Prolihisztor

Amerika ügyeletes katonai jófiúi szemmel láthatóan a mesterlövészek. Míg tavaly Mark Wahlberg főszereplésével a Lone Survivor vitte a prímet a műfajon belül, addig idén Clint Eastwood nyúlt ismét katonai témához, melyet így meg is legyinthet az Oscar szele. Minden idők leghalálosabbja, legalábbis ezt ígéri az előzetes, a fegyver maga pedig a felgyúrt Bradley Cooper lesz. Kinti bemutató limitáltan december 25., kis karácsony hangulatnak, széles körben január 16-ával debütál, itthon pedig a szokásos egyhavi csúszást mondanám.

Új Coen film jön idén, a szereposztás a kreativitás szűkében összerakott plakáton, a felnőttes videó meg egyből itt.

Megmondom őszintén, enervált voltam követni az idei átadót. Egyrészt mert kiszámítható volt, mint a fene (annak ellenére, hogy az előzetes tippjeimnek csak a fele jött be), másrészt pedig valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva hidegen hagyott idén. Ahogy elnézegetem a végső listát, ezen nem is csodálkozom. Az, hogy a sokkal felszínesebb, kevésbé részrehajló A bombák földjén után Kathryn Bigelow filmje, a Zero Dark Thirty egyetlen megosztott hangvágásért díjat kapott, talán a legnagyobb csalódás a filmszerető közönségnek: bukott a film, női főszereplő, eredeti forgatókönyv és vágás kategóriákban, holott az első három esetében talán a legjobb volt (bár a szkript terén Tarantino győzelmével sem nagyon lehet vitatkozni). A ZD30 áldozatául esett annak, hogy a most regnáló amerikai politikai elit igencsak élvezi Hollywood osztatlan bizalmát, így nem csoda, ha egy nyíltan kritikus alkotást még a "nagy fehér öregek" kara, aka Amerikai Filmakadémia tagjai is elutasítanak.

Az idei Oscar-szezon (igen, tudom, van más díjátadó is az időszakban, de erre figyelnek a leginkább) lassan lecseng, alig van alkotás, ami a nevesebbek közül még nem jutott volna el kis hazánkba. A heti bemutatók közé is fért még egy nagy esélyes, a Zero Dark Thirty - A bin Láden-hajsza személyében. A magyar alcím már helyre is teszi a tétova mozilátogatót, elvégre kevés zsákbamacskával operálva már tudjuk is, mire számítsunk. A 2000-es évek egyik legnagyobb terrorista merénylete után az Egyesült Államok nem kis ráfordítással eredt az al-Kaida embereinek nyomába. Mindezt egy (enyhe képzavar) tökös rendezőnő, Kathryn Bigelow filmjében.

Ezúttal a Mátrix kerül terítékre Seth MacFarlane Oscar-promotáló fricskavideójában, amolyan Family Guy-féle osztással a végén - nem mintha bármi más újdonság felfedezhető lenne ebben a fél percben.

Napra pontosan 30 nap múlva kezdődik a világ legismertebb, legnevesebb, bár talán mostanra a legkiszámíthatóbb díjátadója, az Amerikai Filmakadémia Oscar-díj átadó ünnepsége. Hollywood évek óta próbálja visszacsempészni valamit az átadó régi fényéből, ha már a vaskalapos vén fehér csókák csak sablon melletti döntéseket hoznak. Az elmúlt években kaptunk kartonszínházat éneklő Hugh Jackmannel (aki azóta már egész estét szentelt az ilyetén szórakoztatásnak) vagy Billy Crystal kissé már öreges poénjait; kaptunk páros műsorvezetést sorban (előbb Steve Martin és Alec Baldwin, majd Anne Hathaway és James Franco sztrárpárosa hozta az átlagot vagy az alattit), miközben a Golden Globe-díjátadó műsorvezető terén hatalmasat húzott, mikor Ricky Gervais brit komikust kérte fel. Ugyan zsinórban negyedjére már nem vállalta, behozva egy szórakoztató Tina Fey-Amy Poehler párost, de ami ennél is fontosabb, hogy talán az Oscar táján is van némi ébredezés. Az idei évben Seth MacFarlane kapta a műsorvezető talán megkopott dicsőségű lehetőségét. Az eddigi promók sem voltak unalmasak, most azonban már tematikus felvezetést kapunk a Psycho kapcsán - na ezt mindenki döntse el, melyik kategória...

