Riszálják úgyis-úgyis a kis tangákba bújtatott izmos férfi seggeket majd két órán keresztül, mégsem lesz rosszul a heteroszexuális férfinéző. Egyrészt mert ugyan a cseppet öncélú magamutogatásba torkolló táncjelenetek a film során sok esetben nem csak női szemeket gyönyörködtető jelenetek, hanem komoly poénforrások is, másrészt pedig sikerül jó néhány női mellett és segget is belecsempésznie Steven Soderbergh-nek a játékidőbe. Elismerés azért, hogy ennyi férfitanga láttán sincs az az érzése a nézőnek, hogy itt csak a szexuális töltetről szól minden. Okosan beleszőtték a drámát és a romantikát is az eseményekbe, mégis megmaradt és realisztikusan arcunkba is vágják az iparág salakját is!

Mike (Channing Tatum) megannyi vállalkozásai közt őrlődik, hogy minél hamarabb összejöhessen egy banki hitelhez az önerő: távlati terveiben egy saját kézzel készített, olcsósága ellenére egyedi és tetszetős bútorokat készítő vállalkozás álmát dédelgeti, addig pedig a pénzt, tetőfedő, autómosó és férfi sztriptíz profilú vállalkozásokkal teremti elő. Ebbe a megszokott kerékvágásba robban bele Adam (Alex Pettyfer), aki a tetőfedésben mutatott járatlansága után bizonyíthat a sztriptíz klubban, előbb mint kellékes, majd mélyvízbe dobva  már a színpadi tudásával. A semmiből jött fiú sztár lesz, annak minden negatív allűrjével, míg Mike mind kevésbé táplálja a sztriptíz-csapat közös tervét, a nagy Miami-dobbantást. A nagy lóvé felé tartó úton bőségesen elég akadályba ütközik Mike, mind a tulaj Dallas (Matthew McConaughey) céltudatos ámításai, mind Adam újabbnál újabb balhéi miatt.

Soderbergh legújabb filmjében tökéletes egyvelegét kotyvasztja ki a fedetlen hímhátsóknak, a lassan építkező romantikus szálnak, a csillogásba belefeledkező és elúszó fiatalságnak, valamint a saját útját kereső felnőtt életnek. Hasonlóságot mutat Mark Christopher ’98-as filmjével, az 54-gyel, ahol a csillogás és a partik mögötti sivár kilátástalanság, drog- és szexmámor felülírja a józan ész igényeit és elvárásait. Channing Tatum önéletrajzi ihletésű főhősként  nem csak visszakanyarodik táncos kezdeteihez, de remekül ötvözi korábbi szerepeit ezen alkotásban: a táncoslábú fiatalember drámai jellegű fejlődéstörténete szórakoztató időtöltés, arról nem beszélve, még mindig az egyik legjobb táncos. A színészgárda zseniális összhatással bír, Pettyfer jellemgörbéje és mozgáskultúrájának fejlődése bámulatos, McConaughey narcisztikus karaktere egyenesen tanítanivaló, egoizmusa határokat nem ismerő módon telepszik a filmre és beosztottjaira.

Már megtekintés előtt sejti az ember, miért is zabálják annyira ezt a filmet a tengerentúlon, bár tény, ott van kultúrája a sztriptíznek, míg nálunk sokkal inkább a legénybúcsús kötelező megjelenés talán az egyetlen, ahol a jóember/jóasszony sztriptízzel találkozik. Demi Moore most már klasszikusnak nevezhető Sztriptíze után Tatum meglépte a sajátját – az idő pedig eldönti , melyik lesz maradandóbb. Anyagilag egyelőre Magic Mike áll nyerésre!

U.i.: Annak kifejezetten örülhetünk, hogy nem próbálták meg magyarítani a filmcímet, egy Mágikus Miskára nem biztos, hogy a célközönség váltana jegyet…