellensúlyozza a drámaiságot, több életet emelve a filmbe, mint Cooper 3 kutatótársa együttesen.

Arról nem beszélve, hogy tudományos szinten is voltak hiányosságok vagy tévedések, de hogy ez mennyiben a szinkronfordító vagy az írók (aka Nolan-tesók) hibája, nem tudom. A levegő összetételét lazán összegzik 18%-os nitrogéntartalommal jellemezni csak olyan 60%-os aránybeli tévedés, amiben az első google-keresési cikktalálat a Wikipédiára már orvosolná is. A másik szembeötlő hiba az első vizes bolygó meglátogatásának időintervalluma volt. A földinél 1.3-szer nagyobb gravitációban 1 óra 7 évnek felel meg. Ismét SPOILER, az így elvesztett 23 év összességében 3 és fél órát feltételez nagyjából, de a sztorivezetés ennek nagyjából 70%-ára se adna igazán okot.

Lehet, hogy én most éltem meg azt, amit tavaly azok, akik nem IMAX-ben nézték a Gravitációt, de most őszintén azt érzem, minden pozitív pillanatot egybevéve sem átütő élmény gazdája lettem a bő két és félórás játékidő alatt. Sem a látványvilág összessége, sem a történet egésze nem tudott berántani a saját világába, csak momentumok maradtak, amik miatt kalapot emelek, de ez itt és most kevés volt. Zenei téren Hans Zimmer hozta a megszokott színvonalat, de önmagában ez sem tette számomra kötelező hallgatnivalóvá a soundtracket, igazából nem is biztos, hogy erre a filmre bármilyen téren is sokáig emlékezni szeretnék. Hiányérzet maradt bennem a vetítés végére, egy nagy miértre nem kapva választ: Miért mentsük meg az emberi fajt? Értékelés 6/10

Őszintén megvallom, Dito Montiel rendező annak ellenére volt számomra ismeretlen, hogy életművéek nagy részéhez volt már szerencsém: Bunyó, Senki fia, Tuti szajré. Jövőre érkezik legújabb filmje, egy posztapokaliptikus jövőben játszódó thriller. A főszereplő Gabriel Drummer tengerészgyalogos szerepében Shia LaBeouf, aki kétségbeesetten próbálja megtalálni a tőle elszakadt feleségét (Kate Mara) és fiát. Az úton elkíséri legjobb barátja, Devin Robert (Jai Courtney). Hozzájuk társul még Clifton Collins Jr., Gary Oldman. Amerikai bemutató 2015.10.30.

Célegyenesben a marketing-gépezet, előzetesekkel és poszterekkel megrakodtuk rajongói tarsolyunkat, de ez nem volt elég, elvégre epikus csatajeleneteket ígér az extra hosszúra nyújtott Hobbit-könyvadapt. Ez a majd 2 és fél perc lópikula a Peter Jackson által belengetett 45 perces csatajelenethez képest, de mindenképp meghatározó filmélménynek nézünk elébe. Magyar bemutató december 18., pont elég ahhoz, hogy az elmúlt két évben kijött részek bővített változatát, valamint a sequel-trilógia szintén bővített kiadásaival hangualtba hozzuk magunkat.

A Hobbit-trilógia is a végéhez ér bő egy hónap múlva, így eszembe ötlött, vajh mi is lett a jó Frodóval. Elijah Wood ugyan még epizodistaként fel-feltűnik mind a három részben, de ezt leszámítva szépen átnyergelt a kisebb költségvetésű filmek világába. Az emlékezetes Sin City-beli mellékszerepe (ő a kannibál Kevin - az egyik legjobb karakter) óta azonban a hazai nézők szeme elől szinte teljesen eltűnt, hiszen nagyobb animációs filmek esetében csak a szinkronszínészek listáját erősíti. A mostanra zömében a thriller és horror műfajával érezhet alkotói közösséget, a 2012-es remek horrorremake, a Maniac után ez a filmje 2013-ban készült el, és elődjéhez képest nagy csoda, hogy legalább DVD-n bemutatásra kerül nálunk. Mire ezt megnézhetjük, Amerikában már a soron következő Open Windows című thriller csábítja a nézőket az ex-pornós Sasha Grey oldalán. 

