Nehéz a dolga az embernek, ha filmet akar ajánlani, mert ugye mindenki a lehető legtöbb emberhez igyekezne szólni, azonban különbözőségünk okán talán ez a legnehezebb: a közös hang megtalálása. Ugyanez igaz a kapcsolatokra is, olyat találni, akivel annak ellenére, hogy különbözőek vagytok, elköteleződjetek egymás iránt, a később kialakuló még komolyabb felvállalásokról nem is szólva. Erre tökéletes terep a randifilm, mely arra hivatott, önfeledt ugyanakkor romantikus szórakozást nyújtson a játékidő alatt, de sokkal inkább az érdeklődés felkeltése és a megismerés öröme a cél, semmint a világmegváltás.

 

Ebbe a típusú körbe tartozik a címadó film is, mely a párkapcsolatok egyik igen specifikus vállfaját hivatott bemutatni a nézőknek: a távkapcsolatot. Nekünk itthon "csak" pár száz kilométeres távolságaink vannak zömében hétvégi találkozással, de Amerikában több ezer kilométerről is szó van, vagy mint ahogy jelen esetben, a kontinens két partja. Ez már az a távolság, amelyet csak repülővel érdemes áthidalni, de annak magas költségei miatt ez inkább az ünnepekre korlátozódik, olykor hónapokig gátat vetve a tényleges öleléseknek és csókoknak.

 

A film két fiatal, Erin (Drew Barrymore) és Garrett (Justin Long) megismerkedésének, szerelmének és küzdelmének története, mindez a mostanság divatos "romkom" (romantikus komédia) köntösébe bújtatva. Garrett-tel szakít barátnője, a haverokkal sörözve lép tól a csalódáson, míg Erin a gyakornoktársaival sörözget a bárban, mindezt New Yorkban. Találkozásuk kocsmai véletlen, a játékgépnél beszélgetni kezdenek és együtt töltik az éjszakát is. A másnap azonban kérdésekkel teli, hiába a szimpátia, Erin hat hét múlva visszautazik San Francisco-ba, ahol várhatóan befejezi egyetemi tanulmányait. A hat hét tovaszáll, elérkezik az utazás napja, azonban a szerelmesek felvállalják a távolság nyűgét, nem adják fel kapcsolatukat és nem fordítanak hátat érzelmeiknek.

 

A távkapcsolatok minden szépségét és keserűségét bemutató középső rész két fiatal életét követi végig, akik felvállalják a kapcsolattal járó terheket. Csak nagy ritkán találkoznak, azonban a viszontlátások ereje minden bosszúságot magával sodor... egy ideig. Ugyanis jön a tavasz, amikor Erinnek döntenie kell, a munkát vagy a szerelmet választja.

 

A film nem csak a sablon romantikus "mit válasszak"-döntést követi végig, hanem a karakterek jellemfejlődésében is hosszú és tanulságos utat jár be. A kötelezettségeket vállalni képtelen Garrett felelősségteljes férfivá válását, Erin határozott és erős, modern női figurájában is megjelenni képes klasszikus nőiséget is nyomon követhetjük, a film azonban nem csak ezek miatt remek választás. Míg a női nézőket inkább a film romantikus oldala fogja meg, addig a férfiakat a haveri társaság és a film nagyobb poénjai tartják a székükben. Nem hasfogós, karfacsapkodós poénokra kell számítani, de tény, van humora a filmnek, ami egy romantikus vígjáték esetében nem hátrány. Ugyan lesznek olyanok, akik túl alpárinak ítélik majd a film humorát, de csak emlékeztetőül: a tavalyi év egyik legnagyobb sikerét arató vígjáték, a Másnaposok erőteljesen felnőttek számára belőtt poénjaihoz képest átlagos sorozatrészt láthatunk az Így jártam anyátokkal című sorozatból, csak egész estés változatban.

 

A rendezőnő Nanette Burstein eddigi dokumentumfilmes múltja ugyan érződik, de inkább a kreatív megvalósításban, semmint a színészvezetési hiányosságokban. Dicséretes, hogy mind több film igyekszik beemelni a film nyelvezetébe a modern technikai eszközök működésének bemutatását, itt az sms-folyamok szövegbuborékként való megjelenése volt a film egyik üde színfoltja. Kis érdekesség, hogy a forgatókönyv ötlete maga is egy kocsmai beszélgetés során született: a film egyik producere, Dave Neustadter és a szkript írója, Geoff LaTulippe épp iszogattak, mikor Dave mesélni kezdte, most ért véget egy hosszabb távkapcsolata s hogy ez mennyire emésztette őt fel. Ezek után mondja bárki is, hogy egy kocsmai beszélgetésből nem lehet profitálni...

 

Az, ahogy a férfi-társaságokat bemutatta, a naturista suttyó Dan (Charlie Day), az idősebb nőknél biztos sikerre hajtó Box (Jason Sudeikis) és férfi főhősünk, a lassan szerelemre ébredő fiatal férfi hármasa ugyan nem a legtökéletesebben működő társaság (lásd a fentebb említett Másnaposok csoportját), de egy ilyen kaliberű filmhez képest igenis jó választás a szereplők személye. Egyedül Barrymore kisasszonynál érezni néha, hogy mimikailag igyekszik lejátszani a színésztársakat a vászonról, de az elnézőbbek csak tartsák szimplán hisztisnek az ilyen jelenetekben. Akit viszont öröm a kissé neurotikus nővér és családanya, Corinne szerepében látni, az Christina Applegate, aki már nagyon régóta bizonyítja, több tehetség van benne, mint amit a butácska Kelly Bundy alakításakor kinéztek belőle a nézők és a szakma egyaránt.

 

Könnyed és pár poén terén emlékezetes randifilmről van szó, mely nem csak kezdő szerelmeseknek jelenthet üde színfoltot kikapcsolódás gyanánt.

 

6/10