Tegye fel mindenki a kezét, aki látott legalább egy costa ricai filmet? Látom, akad egy-két renitens arc a tömegben. Akik egynél több ilyen alkotást láttak, azok tartsák továbbra is a magasba a kezüket! Senki? Akkor is ez az eredmény, ha a kolumbiai filmgyártás termékeire kérdeznék rá? Valószínűsíthetően igen, ez a két ország, sőt, úgy nagyrészt a dél-amerikai mozgóképes kultúrából inkább a televíziós sorozatok ismerősek a honi rajongóknak, igaz, azok bőségesen. A filmjeik valahogy nem csak a mozikat kerülik el, de a televíziós kínálatban sem tobzódnak.

 

Erre a hiátusra csak ráerősít Gabriel Garcia Marquez munkásságának adaptálása. Az 1982-ben Nobel-díjjal jutalmazott, ma is élő szerző 1994-es, azonos című regényét vitték filmre, mégpedig hazája iparosai. Ez azért fontos különbség, mert 2007-ben a Szerelem a kolera idején című kötete került amerikai kezekbe, az a filmalkotás is érdmei ugyan, de messze elmarad ettől az adaptációtól.

A történet szerint a 12 éves kislányt, Sierva-t (Eliza Triana) megmarja a téren egy veszett kutya. Sierva a márki lánya, aki szülei nemtörődömsége miatt a rabszolgák közt nevelkedik fel, elsajátítva azok nyelvezetét, szokásait. Szülei számára is uralkodó nemesnek hatnak, kapcsolata szinte nincs is velük. A gondok akkor kezdődnek, mikor a bennszülött módszerekkel igyekeznek kikezelni a lányt. A püspök kirendeli fiatal tanítványát, Cayetano atyát (Pavlo Derqui), hogy a lányt az apácazárdába szállítva felügyelje annak gyógykezelését, emellett készítsen elő egy ördögűzést is, ha szükségét látja. Az indokolatlanul durva bánásmód és a törékeny gyermek látványa egyre több kétséget ébreszt az ifjú (36 éves) papban. A kételyei mellett érzelmei is erősődnek a lány irányában, mígnem meg nem szegi felettese parancsait. A büntetésük elkerülhetetlen, ahogy azt a korszellem megkívánja.

 

Egy könyvadaptáció mindig veszélyes játék. Amellett, hogy igazodni kell a könyvet ismerők kiszolgálásához, az eredetit nem ismerők számára is fel kell építeni a történetet. Nem tudom, hogy szerencsés-e vagy sem, de jelen esetben nem is annyira az eseményeket helyezték előtérbe, hanem az újabb és újabb érzelmi fázisok megjelenése jelent egy következő jelenetet. Az alkotás (eredeti és feldolgozás egyaránt) nem veszti el egyházkritikus hangnemét, de még inkább a szülők passzivitását helyezi előtérbe. A folyton "betegeskedő" és tehetetlen anya mellett az apaszerepre teljesen alkalmatlan márki szülői féltésének kései megjelenése is csak tovább rombolja a képet.

 

Ami miatt igazán érdemes megnézni a filmet, az a lírai történetszövés és a testiség nélküli szerelem ábrázolása. A mai filmek közt keresve sem találunk olyat, amely az ajkak érintkezésén túl ne mutatna mást is. Jelen esetben azonban ez már a legtöbb, amit mutatni mernek - arról el nem feledkezve, hogy egy 12 éves lány és egy 36 éves férfi szerelmének történetét mutatják be. Ugyan azt gondolhatnánk, a lány sorsa, a leláncolás a kegyetlenség csúcsa, azonban hamar tévedünk. A szerzetes, aki ugyan elhagyhatja a tömlöcöt, sosem vetheti le annak láncait, hogy szívén viseli a lány sorsát, hogy mentené annak életét. Olyan korban járunk, ahol az orvos helyett papot hívnak, ahol imádkoznak a gyógyszer beadása helyett. Nem lehet megkerülni a tényt, az egyház a történelem során számos alkalommal maradt le a világi fejlődés követésében, pontosabban ahol a hit akadályt jelent, ott az emberi mozgatórugó mégis új utakat talál.

 

A szereplők közül érdemben csak a két főszereplővek lehet foglalkozni, jelenlétük ellopja a játékidő nagy részét, amiért azonban cseppet sem kár. Gyönyörű képsorokat kapnak körítésül ahhoz, hogy megmutassák egy be nem teljesedhető szerelem történetét. Az egyfilmes rendező, Hilda Hidalgo alkotása szokatlanul regényszerű, ami dicséret, nem bírálat. Nem ez az első alkalom, hogy a Belvárosi Mozi spanyolajkú, egyházi témában érintett alkotással várja a nézőket, s ahogy a Camino és a Lourdes esetében, úgy most sem csalódnak a nézők. A dél-amerikai hangulat és a színészek életigenlő játéka csodás összhatást nyújtva ejti rabul az ember szívét, s a keserű vég után sem akar lemondani a megszeretett párosról.