Prolihisztor

A Gru-filmek kedvelőinek csemege, egészestés minion-film érkezik jövő nyáron. A sztori még a Gru előtti időkről szól, mikor ezek a kis furcsa teremtmények arra hajtottak, hogy a leggonoszabb gazdát (egy T-rex, Napóleon, Drakula) találhassák meg, akit szolgálni tudnak. Történelmi korszakokon át keresték az igazit, míg eljutottak 1968-ban New Yorkba. Persze a gonoszok is szóhoz fognak jutni, az eredet szinkronban Sandra Bullock, Jon Hamm, Michael Keaton, Allison Janney, Steve Coogan is szerepet vállalt. Hazai bemutató 2015.07.09., egy nappal az amerikai premier előtt. Családosok, gyermeklelkűek, gyülekező!

Ritka az, amikor ki lehet nyugodt szívvel jelenteni, hogy vérgyenge évet futnak az animációs filmek. Idén eddig lefutott A mogyoró-meló, A Lego-kaland, Mr. Peabody és Sherman valamint a Rio 2. is. Ezek együtt nem hagytak egy értelmes filmélményt hátra, még az agyondícsért Lego-film is próbára teszi a felnőttek idegeit, a többi meg csak úgy lefut, mint random-animáció szombati matinénak a tévében. Erre most jön egy nyalka viking kamasz sárkányháton és minden téren ledarálja a fenteb soroltakat. Ennek ellenére küzdenie kell a nézők kegyeiért, mert a szülők az egyetlen nyárra pozícionált mesére cseszik elvinni a kölköt, bezzeg Transformersre meg igen...

A 300-hoz fiatal volt, Tarzanként csak a hangja kell, Herkulesnek csak egy béna Spartacus-koppintásba kell, ki ő?

Hát Kellan Lutz, a bárgyú izomköteg vámpír az Alkonyatból. Pont ő, akinek talán a legkisebb rajongótábora volt a széria szereplői közül, kapta meg az egészestés lehetőséget felsőtestének ringatózása közepette, hogy alakíthasson valamit kevés ruhában. Rögtön 2x is lehet benne gyönyörködni, előbb kissé Gladiátor-tévképzettől vezérelve villámokat szed le az égből, hogy szikrázó karddal szántsa az ellent, majd németek gyártotta animációban lengedezi körbe az erdőt a gonosz multi kizsákmányolása ellenében.

Annyi szép és jó történt egy napon, hogy szépen csokorba gyűjtve osztom meg veletek. Lesz itt animáció a kisebbeknek és a képregényeseknek is, horror, misztikus akció és tv-sorozat is!

A Repcsik első része közepes siker volt, 50 milliós költségvetésre 200 milliós bevétel jutott, így várható volt a folytatás. 2014. július 18-án érkezik a kinti mozikba, hozzánk még nincs dátum.

Német koprodukcióban fog érkezni a legújabb Tarzan-feldolgozás, mely 3D-animációként tárja majd elénk a dzsungel hősének kalandjait. A szinkronhangok terén Kellan Lutz lesz Tarzan, egyéb érdemi hírrel nem tudok beszámolni - illetve ez sem az, elnézve a grafika minőségét... Ha valaki mégis érdeklődne, az bírja ki október elejéig, akkor indulnak az európai bemutatók.

Nehéz dolguk van vénülő fejemmel az animációs filmeknek, mert a cukiság, mint lehetséges faktor már régen kevés nekem, hogy megfogjon az alkotás. A történet sem mindig elég, elvégre jó belső matériához is elkél a vizuális hatás. Őszintén szólva utoljára talán az Így neveld a sárkányod volt ebben a magasságban szórakoztatás terén, míg a köztes alkotások inkább csak ideig-óráig hatottak rám - vagy még addig sem(ld. Rontó Ralph, amit még mindig hihetetlenül túlértékeltnek tartok). Most sem volt magasan a léc, elvégre egy ősember-család és a kontinensek vándorlása kapott egyidejűleg szerepet, ráadásul 3D-ben, amit alapból elutasítok, de most hagytam magam rábeszélni.

