Mennyire más a hangsúly, még ha egy átlagember és egy világsztár száját is ugyanaz a mondat hagyja el. Ha én, csóró magyar blogger hazaállítok és otthon elrikkantom magam, hogy vettem egy filmet, az legjobb esetben is valami olcsón megszerzett filmritkaság valamelyik áruházlánc kiárusításán. Ezzel szemben "Marky" Mark Wahlberg beállít otthon, elrikkantja magát, hogy vett egy filmet, az asszony már tudja, nem kidobott pénz az, hanem ügyes befektetés, elvégre Hollywood zsebpénzből veszi az európai filmek megfilmesítését, hogy saját sázja íze szerint elmesélje sokszor ugyanazt a sztorit, csak persze nagyobb költségvetéssel a még nagyobb profitért. Ezzel nincs is baj, így működik a világ, csak elképzelem, nálam otthon mit szólnának egy ilyen törekvéshez, hogy márpedig itten forgatás lesz, a konyhapénzt is be a büdzsébe, mert legálisan megforgatom, emberek munkáját fizetem a kis lelkemet simogató alkotás gyártása során, aminek eredményeképp többszörösét vehetem végül ki, mint színész és producer egyaránt. Hiába, no valakinek nem szar az élet.

A fentebb említett, korában balhéiról ismert rapsztár mára már jelentős befolyással bír Hollywoodban, nem csak a filmes, de a televíziós műfajok közt is sikert aratott már (Entourage, How to Make it in America, Boardwalk Empire - HBO-istálló), majd most már egészestés filmek produceri munkáit is elvállalja, elvégre tudja, bízhat a castingolt színészekben, bár megnézném, milyen az, mikor a producer Wahlberg rendre utasítja a hisztiző színész Wahlberget. Viccet félretéve, ez itt bizony remake, abból is a stílusosra sikeredett fajta.

Excsempész épp öccse lagziján szórakozik, mikor az asszonyka öccse élete elbarmolása címén épp drogfutárkodik, azt is szarul. Marad az adósság, azt is inkább leölik rajtad (elvégre a verésből nem tanulsz, az ölésből még kevésbé fogsz). A jó sógor izzítja a régi bandát, nagy tételben jó amerikai valutának hamisított változatát hajóznák be kicsiny országukba, azonban a helyi elmebeteg kartellfőnök játszmáinak aktív részeseiként belekeverednek a sűrűjébe. A sokat próbált csempész mégsem dőlhet hátra, hisz sürgeti őt az otthoni rém, az igazán rosszarcú helyi keményarc, akit azért sikerül elpicsázni annak kislánya és az egész szomszédság előtt! Az elvesztett fölény okán szorul a hurok, árulnak a barátok és rokonok, itt már csak a kreativitás és tiszta szív viheti győzelemre hősünket!

Wahlberg nem csak ügyes szemmel vette észre az európai kínálat északi irányának eme gyöngyszem-alapvetését, de annál ügyesebben faragta saját tapasztalataira és stílusára. Mintha önvallomást tartana, ha nem is annyira kibeszélőset, mint tette azt Jean-Claude van Damme monogramfilmjében, a JCVD-ben, de azért épp eléggé áthallásos a megjavult, de be nem rozsdásodó keménylegény története. A rendezőnek megnyert Baltasar Kormákur a saját főszereplésével készült Reykjavik Rotterdam remake-jének megrendezésével csak beállt Géla Babluani mögé, aki tengeren innen és túl is letudta ugyanazt a filmet (13), nagyjából ugyanakkora közmegelégedéssel. A színészi gárda nagyszerű, egyedül Kate Beckinsale téblábol olykor félszegen Wahlberg, Ben Foster és Giovanni Ribisi alakításától megilletődve, ami azért jogos is, elvégre a három úriember nagyon ráérzett nemcsak saját karakterére, de a másikhoz való viszonyulásra is. Erős jellemek, akik óhatatlanul egymás végzetét jelentik.

Wahlberg egyre jelentőségteljesebb színész lesz, nem veszíti el a talajt sem a lába alól, mindenhol képes önmagát adni (na jó, azért a Komfortos mennyországbeli séró, meg a Max Payne-adapt kissé elcsúszot, de bocsánatos határokon belül), erőszakos múlt, megjavult ex-rosszarc, aki képes úgy visszamerülni a mocsokba, hogy mindvégig csak a jelen és a jövő boldog ígérete lebegjen a szeme előtt. A héten pedig már a második lemény férfit kapjuk a vászonra, ne csak az ötvenkilós, szupersztároknak kikiáltott hímnemű egyedek legyenek istenítve, itt bizony felsóhajthatnak a családanyák is, nem kell attól tartani, ha felkapják őket ezek a férfiak, nem sérv lesz a vége...