Most már hivatalosan is vége a nyárnak, a blockbuster-szezon bezárta kapuit. Most kisebb átvezető időszak következik a pozicionálásra érdemtelennek tartott filmek sorával, hogy ősz végére már vastagon dübörögjön a fesztivál-szezon, annak érdemes tagjaival. Idán sajnos kevés kiemelkedően maradandó emlékkel gazdagodtunk a légkondícionált termekben ücsörögve, azokat sem feltétlenül a franchise-filmek hozták. A mostani írás alanyául szolgáló alkotással is az a helyzet, mint jó néhány fajsúlyosnak szánt idei darabbal: nagy volt az akarás, de csak pár dallamosabb nyögés lett az eredménye, semmint jutalomjáték, arról nem beszélve, hogy guilty pleasure terén is hadilábon álltunk.

A történet dióhéjban: Conan (Jason Momoa) harcban született - értsd szó szerint -, apját (Ron Perlman) és egész törzsét még kiskamaszként elveszíti, hogy felnőve egy bátor tolvajbanda vezetőjeként kutasson a titokzatos mészárosok után. Bosszúhadjárata egyszemélyessé válva már királyi és mágikus hatalmakkal szemben is harcba kényszeríti, hogy az életben maradottak közül mindenki menjen, amerre lát. 

Ez a kis rezümé nagyjából a filmre (forgatókönyv és képi anyag) is igaz, feldolgozható mértékű akciójeleneteket köt össze a gyenge szövegkönyv és a sztori ementáli-jellege. Ami azonban ennél is fájóbb, hogy Stallone igazi izzadtság-szagú izomfilmje (The Expendables) kivételével ez a zsáner pillanatnyilag nem funkcionál. Ha valaki tökös és pergő akciófilmet akar, az kapcsoljon csak a film+-ra, elkapván Az utolsó cserkészt. Feleennyi izommal is kemény férfikarakterek mindkét oldalon, izgalom, pörgés, bunyók és lövöldözés felváltva. Az a gond, hogy csak a ruhadivat hozta vissza a retrót, a filmezés messze túlszaladt. A mai lányok bálványainak egy Jason Momoa maximum a másodpercekre felvillanó csupasz seggével érdekes karakter: "a lányok másra vágynak" - énekli Varga Zsuzsa is. Hogy mire? Edward Cullen-féle megértő vérszívókra, depressziós unalmukban csak a divatpubik tömegét látják. Különböző fikaoldalak hemzsegnek az "alfahímek" fotóitól, míg az ún. férfiak (ti. szőrös, izmos, netán határozott jellem) a civilizáció ezen fokán hibáztatják sorsukat, hogy rossz korba születtek.

Felháborító, hogy bizonyos herélt zsánerek (ld. vámpírfilmek) eljutottak oda, hogy más, jól működő zsánereket is képes kasztrálni - mert valahol ez a helyzet a Conannal is (de még a Perzsia hercege dilemmáit is ide lehet visszavezetni). Illetve ellehetetleníti az ötvözetet magát: az intelligens izomember, nem pálya, Conan agyműködést produkálva rossz Conan, hiába aprítja az ellent bő szorgalommal. Rossz időben, rosz helyen valósították meg a reboot-ot, újabb évtizedre visszavetve a figura előrébb lépését.

5/10