Legjobb film:

Hármas befutó esélyes: Argo, Lincoln vagy Zero Dark Thirty

Amour (Szerelem)
Argo (Az Argo-akció)
Beasts of the Southern Wild (A messzi dél vadjai)
Django Unchained (Django elszabadul)
Les Miserables (A nyomorultak)
Life of Pi (Pi élete)
Lincoln
Silver Linings Playbook (Napos oldal)
Zero Dark Thirty

Legjobb rendező:
Life of Pi (Pi élete) - Ang Lee (miután kiesett mellőle Bigelow és Affleck)

Amour (Szerelem) - Michael Haneke
Beasts of the Southern Wild (A messzi dél vadjai) - Benh Zeitlin
Lincoln - Steven Spielberg
Silver Linings Playbook (Napos oldal) - David O. Russell

Vagy lőttek az Oscar-gálának, vagy új korszakba lép a show

Óriási meglepetést okozott, hogy Seth MacFarlane, a Family Guy című animációs sorozat és a Ted című nagy sikerű vígjáték atyja lesz a következő Oscar-gála házigazdája. A forgatókönyvíró-rendező ugyanis senkit és semmit nem tisztel, belerúg mindenkibe nemre, korra, fajra és betegsége stádiumára való tekintet nélkül, ezért biztosra lehet venni, hogy a poénok politikailag inkorrektek lesznek. Hogyan választhatták őt? - teszi fel mindenki a kérdést, aki valaha is odakapcsolt már a gálára. (És arról is van fogalma, kicsoda MacFarlane.)

Craig Zagan és Neil Meron, a következő gála producerei egyedülálló és friss ötletnek nevezik választásukat, mert tanult emberek így fogalmazzák meg, hogy kénytelenek voltak az utolsó szalmaszálba kapaszkodni. Az Oscar-gála régóta válságban van. A nyúlós, gyorsan unalmassá váló műsort sem az old school komikusok, sem a fiatal sztárok nem tudják már feldobni. Megbukott idén Billy Crystal a fáradt poénjaival, egy évvel korábban pedig a vérfrissítésnek szánt Anne Hathaway/James Franco páros túl könnyűnek találtatott. (Franco egyenesen pillekönnyű volt, amit nem kevesen az elszívott fűmennyiségnek tudnak be.)

Emlékezetes, hogy Crystal idén Eddie Murphy helyett ugrott be, aki azért szállt ki a show-ból, mert a gála producere, Brett Ratner, aki jó barátja, visszavonulni volt kénytelen egy homofób megjegyzése miatt. Ehhez képest az ellenkező végletet képviseli az új producerek ötlete. Le a korrektséggel, jöjjön MacFarlane, aki arról híres, hogy belép a buli színhelyére, inzultálja a hölgyeket, felrúgja a puncsostálat, meggyújtja a függönyt, aztán letolja a gatyáját. Médiaszakértők szerint a komikus-zenész-író-rendező szerepeltetése vagy hihetetlen sikert arat, vagy azt érik el vele, hogy utána alig marad valaki, akinek kedve lesz megint díjátadót nézni.

MacFarlane bevallja, még maga sem tudja, mivel fog előrukkolni, hová teszi a hangsúlyokat, illetve meddig engedi elmenni a két producer, aki vele sötét lóra tett. A megbeszélések mindenesetre már élénken folyhatnak, mert a rendező arra a kérdésre, hogy majdnem félmilliárd dollárt termelő hőse, Ted, a trágár, füvező plüssmackó szerepel-e majd a gálán, elgondolkozva így felelt: - Valószínűleg túl sokba kerülne.

Mindenki döntse el maga, hogy ez a válasz csak egy újabb poén volt-e.

(Ted - már a mozikban!)

Míg az elmúlt évtizedekben a K1 bírt hatalmas rajongótáborral, a brutalitásra szomjazó nézők és rajongók egyre nagyobb piedesztálra állítanak egy még annál is keményebb sportágat, a ketrecharcot. A legalapvetőbb szabályokkal övezett sportágak leginkább a modern kori gladiátor-viadalokhoz hasonlíthatóak, azzal a különbséggel, hogy most már nyoma sincs a rabszolga alapokkal (ezügyben felzárkóztató tananyag a Spartacus című tv-sorozat). Nem lehetett sokat halogatni, hogy a szélesvásznat is felfedezze magának a sportág, arról nem is beszélve, milyen sikeres sportdrámákat szállít lassan évről évre Hollywood (A pankrátor, A harcos, Pénzcsináló). Ezek nyomdokain haladva most ismét a családi dráma kerül fajsúlyos szerepbe, A harcos után ismét egy zsarnoki és lelkileg megnyomorító szülő árnyékában felnövő gyermekek évtizedes sérelmeiket tudják le az aktuális ellenfél képében megszemélyesített, mindenért ookolt apa-figura  ellen vívott csatákban.

Míg az egyik testvér, Tommy (Tom Hardy) tengerészgyalogos, aki besokallt a harctér fertelmeitől, megszökik a szolgálati kötelezettség elől, hogy elhunyt bajtársának családjáról gondoskodjon a győzelemért járó pénzből. Ezzel szemben a másik testvér, Brendan (Joel Edgerton), aki alkoholista apjuk, Thomas (Nick Nolte) árnyékában nőtte ki magát, nehezen boldoguló tanéremberként veszi fel újra a kesztyűt, hogy ökleivel keresse meg azt a pénzt, amit az eszével már nem tud. Mindketten gyökerek nélküli férfiak, elkeseredetten kapaszkodnak mindenbe, ami a feledés homályába burkolja fiatalkoruk borzalmait: Tommy a katonasorsot választotta, Brendan pedig egy új család alapításában találta meg menekülésének zálogát. Sorsuk azonban megpecsételődni látszik, mikor egyazon versenyen kénytelenek indulni a pénzdíjért, mellyel megválthatnák lelkük szabadságát a nyomasztó kötelezettségek közepette. Tommy emellett a lelkileg nehezebben járható utat választja, visszatér szívből gyűlölt apjához, annak edzői szakértelmére bízva magát. 

