A húsvéti hosszú hétvégén nem csak a locsolkodó férfiemberek, hanem a filmforgalmazók is a hölgyközönségnek kedveztek. A több szempontból is jobb alkotás a Tökéletes hang, mely címével ellentétben egyáltalán nem erről szól (lévén az eredeti Pitch Perfect zeneileg sem pont erről szól), de mindegy is. A lényeg, hogy a Glee kezdeti sikereinek ügyes ötvözeteként már egyetemi kórusversenyekbe kapunk bepillantást, vegyes és egynemű csoportok vetélkedésével. A sztereotip lehetőségeket szépen ki is fordítják, ez a „görl páwá” pedig annyi energiát és pozitív attitűdöt szabadít fel, hogy egy pasinak is elég.

A történet szerint a Barden főiskola lánycsapata, a Barden Bellák a döntőben csúnyán felsülnek, miután az egyik oszlopos tag, Aubrey (Anna Camp) tetemes mennyiségű hányással borítja be az első három sorban helyet foglaló nézőket. A ragacsos mélypontról próbálván kikeveredni toborozzák az új tagokat, hogy ismét versenyképes acapella-kórus lehessenek. A válogatón kerül be a csapatban Becca (Anna Kendrick) is, aki eleinte nem tekinti másnak a kórust, mint apja előtti bizonyíték, hogy megkapja a Los Angeles-be költözéshez szükséges anyagi hátteret. Eközben persze nem csak a csajokat kedveli meg, de a nagy ellenfél Treblemakers csapatának őj üdvöskéje, Jesse (Skylar Astin) is képbe kerül, még ha elsőre és másodjára is nehézkesen indul a kapcsolat. A sztori keretes szerkezet, a soron következő országos döntőn nőhetnek fel az elődökhöz a hölgykórus tagjai.

Meglepetés nem nagyon fog érni senkit, klasszikus hepiend a végkimenetel, de ezúttal nem bánja az ember fia sem. A film humora, stílusa és hozzáállása annyira emberközeli, cseppet sem próbálnak meg csak hormonoktól tomboló fiatalokkal szórakoztatni minket. Helyette kapunk némi képet egy rétegközösség megpróbáltatásairól, a felnőtté válás szokásosan rögös útjának egyik kanyarjáról és arról, milyen nehéz egy alkotó közösség élete, ha széthúzás  nehezíti a próbafolyamatot.

A színészek terén nem is feltétlenül a főszereplőket érdemes kiemelni, hanem Fat Amy (nem megy Háj Amy-nek nevezni, valahogy gyenge) megformálója, Rebel Wilson és Benji szerepében Ben Platt figurája az, akik szót érdemelnek. A hölgynek mindenképp a nagy dobása, ettől Hollywood tárt karokkal várja a sztárok ligájába. Megkapta már az MTV díjátadó vezetését, viszontlátjuk Michael Bay várva várt low budget komédiájában, a Pain & Gainben is (igen, az Izomagyak is annyira primitív cím). Az úriember egyértelműen az itteni alakítása miatt kap külön sorokat, a Star Wars-rajongó bűvészénekes karaktere már annyira übergeek, hogy tényleg kihívás egy ilyen elvont figura ábrázolása, de neki köszönhetően abszolút szerethető ez a lökött és szélsőséges srác.

A zenék terén kifogásunk nem lehet, de elismerendő, a Bellák próbálkozásai és útkeresései tényleg álmosítóakra sikeredtek, míg a Treblemakers dalai egytől egyig zseniálisa változatosak és pörgősek. Aztán a lányok is rálépnek a helyes útra, muzikális szórakoztatás terén nem is lehet panaszunk. A döntő dalai egyenesen oktatandóak a legújabb kori zenés filmek szerzőinek, hogy ne csak musicalszerű érzelemnyilvánítások legyenek, hanem reflektálás a kortárs, generációs hangulatra – nem véletlen, hogy többször is előkerül a Nulladik óra című filmre való hivatkozás. Egyetlen fájdalom, hogy feliratosan csak a MOM Parkban érhető el... Értékelés: 8/10