Sosem késő változtatni az életünkön? Sosem késő új hobbi után nézni, netán megvalósítani a gyermekkori vágyakat? Van akkora tragédia, ami után már nem tudunk talpra állni és folytatni életünket? Erre keresi és talán adja meg a választ a dél-koreai dráma Chang-dong Lee rendezésében. A forgatókönyvet is jegyző direktor második jelölését már győzelemre váltotta tavaly Cannes-ban (az első jelölést 2007-ben a Rejtett napfény fogatókönyvéért kapta). Alkotása a szokványos úton járja körbe a problémakört, a problémás családbók kiindulva kapunk nagy általánosításokat, a történet előrehaladtával azonban ezeket maga cáfolja meg, hogy min újabb kérdéseket tegyen fel az emberi természetről.
Mija Yang egy már 66 éves, unokáját egyedül nevelő, egyre furcsábban viselkedő nagymama, aki alkalmanként egy idős úr házi ápolója. A mindennapi körforgásból az szakítja ki, hogy jelentkezik egy költészeti kurzusra. A kurzus oktatójának szavai azonban inkább elbizonytalanítják, semmint írásra késztetnék. Az idős asszonynak az alkoi válság mellett a családja szétesésével is szembe kell néznie, unokája ugyanis öt társával rendszeresen megerőszakolták egy iskolatársukat, a lány öngiylkossága egyébként a film katalizátora is egyben. Mind jobban mélyül el a lánnyal való kapcsolatkeresésben, annál inkább személyes tragédiájának is érzi a lány halálát.
Az igazából egy szereplő köré felépített filmben a Miját alakító Jeong-hee Yoon nagyszerű utazásra invitálja a jegyet váltó nézőket. Ugyan nagyon is drámai a film felütése, a mindennapi élet és rutin ábrázolása már inkább az abszurd és a groteszk határát súrolja. Ahogy egy ilyen tragédia árnyékában kérdezgeti a rajta elhatalmasodó demencia mellett, hogy honnan is jön az ihlet, hol található mindaz: igen komoly kérdések ezek, melyeket egy gyakorlatias élettől megöregedett asszony jogosan tehet fel, környezete mégis csak a furcsaságot látja benne.
A nagymama-unoka viszony nem az egymásra utaltságra alapul, hiszen a gyermek anyja, a nagymama lány él, csak messze dolgozik tőlük. Indokokat nem kapunk, hogy kényszer vagy kényelmesség vitte erre a döntésre az anyát. Csak azt látjuk, mekkora szakadék van az együtt élők között. A dráma azonban csak nagyon lassan adagolva éri el a nézőt, az egyre beszámíthatatlanabb nagymama megmosolygató élethelyzetei által sokáig fenntartja a látszatát egy könnyedebb befejezésnek.
A kurzus végéig kötelezően megírandó költemény pedig maga a katarzis, nem csak Mija életében, a nézők számára is. A film lezárása kétséget sem hagy afelől, milyen horderejű drámát láthattunk
8/10
Hat nappal a Golden Globe után elkezdődött a szakmai díjátadók sorozata. Első körben a Producerek Céhe adta át díjait a Los Angeles-i Beverly Hilton Hotelben. Az est házigazdája Judd Apatow volt, aki poénjait saját twitter-oldalán közzétett körkérdéssel gyűjtötte. Ez volt az első átadó ceremónia, ahol borult az eddigi papírforma.
Nyakunkon a legújabb Karib-tenger kalózai film, az Ismeretlen vizeken bemutatója. Május 19-én a hazai mozikban kerül minden idők egyik legsikeresebb franchise-ának 4. része, Johnny Depp-pel a főszerepben. Mellette olyan zseniális színészek láthatóak, mint Ian McShane, Geoffrey Rush vagy Penélope Cruz. A romantikus szálért rajongók bánkódnak vagy sem, Orlando Bloom és Keira Knightley kiszállt a filmekből, kérdés, hogy valaha vissza fogják-e hozni a karaktereiket - ez sokban múlik attól, hogy fog teljesíteni az új alkotás. A nagysikerű filmes sorozatok matematikája alapján ha nem is lesz egetrengetően nagy kasszasiker, egy biztos 600 millió dollár csak A Karib-tenger kalózai-logó miatt érkezik a pénztárakba.
A közelmúltban már láthattunk egy tisztességesen muzsikáló francia filmből készült amerikai remake-et, ami valami borzalmasan sikerült. 
Be kell vallanom, egy eddig számomra ismeretlen esemény eredményéről számolhatok be. A GALECA (Gay & Lesbian Entertainment Critics Associaton) az amerikai meleg szórakoztatóipari kritikusok szervezete, mely a Dorian-díjjal jutalmazza a számukra kiemelkedő alkotásokat.
Utolsó kommentek