Nyugodtan kijelenthetjük, brutális drámával van dolgunk, a fizikai sérülések szinte eltörpülnek a lelki traumák borzalmai mellett. A fiatalabbik testvér, Tommy anyjával maradt, majd tehetetlenül asszisztált rákban szenvedő édesanyja haláltusájához, míg Brendan végignézte alkoholmámorban úszó apja leépülését, miközben hátat fordított testvérének és édesanyjának, hogy együtt maradhasson a lánnyal, ki végül gyermekei anyja lesz. Az árulás, az elhagyatottság, a magány érzete elidegeníti a fiatalabb fivért, állati szintre torzítva érzelmeit. Hiába a bűnbánó apa, ha mindaz a fájdalom, mit fiainak okozott, egyedül az arénában, vérrel mosható le az öklökről.

Furcsa lehet Tom Hardy látványa annak, aki múlt héten a Kémes hármas című romantikus filmben látták utoljára, itt pedig egy igazi ösztönlény, egy ketrecben nevelkedett állat vadságával ront rá aktuális ellenfelére. Míg egy hete Reese Witherspoon kegyeiért küzdött titkosszolgálati eszközökkel, mostanra puszta kezével pusztítaná el mindazt, ami kimaradt az életéből testvére és apja árulása miatt. Nick Nolte a kényszerpályán mozgó gyógyuló alkoholista szerepében van olyan jó, hogy megérdemelje az Oscar-díjat, hozzá hasonlóan erőtlen figurát már rég láttunk, hiába minden erőfeszítése. Múltjának mocskában dagonyázva próbálna egyszerre küzdeni mindkét fia megbocsátásáért és szeretetéért, mégis csődöt kell vallania: ezt a harcot nem ő folytatja, csak asszisztálni tud véreinek harcához.

Gavin O'Connor rendező nem csak a drámára helyezte a hangsúlyt, amért hálásak lehetünk: filmjének legalább annyira erős szelete a ketrecharcos megmérettetések ábrázolása, mint a családon túlnövő dráma vonulata.

Káin és Ábel ütközetében ezúttal Ábel kerekedik felül, életbne hagyva életére törő fivérét, mintegy keresztényi megbocsátást gyakorolva. 

Magunk mögött tudhatjuk az idei filmes szezont, mára virradóra átadták az Oscar-díjakat is. Abszolút győztest matematikai alapon nem hirdethetünk, elvégre A némafilmes és A leleményes Hugo is 5-5 szobrocskával gazdagodott, de mekkora különbség van a legjobb film és rendező kategóriája, valamint a legjobb operatőr és látványtervezés között!

Nagy meglepetések (lassan) szokás szerint nem születtek, a szavazásunkon győztesek és a kihirdetett szobortulajdonosok közti különbség esetében sokszor csak csekély szavazatszám mutatkozott. 

Lentebb a teljes lista, a fontosabb kategóriák esetében pedig zárójelben a szavazás eredménye abban az esetben, ha eltérés mutatkozott.

Legjobb film: A némafilmes

Legjobb rendező: Michel Hazanavicius (A némafilmes)

Legjobb férfi főszereplő: Jean Dujardin (A némafilmes)

(szavazásunkon: George Clooney - Utódok)

Legjobb női főszereplő: Meryl Streep (A Vaslady)

Legjobb férfi mellékszereplő: Christopher Plummer (Kezdők)

Legjobb női mellékszereplő: Octavia Spencer (A segítség)

(szavazásunkon: Berenice Bejo - A némafilmes)

Legjobb eredeti forgatókönyv: Woody Allen (Éjfélkor Párizsban)

(szavazásunkon: A némafilmes)

Legjobb adaptált forgatókönyv: Alexander Payne, Nat Faxon és Jim Rash (Utódok)

(szavazásunkon: Suszter, szabó, baka, kém)

Legjobb animációs film: Rango

Legjobb idegen nyelvű film: Nader és Simin

Legjobb dokumentumfilm: Undefeated

Legjobb operatőr: Robert Richardson (A leleményes Hugo)

Legjobb vágás: Kirk Baxter és Angus Wall (A tetovált lány)

Legjobb látványtervezés: Dante Feretti és Francesca Lo Schiavo (A leleményes Hugo)

Legjobb kosztümtervezés: Mark Bridges (A némafilmes)

Legjobb smink/maszk: A Vaslady

Legjobb eredeti filmzene: Ludovic Bource (A némafilmes)

Legjobb betétdal: Man or Muppet (Muppets)

Legjobb hang: A leleményes Hugo

Legjobb hangvágás: A leleményes Hugo

Legjobb képi effektusok: A leleményes Hugo

Legjobb rövidfilm: The Shore

Legjobb rövid animáció: Fantastic Flying Books of Mr. Morris Lessmore

Legjobb rövid dokumentumfilm: Saving Face