Prolihisztor

Idén már készült egy olyan alkotás, ami válaszútnak minősül(het) a főszereplő jövőbeni karrierlehetőségeit illetően. A Kéjjel-nappal esetében Tom Cruise az, aki a 40 feletti sztár új utakra lépésének lehetőségeit mérlegelheti, jelen esetben pedig, az aktuális film értékein felül Angelina Jolie lehetséges jövőbeni szerepvállalásairól is szó lesz. Arról nem is beszélve, hogy ezen filmmel kapcsolatban is vannak párhuzamok köztük.

Phillip Noyce rendező és Kurt Wimmer forgatókönyvíró csak a neveik alapján zseniális párosításnak hangzik. Míg Wimmer kiemelkedő alkotásai közé az általa írott/rendezett Equilibrium, a már csak forgatókönyvírói kredittel jegyzett Beavatás, Az utca királyai és A törvénytisztelő polgár is egytől egyig B-filmes hangulatot áraszt, sokszor A-kategóriás sztárokkal, kiszakítva azokat a megszokott stílusvilágú és üzenettel bíró alkotások közül, addig a rendező Noyce A csontember című filmjével bővítette a mostani főszereplő Jolie kisasszony színészi repertoárját, egyszersmind tanúbizonyságát téve a rendvédelmi szervek munkájában való jártasságáról.

A Salt ügynököt lehet szidni, van is miért, a felsorolt problémák, amikkel ostorozzák az alkotást, megállják a helyüket, azonban elvonatkoztatva, egy filmként kezelve igazi nyári ügynök-film, ha már Bourne határozatlan időre eltűnt, Bond kalandjai létbizonytalanság miatt felfüggesztve.

Evelyn Salt CIA-ügynök egy bevetés során észak-koreai fogságba esik, ahonnan végül ügynökcsere (és vőlegénye kotnyeleskedése) folytán szabadul. 2 évvel az eset után egy szimpla munkanap végén egy magát volt szovjet ügynöknek valló korosodó férfi megjelenik a fedőcég irodájánál, vallomástevés igényével. Az állítólagos ügynök, Orlov elmondja, egy alvó ügynök készül megölni Oroszország elnökét, aki egy temetésen vesz részt Washington D.C.-ben. Salt ügynök a férje védelmében és saját ártatlanságát bizonyítandó, megszökik a CIA irodájából, azonban a történet nem a megszokott kerékvágásban zajlik. A temetést robbantással megzavarva lelövi az orosz elnököt, azonban az elfogása után képes megszökni fogvatartóitól, hogy a cselekményt egy sokkal nagyobb volumenű összeesküvés felé vigye.

Wimmer forgatókönyve ugyan merőben újat nem hoz az ügynökfilmek bőséges irodalmához, de frissessége és a hidegháborús tradíciókhoz való ragaszkodás nagyon is élvezetes és agyalós sztorit tár elénk. A titokban kiképzett és beépített alvó ügynökök létezése körüli mesék egyre inkább beigazolódni látszanak, emlékezzünk csak a legutóbbi kémbalhéra a nagyvilági hírekből. Ezek után egy olyan összeesküvés, amely a világ jelenlegi hatalmi rendjét szándékozik alapjában felforgatni, a közvetlen konfliktus helyett élesítve a muzulmán-kártyát, nem is tűnik annyira lehetetlennek. Ezek után a film ugyan elrugaszkodik az emberi lehetőségek talajáról, már ami Salt ügynök sebezhetőségét illeti, de ez sem valószerűtlenebb, mint Bruce Willis túlélésért folytatott harcai a Die Hard-filmekben.

A bevezetőben említett egybeesés a film ócsárlóinak elsődleges vesszőparipája. Az eredeti tervek szerint Cruise játszotta volna Edwin Salt ügynököt, azonban ez végül Angelina Jolie figurája lett, Evelyn néven. A sztorin lényegében csak a Salt ügynököt és magánéletét érintő részeket kellett nemileg aktualizálni, ezt leszámítva nem történt változtatás. Némileg elgondolkodtató, hogy Cruise mennyire lett volna hihetőbb ügynök a vásznon, azonban tény, Jolie kisasszony sem oldotta meg rosszul a feladatot. Igaz, nem ez a filmje lesz az, ami alapján az utókor emlékezni fog rá (hacsaknem az atomtámadás terve megvalósulna a jövőben, akkor igencsak ehhez a filmhez lesz köthető). Tény, nem bombasztikus kasszasiker, de ebben a punnyasztó és sokszor unalmasan gépies nyári pénztermelő premieráradatban üdítő kis filmnek számít.

Noyce ugyan nem a legjobb rendezésével rukkolt elő, de meg kell hagyni, jól tartja a lépést az öreg a fiatal vágóasztal-bajnokokkal. Amit nem nagyon tudtam megemészteni, az az autópálya beteges használata ezen filmben is. Evelyn csak úgy ugrálgat kamionról benzinszállítóra, miközben semmi baja nem lesz. Ezt már a Die Hard 4.0-nál is nehezemre esett befogadni, mikor a kamionnal menekült a vadászgép elől mindenki McClane hadnagya (Bruce Willis). Igaz, itt realistább, földhözragadtabb az üldözés, az azonban a későbbiekben is csak elvétve érződik, hogy emberrel van dolgunk. Evelyn figurája nem ismer lehetetlent, az autópálya után a liftaknában is irreálisan ugrálgat, hogy leérjen az aljára...

Angelina Jolie kultusza mindig pengeélen táncolt, a Tomb Raider és a Wanted sztárja karrierje eléjtől fogva beskatulyázhatatlan, elég csak az Elcserélt életekre vagy a Kifutó a semmibe című filmjeire gondolni. Amióta a Brangelina része, kifejezetten törekszik arra, hogy példamutató szerepei legyenek, akár erőszakos, akár családbarát módon is. 35 évesen már ideje a fizikailag is embertpróbáló szerepekről lassan átállni a szellemi kihívásokat nyújtó alakítások felé. Az ő átlagosnak mondható alakítása mellett a mellékszereplők letudják a filmet, alig valamit kell hozniuk színészi tudásokból. Liev Schreiber mint a CIA-s főnöke, valamint Chiwetel Ejiofor mint az őt üldöző egység feje csak egyedi fizimiskájuk miatt emelkednek ki a tömegből; na jó, meg a szövegkönyvi elfoglaltság okán.

Mint írtam, egyemberes film, azonban az élvezetesebb fajtából. Igaz, a nyitva hagyott kérdések, mint a  támadások következményei, Salt ügynök lezáratlan feladatai, a folytatásokat erősítik (amellett, hogy Wimmer már beszélt Noyce-szal a lehetséges folytatásról, aki a terveket pozitívvan fogadta), egy kibontakozó Salt-trilógiára kisebb esély van, főleg a bevételi adatokat nézve. Azonban elképzelhető, hogy a stúdió kockáztat, hiszen nem lett akkora siker, mint volt a Bourne-rejtély, de bejáratódhat a név annyira, hogy a folytatások már visszatermeljék az összegeket. Ehhez azonban merészebb stílus, realistább akciók és stabilabb jellemrajzok kellenek.