Jelen alkotásban Wood Tom Selznick néven egy valaha jobbra érdemes zongorista-fenomént alakít, aki a nagy visszatérésre készül felesége támogatásával. A fellépésen elhunyt mentorának ritkaságszámba menő zongoráján kell játszania, de hogy még jobban növeljék a lámpalázát, a zeneszerző egykori mentor legnehezebb darabját is el kellene játszania. De hogy ne legyen a több száz néző okozta stressz is elegendő, egy mesterlövész-puska távcsövén keresztül figyeli őt egy megszállott rajongó, aki a tökéletes előadásra akarja sarkallni. Persze megtudjuk, anyagi motiváció is van a háttérben, de az egész estés előadás alatt kialakuló élet-halál harc kiszámítható végkimenetele csak közepes feszültséget generált már 2013-ban is.

Az előzetes alapján kicsit nagyobb feszültségre számítottam, a végén felsorolt vélemények alapján pedig úgy éreztem, sokan csak nyugtázták, hogy a Maniac után Wood megint európai koprodukciós filmben szerepel. A megtekintés után határozottan azt érzem, valamit félreértettek az emberek, ez a film nem jó, sőt! Egyenesen idegesítő Tom karaktere, az idegeskedő és hitehagyott kisemberből kézremegés nélküli profi válik, csak mert megfenyegetik a felesége megölésével. Az, hogy egy távcsöves puskán nem látni, hogy sms-ezni próbál, hogy bedugja a kotta alá a világító telefont, kissé felszínes problémakezelésnek tűnik. Ugyan a Fülke sem vált klasszikussá, de zsáneren belül messze jobban kezelte a logikai bakikat, a látható ténykedés kontrollálását.

Ezek után a színészi játék is felületes, Wood nem tudta eléggé beleélni magát a rettegő, de egyre tudatosabbá váló karaktere bőrébe. A vonzó és tehetséges feleség szerepében Kerry Bishé ugyan cuki és szemet gyönyörködtető jelenség, de ennél nem több, nem érezni, miért is kellene megmenteni - a nyilvánvaló biológiai szükségszerűségek mellett. A puska túlvégén sokáig csak hang, majd pár percig az "üldözési jelenetben" fizikálisan is jelen lévő John Cusack érdekes választás volt, de cseppet sem emlékezetes. Sebaj, ezt is beírhatja az önéletrajzába, ha már a Hot Tub Time Machine (Vissza a jelenbe) váratlan sikere kevésnek bizonyulna számára. Akinél örültem a viszontlátásnak, az Alex Winter, aki Bill volt a Bill és Ted-filmpárosból. Ugyan ő sem volt olyan egetverően meggyőző végrehajtó, de személy szerint nagyjából azóta nem is láttam vásznon, még ha ez a vászon csak a négy fal közötti.

AKik azonban nem kerülhetik el a kritikai felelősségre vonást, az a rendező Eugenio Mira és a forgatókönyv írója, Damien Chazelle. Kettejük munkássága az, ami egyszerre akarná egyik kezével erővel megtölteni, majd a másikkal ki is herélni minden egyes szituációt. Mira egyáltalán nem képes kilépni a középszerű megoldásokból, sok gyors vágással igyekszik elfedni a logikátlan és unalomig ismert kliséket. Az ő pályafutása nem is ígér mást, de Chazelle már más tészta. Arról beszélünk, aki ugyanebben az évben a Whiplasht vitte vászonra a saját korábbi kisfilmje alapján. Az eddigi visszhangok alapján az egyik legjobb zenés témájú dráma lett zseniális sztorival, hangulattal és színészi alakításokkal. Ehhez képest itt is megvolt a lehetőség, de csak egy üresnek ható, kötelező kör jellegű szkriptet rakott össze, ami csak egy strigulává válik a nézői megtekintés után.

Egy sokkal többre hivatott alkotógárda (mínusz a rendező) átlagos szintet csak alulról közelítő munkája tényleg csak egyszeri megtekintést érdemel. Rögtön késztetést érezne az ember, hogy megnézze a Maniac-et, de azt ugye hivatalosan nem érhetik el a magyar rajongók, míg az Open Windows-ra ki tudja, mennyit kell még várnunk, szintén a hivatalos elérhetőséget nézve. Értékelés: 4/10

Szép, hosszú, éneklős előzetes érkezett a tegnapi animált poszterek mellé a Disney egészestés mesés vállalkozásához. A gonosz boszorkány révén csak úgy fél tucat mese kapcsolódik majd össze, mindezt musical körítéssel. Hogy az élőszereplős és bővített Jégvarázs lesz-e akkora siker, mint nevén nevezett elődje, az számomra még mindig kérdéses, de tény, látványos próbálkozás mindez Rob Marshall (Chicago, A karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken) rendezésében, mely a karácsonyi szezon legtökéletesebb időzítése lesz a maga december 25-ei premierjével. Főbb szerepekben Meryl Streep, Johnny Depp, Emily Blunt, Chris Pine, Anna Kendrick.