Hollywood nagy átlagban ötletválságtól szenved, amit a technikai fejlődés révén elérhető legújabb műfajjal igyekeznek kiküszöbölni. Ez a nemrégiben újra felfedezett, de most már megfelelő technikai háttérrel megerősíthető műfaj a képregény-feldolgozás. Ami a mostanság divatos könyvadaptációk mellett eme stílusirány mellett szól, az a sokmilliós rajongótábor, mely a könyvek-füzetek megszállottjává vált. A modern effektek korában pedig már arra sincs szükség, hogy tetőtől talpig beöltöztessék és kimaszkírozzák a színészeket, elég a motion capture, vagyis teleaggatni a színészt minden jóval, majd utólag szorgos számítógépek és tehetséges használóik a kívánt mértékben alakítják a színész külsejét.

 

Jelen esetben olyan nagymértékű változtatásra nem kell gondolni, mint a Hulk-filmek esetében, Jonah Hex figurájának egyetlen kis módosításra volt szüksége, arcának sérülését minél hitelesebben kellett bemutatni. Ez a fajta maszkírozás pedig A sötét lovag Kétarc-figurája óta nem jelent különösebb akadályt. Az már nagyobb probléma, hogy a jogokat birtokló DC-kiadó jobbára csak a Batman-franchise-zal tud sikereket elérni, egyéb figurái rendre buknak a kasszáknál, a Superman visszatér hatalmas költségvetése ellenére csak dvd-n termelt profitot, a Vesztesek bosszúja anyagi bukás, annak ellenére, hogy kis költségvetése ellenére is stílusos alkotás vált belőle. Ilyen előjelek után kapta meg Jonah Hex figurája az egész estés filmváltozat lehetőségét, mely több helyütt is megosztja a nézőket.

 

Jonah Hex (Josh Brolin) a Konföderációs seregek tisztje, aki azonban a sok értelmetlen haláleset után le akarja zárni maga részéről a háborút. Elárulja felettesét, Turnbull ezredest (John Malkovich) és annak fiát, egyben legjobb barátját, Jeb-et (Jeffrey Dean Morgan). Barátja meghal, Jonah családjával bujkál, míg Turnbull bosszút esküszik. Jonah családját szeme láttára gyújtják fel, őt pedig megbélyegzik Turnbull monogramjával. Főhősünk már a halálán van, mikor az indiánok megtalálják és visszahozzák az élők közé Jonah azonban túl sokat volt odaát, így szerzett magának egy-két érdekes tulajdonságot. Nehezebben sérül meg, mint a többi ember, képes beszélni a holtakkal. Fejvadásznak áll, azonban csak a bosszú hajtja, mígnem egy napon megtudja, Turnbull bennégett egy hotelben.

 

Hősünk már csak szimpla fejvadászként tengeti napjait, mikor a kormány emberei megkeresik, segítsen nekik megakadályozni a halálát csak megjátszó Turnbull gonosz tervét, mellyel egész Amerikát a földdel tenné egyenlővé, ráadásul az állam 100. születésnapjának rendezvényein hajtaná végre tervét. Jonah hajtóvadászatba kezd, a végső leszámolás elkerülhetetlen, az oda vezető út pedig sok hullával, robbanással és vérrel van kikövezve.

 

Jonah Hex nem a legismertebb figura a DC univerzumban, ezért is kicsit érthetetlen, hogy a felfuttatott Batman után, Superman újratöltése valamint a Zöld Lámpás bemutatása előtt egy nemzetközi szinten kvázi ismeretlen hőst választottak ki. Egyrészt, a kiadó és a stúdió (Warner Bros.) bőségesen megszedte magát a Batman-filmekkel (hálát adhatnak Christopher Nolannek, amit kvázi megtettek az Eredetre adott pénzzel), ez a fajta kísérletezgetés azonban több mint meglepő, főleg azután, hogy animációs részlegük is nagyrészt a Denevérember és az Acélember történeteit állítja előtérbe.

