Prolihisztor

A Lasse Hallström-hétvége keretében két filmet is kapunk a neves rendezőtől: az első és cikkem tárgya a Menedék című romantikus adaptáció, mely Nicholas Sparks (Szerelmünk lapjai) regénye alapján készült amerikai szirup, míg a másik már az öreg kontinensre és a kezdeti gyökerekhez visszatérő rendező thrillere, annak skandináv rendje és módja szerint. Mivel most előbb a romantika következik, így kicsit magamra erőltetem a hurráoptimista és rózsaszín ködös mentalitást, mert igazság szerint ez a műfaj csak így működik, nem pedig öregedő és pocakosodó kritikusok szemforgató cincálásával. Akkor egy nagy levegővel fejest is ugrom a szív hullámai által korbácsolt nyáltengerbe - mert ez biza érzelmi softpornó drámai felhangokkal!

Tegye fel mindenki a kezét, aki látott legalább egy costa ricai filmet? Látom, akad egy-két renitens arc a tömegben. Akik egynél több ilyen alkotást láttak, azok tartsák továbbra is a magasba a kezüket! Senki? Akkor is ez az eredmény, ha a kolumbiai filmgyártás termékeire kérdeznék rá? Valószínűsíthetően igen, ez a két ország, sőt, úgy nagyrészt a dél-amerikai mozgóképes kultúrából inkább a televíziós sorozatok ismerősek a honi rajongóknak, igaz, azok bőségesen. A filmjeik valahogy nem csak a mozikat kerülik el, de a televíziós kínálatban sem tobzódnak.

Erre a hiátusra csak ráerősít Gabriel Garcia Marquez munkásságának adaptálása. Az 1982-ben Nobel-díjjal jutalmazott, ma is élő szerző 1994-es, azonos című regényét vitték filmre, mégpedig hazája iparosai. Ez azért fontos különbség, mert 2007-ben a Szerelem a kolera idején című kötete került amerikai kezekbe, az a filmalkotás is érdmei ugyan, de messze elmarad ettől az adaptációtól.