Nehéz dolguk van vénülő fejemmel az animációs filmeknek, mert a cukiság, mint lehetséges faktor már régen kevés nekem, hogy megfogjon az alkotás. A történet sem mindig elég, elvégre jó belső matériához is elkél a vizuális hatás. Őszintén szólva utoljára talán az Így neveld a sárkányod volt ebben a magasságban szórakoztatás terén, míg a köztes alkotások inkább csak ideig-óráig hatottak rám – vagy még addig sem(ld. Rontó Ralph, amit még mindig hihetetlenül túlértékeltnek tartok). Most sem volt magasan a léc, elvégre egy ősember-család és a kontinensek vándorlása kapott egyidejűleg szerepet, ráadásul 3D-ben, amit alapból elutasítok, de most hagytam magam rábeszélni.

A történet nem túl bonyolult, barlanglakó családunk, Croodék tengetik tétován vadászó mindennapjaikat a barlang nyújtotta biztonság és a mező jelentette instant életveszély közepette. A családfő, Grug mindent megtesz azért, hogy elrettentse családját még a gondolatától is, hogy a létfenntartási minimumot jelentő mezőnél messzebb merészkedjen családja bármelyik tagja. Azonban van egy nagyobbik lánya, Eep, aki legalább annyira konok és hajthatatlan, mint édesapja, így egy éjszakai kiszökése során megismeri Guy-t, a vándorló srácot, aki kortársai közül talán elsőként bír annyi értelemmel, hogy a Nap(nyugat)ot tartsa élete és jövője biztosítékának. A talpraesett srác és a bumfordiságuk ellenére szerethető család felkerekedik, hogy minél hamarabb elérjék a hegy lábát, ezzel menekülvén a széteső világ jelentette életveszély elől.

Igen, a Dreamworks is csinált egy vörös hajú, emancipáció terén erős női karaktert, aki a családi tradíciókkal ellentétben az izgalmas és új utat választja – bár itt már legalább megvan a konkrét fiatalember. Az utazás nagyjából 24 órás intervallumában tartogat épp elég izgalmas és aranyos jelenetet, hogy kicsi és nagy egyformán megtalálja számítását, egyes poénok pedig még tovább is mennek annál, felvállalva csak a felnőttek szórakoztatását. A kritikus pillanatokon mindig továbbsegíti a dramaturgiát a cuki, szinte már az Avatart idézően színes és kiszámíthatatlan nagyvilág egy újabb teremtménye. Nem véletlen, hogy az Így neveld-et szóba hoztam, a rendezőpárosból Chris Sanders már ott is rendezőként tevékenykedett, míg társa, Kirk De Micco eddigi egyetlen rendezése a botrányos magyar címmel bíró Csimpilóták – amit ide is átmentettek Guy derékszíjaként és hatásvadász zenei betétként is működő, ős-lajhár, Csimpa szerepében.

3D terén még mindig tartom a véleményem, a grafikai részletesség jórészt elveszik a dimenziók közti utazás során, míg elér hozzánk. A kivitelezés már ügyesebb, jó pár jelenetnél érezni, hogy a plusz réteg ad némi extra élményt, de egyáltalán nem akkora mértékben, ami indokolttá tenné a (bevételen kívül) ezt a fajta eljárást. A szerelmi szál, a jellemfejlődés már csak azért is kötelező, elvégre a kisebb célcsoportoknak sosem maradhat el ez a fajta üzenet. A család apraja-nagyja tényleg jól fog szórakozni, ami úgyis többet ér annál, semmint azon filozofáljunk, megéri-e a 3D vagy sem. Értékelés: 7/10