Igazán elgondolkodtató, hogy Ben Stiller Trópusi vihar sikere óta nem tud önálló filmben a széles közönség előtt bizonyítani: a 2008-as alkotás anyagi és kritikai sikere óta csak az Éjszaka a múzeumban folytatása, az Utódomra ütök mint a széria záró (?) epizódja, valamint a Madagaszkár oroszlánja, Alex eredeti szinkronhangjaként örvendezhetett. A Greenberg című alkotás lényegében közönséget nem talált, csak a filmfesztiválok vitték hírét; a Megaagy szinkronszínészeként még úgy-ahogy elégedett lehetett; a Hogyan lopjunk felhőkarcolót című film már egyértelműen jelezte, a  közönség már nem kíváncsi a Stiller-féle vígjátékokra – épphogy megtermelve a gyártási és marketing-költségeket. Mostani filmje, a Kertvárosi kommandó már egyértelmű bukás, már ami a hazai bevételeket illeti, a 68 milliós gyártási költség ellenében eddig 35 milliós amerikai forgalom a július 27-ei bemutató óta elég hervatag eredmény, mintegy producereket gondolkodóba ejtő módon. Mindezek ellenére a film messze nem olyan érdektelen és rossz, mint ahogy a külföldi sajtóvisszhangok alapján kikövetkeztetnénk.

A sztori szerint a csendes amerikai kisváros helyi Tesco-jának vezetője, Evan (Stiller) a mindennapi munka mellett megszállott klubalapító és szorgos, de kispályás közszereplő. Az áruházban történt brutális gyilkosság után eldönti, megalapítja a polgárőrséget, melyhez embereket toborozna. A kis közösség nem épp legjobbjait állítja csatarendbe: a piapartik hangos királya, a családapa Bob (Vince Vaughn); a rendőrségtől kiszuperált, némi értelmi fogyatékosság jeleit mutató militarista balfasz, Franklin (Jonah Hill); a válás után asszimilálódni próbálkozó bevándorló, Jamarcus (Richard Ayoade). A társaság nyomozása során azonban nem várt eredményre jutnak: a gyilkosság mögött egy földönkívüli idegen áll, ráadásul egy bolygóközi invázió is a küszöbön áll. Hőseinknek így nem csak piti családi balhéikat és gondjaikat kell elsimítaniuk, hanem az emberi civilizáció megmentőivé lépnek elő!

Már az előzetes alapján éreztem, látnom kell ezt a filmet, nem csak amiatt, mert kellően beteg felvetések közepette láthatóak kedvenceim, hanem előre bizalmat is szavaztam az alkotóknak. A rendező Akiva Schaffer a hatalmas favorit The Lonely Island együttes egyik tagja, aki Az örök kaszkadőr című filmmel és videóklipek sorával bizonyította, van szakértelem a háznál. Sikerült ugyan pár unalmas klisét is beilleszteni a nem szokványos történetbe, de mindezek után is tudunk röhögni emberi hőseink faszságain - geciszerű zöld trutyitól kezdve egészen a Magnum XXL-es kotontól frusztrált pasikon át a hétköznapi, nemzőképtelen férfigondokig. Ehhez azonban szükség van a színészek játékára is, a csapat korosabbik fele (Stiller és Vaughn), semmi újdonsággal nem rukkol elő, míg a fiatalabb felük (Ayoade és Hill) igencsak jó párosításnak tűnnek. Ayoade eddig igazán csak a brit IT Crowd című sorozat ügyefogyott IT-s Moss szerepében tündökölt, most sokkal változatosabb színészi kvalitásokról adhatott tanúbizonyságot, ráadásul a nagy vízen túl. Hill ezzel szemben eddigi is üzembiztos karakternek számított, ennek ellenére sikerült meglepnie a leginkább bipolárisnak ható militarista barom megformálásával. Az anyagi siker sajnos elkerülte a projektet, remélem azonban, idővel megtalálja a célközönséget – ha máshogy nem, évekkel később…