Amellett nemzetközi szinten nem sok sikerre számíthattak egy ennyire amerikai főhősről készült filmmel. Jonah Hex azt a déli katonát testesíti meg, aki ugyan kilépett a konföderációs tábor seregéből, de soha nem tud megbarátkozni a kormánnyal, mely hatalomra került. Amellett a karakter nem nagyon szakítható ki ebből az eredettörténetből, hiszen mind az arcának sebei, mind a múltja, mind a jelene teljes egészében az amerikai történelem része, egyszerűen a karakter halála nélkül megoldhatatlan a nemzetközi piacra fazonírozás, anélkül pedig a nemzetközi siker is elképzelhetetlen. Az viszont a döbbenet kategóriája, hogy ekkorát bukott a film. a készítésére szánt, más filmek esetében reklám-költségvetésnyi összeg egyötöde térült csak meg, nagyon csúnya bukást könyvelhetnek tehát el a stúdiónál (47 millió dolláros költségvetés, 10.9 milliós bevétel jelenleg).

 

Pedig legalább közepes sikerre számíthattak, hiszen a forgatókönyvet a Neveldine-Taylor párosra bízták, akik azért hoztak a Crank két részével és a Gamer - Játék a végsőkig című filmekkel némi hasznot, amellett pörgős és agyatlan akciómozikat, részükről nem lett volna akadálya a sikernek. A rendezést az eddig egyfilmes direktorra, Jimmy Haywardra bízták, aki a Horton című animációs filmmel hatalmas sikert aratott még 2008-ban. Valahogy hármójuk háttérbeli munkássága nem akart a filmvásznon érdemben megnyilvánulni, már ha ennél többet akartak nyújtani. Ha nem, akkor annak tökéletesen megfeleltek.

 

A színészek közt jó pár többre hívatott személy is található, a Hollywood egén mind magasabbra törő Brolin ugyan hozta a figuráját, azonban abban nem volt igazi mélység és túlvilági kegyetlenség, Malkovich-nak csak kisujj-próba volt egy ilyen szerep, míg a szerves dekorációt képező Megan Fox érdemben csak izzadt, azt is erős utómunkával feljavítva, ugyanis rémes volt az a plusz effekt, amit csak a színésznő arcának tökéletesítésére szántak. Egyszerűen idegesítő volt, hogy akármilyen fényviszony is uralkodott a környezetében, az arca csak tört fehér árnyalatban ragyogott. A legérdekesebb Michael Fassbender és Jeffrey Dean Morgan alakítása volt, előbbi zseniális volt a kissé megkattant ír bérgyilkos szerepében, utóbbi pedig tökéletesen hozta azt a nyúlfarknyi szerepet, amit neki szántak.

 

Végig olyan érzésem volt, mintha a Vadiúj vadnyugat feltuningolt változatát látnám, a trükkös fegyverekkel operáló főhős, a jócsaj, a szuperfegyvert építő főgonosz, valamint a végső leszámolás szinte teljesen azt a hangulatot keltik, mint az ezredforduló előtt készült, igaz, sokkal nagyobb szakmai sikert nem ért el az a film sem, de legalább hozott anyagi hasznot és hetekig játszott slágerlistás betétdalt. Ezek nemléte pedig csak tovább erősítik a bukást.

 

A DC és a Warner azonban még nem adta fel, az Egyesült Államokban már sikerrel mutatták be a Red című alkotást Robert Schwentke rendezésében (Légcsavar, Az időutazó felesége), mely kiöregedett bérgyilkosok történetét dolgozza fel olyan sztárokat felvonultatva, mint Bruce Willis, Helen Mirren és Morgan Freeman. Ezen felül pedig már nagyban forog a Zöld Lámpás című film, melyet jövő nyáron (június 17.) mutatnak be Amerikában, s melyet a Casino Royale rendezője, Martin Campbell dirigál, a főhőst pedig Ryan Reynolds játssza Blake Lively, Peter Saarsgard és Mark Strong oldalán. Ezeket látva kijelenthetjük, kísérletező kedvüket nem rontotta a bukás, maximum remek tanulságul szolgál, a későbbi filmek esetében pedig körültekintőbb főhős-választást.

 

5/10