Az idei év nem csak a forradalmi tavasz és a mindent elsöprő őszi választásról lesz emlékezetes, legalábbis jó pár ezer embernek nem ez lesz a 2010-es év legnagyobb momentuma. A tavasz és a nyár meghatározó eseménye nem a szavazófülkék forradalma, hanem a tiszai árvíz volt, mely több települést magával sodort, mely hónapokig alig apadt, ahol az újjáépítési munkálatok még be sem fejeződtek. Erre most a balatonfelvidéki Kolontár település nevét tanulja egy egész ország, de nem a pozitív hír kategóriában.

 

Hétfőn dél után pár perccel a már említett településen található vörösiszap-tározó gátfala omlott le, elárasztva a környező településeket is (Devecser, Apácatorna, Kisberzseny, Somlóvásárhely, Tüskevár), mintegy egymillió köbméter vörösiszappal. A kár még felmérhetetlen, a lakók 2 órát kaptak arra, hogy összeszedjék a szükséges holmikat, mert a vörösiszap és annak lúgja, a marónátron tönkretette nemcsak a földeket, de Farkas Béla, a Tatai Környezetvédelmi Zrt. igazgatója szerint valószínűleg az egész élővilág kipusztult a Marcal folyó felső szakaszán. Ez a környezetvédelmi katasztrófa nagyobb léptékű, mint az árvíz, a különbséget az előbbi idézet okán nem is kell leírni.

 

A helyreállítási munkák első körében a lakók saját házaikat kell kitakarítsák, bő vízzel vagy akár híg savval is lemosva a falakat, használati tárgyakat. Emellett az elsődleges feladat az élővizek pH-egyensúlyának helyreállítása, majd ezt követően az elöntött földterületek talajcseréje, mely minimum 10-15 cm mélységig terjedő mértékű lesz.

 

Ilyen szintű ökológiai katasztrófa esetén is teljesen jogos kérdés: ki lehet a vétkes? Ki ezért a felelős? A tavaszi árvíz esetében az Auchant kiáltották ki elsődleges bűnösnek, mert a mocskos multi kizsigereli hazánkat, emellett az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatóját is felmentették. És nem is olyan korai a személyi felelősség irányába tolni a kérdést, mert ahogy Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozta:

 

Élünk a gyanúperrel, hogy itt emberi mulasztásról van szó.

 

A kérdés csupán csak az, kit találnak majd felelősnek. Ez pedig egy olyan kérdéskört vet fel, mely a Jobbik kedvenc vesszőparipája a kampány eleje óta, mely nem más, mint az elszámoltatás. Lesz-e egy olyan igazgatási szerv, melynek vezetőjét elszámoltatják? Netán a cégvezetés lesz a felelős, mint a Mexikói-öböl szennyezéséért okolt BP?

 

Ezzel nem is lenne oly nagy baj, ha nem tudná kimondva-kimondatlanul az egész ország, hogy ugyan a fejétől bűzlik a hal, de a trógerolást lentebb végzik. Az a hatalmas gond, hogy a csúszópénzek, a korrupció nem a felső régióban a veszélyes, mert nem egy főigazgató fog 20-40 millióval megkenve szaladgálni. A kisebb korrupciós ügyek azok, amelyek a céges visszaélések esetében az érintetteket illeti. Nem az ÁNTSZ igazgatója vagy az APEH elnöke megy ellenőrizni egy éttermet, nem a Vízügyi Főigazgatóság vezetője megy személyesen felügyelni egy engedély-kiállítást. Persze, a kabinet-elv alapján ők számítanak felelősnek, de kérdem én (és még jó pár ember, akiket nem számszerűsítenék, úgyis sokan vagyunk), mikor lesz a közvetlen felelős is felmentve? Az, aki egy-egy engedélyt ellenjegyzett, azt az embert mikor fogják eltiltani a közügyektől, a munkakörtől, netán még börtönbüntetésre is ítélnék?

 

Olyan illetékes elvtársat keresnénk, aki ezt a munkakört betöltené, nem épp Gaudi Nagy Tamás személyére gondolnék, akit maga Vona Gábor javasolt a hétfői parlamenti ülésen, azonban egy próbát megérne. Rontani nincs mit, mert pénzzel megvehető a környezet-tudatosság, a terheket és a károkat majd a láma Magyar Köztársaság mindenkori kormánya állja.