2009-ben meglepően jó fogadtatásban részesült a Sony Derült égből fasírt című egészestés animációs alkotása. Négy évet vártunk a folytatásra, melynek most megkaptuk az első előzetesét és a plakátot. Az amerikai bemutató 09.27., magyar céldátum egyelőre nincs. Nem tudom, valahogy nem várom...

Végre kaptunk egy teljes értékű előzetest a 2000-es évek egyik legjobb animációs filmjének előzményéhez. Nagy bátorság, hogy prequelt forgattak egy 2001-es sikerfilmhez, elvégre az eltelt 12 év alatt felnőtt egy teljes generáció, akik akkor látták gyermekként, már szülőként térhetnek vissza a moziba - az pedig nagy kérdés (látva az előzetest), hogy vissza akarnak-e majd térni. Hiába volt hatalmas szórakozás és érzelmi körutazás az első rész, ez inkább a tróger egyetemi évek látleletének tűnik, így végképp kilóg a szörnyláb. A hazai bemutató június 20., egy időben Az acélember és a Z világháború bemutatójával.

Tudom én, mi nem hiányzik animációs fronton: egy egészestés alkotás, mely csak a gyerekekhez szól. Legyen szó bármilyen alapanyagról, akkor is apa meg anya veszi meg a jegyeket, akik elszórakoznak azon, mennyire élvezi a gyerek a filmélményt, hogyan kacarászik olyan poénokon, melyek felét sem érti (mert az épp az unatkozó szülőnek szólna), de éppen a felnőtt szegmens szórakozása esik kútba. Hiába Erich Kästner műve, az 1949-es Az állatok konferenciája című ifjúsági regény, ha annak kivitelezése inkább a kisgyermekeknek szól.

Több mint fél évet várt a hazai, törvénytisztelő nagyérdemű eme animációs csodára, mely ismételten egy Dr. Seuss-könyvecske megfilmesítése A Grincs és a Horton című filmeket követően. A várakozás sajnos egyáltalán nem tett jót az alkotás hazai forgalmának, már csak azért sem, mert a nem várt sikert arató Hotel Transylvania még mindig preferáltabb a jegypénztárnál. Ilyen előjelek után persze, hogy félve ül be az ember a terem sötétjébe, azonban csalódnia kell.

Pozitívan csalódik amiatt, mert egy igencsak komplex, ugyan a Wall-E környezet-tudatos megközelítéséhez képest sokkal gyermekbarátabb módon kapjuk meg a fogyasztói társadalom kritikáját (friss levegő a palacból). Pozitívan csalódik avégett is, mert a gyermekközönségnek szánt filmekhez képest sokkal ötletesebb és kreatívabb zenei háttét, amelyet John Powellnek köszönhetünk. Emellett sajnos csalatkozik abban, mennyire kis mértékben építkeztek a felnőtteket is lekötni képes anyagokból: itt bizony türelmes szülő legyen a talpán, aki képes átadni magát a tömény vattacukor-szerű cukiságnak.

A történet mint a balta nyele, olyan egyszerű: a jövőben nincs természetes alapanyag vagy termék, a friss levegőt is palackozva veszik. Egy szerelmes kiskamasz úgy dönt, lenyűgözné szíve választottját ezért elindul, hogy megtudja a fák titkát. A tanmese során szembesülnie kell az emberi gyarlóság és mohóság minden mocskával, hogy a végén elnyerhesse szíve választottját.

Szórakoztató a film, több örömöt lel benne a felnőtt lélek, mint a Sammy nagy kalandja 2 kiábrándítóan felszínes minőségének köszönhetően, mégis azt kell mondjam, kérges felnőtt szívvel nehéz alkalmazkodni ehhez a világhoz. A tanulság természetesen a helyén, ahogy lennie is kell, ahogy elvárjuk egy gyermekeknek szánt környezetvédő alkotástól, a mondanivaló mikéntjével 12 éves kor alatt csak a korán serdülő kiskamaszok és az akciórajongó gyermekek nem tudnak maradéktalanul azonosulni.

Ahogy már korábban is mondtam, animációs filmet 3D-ben nagyon sokáig nem vagyok hajlandó megnézni, amihez most is tartottam magam. A színek és a képminőség még mindig veri a plusz dimenzió élményét, arról nem beszélve, talán öt percnyi anyag lenne, ahol érdemi látványkülönbség figyelhető meg.