Prolihisztor

2012-ben a Bosszúállók első része letarolta a világot, anyagilag és szakmailag a csúcsra értek a szuperhős-filmek. A kevés fanyalgó hang mellett egyöntetűen zúgtak a fanfárok, tömegek árasztották el a mozikat világszerte, a franchise-termékek is eszméletlen mennyiségű pénzt hoztak a Disney-Marvel háza tájára. Bebizonyosodott, filmes tendenciák között a képregény-adaptációk a leginkább megtérülő befektetések, leszámítva néhány csúfos kudarcot – ami nem a Marvelhez köthető. Idén, három évnyi további univerzumépítés (Vasember 3, Thor 2, Amerika Kapitány 2 és A galaxis őrzői) után újra összeálltak a Bosszúállók, hogy ezúttal egy közvetve általuk létrehozott fenyegetést győzzenek le, egyszersmind a felvillanó ellentétekkel és új karakterek bevonásával előre vetítsék a mostani csapat kudarcát, megteremtve a kontinuitást ebben az igencsak népes galaxisban.

A Hydra a végnapjait éli, épp az egyik utolsó nagy bázisukra csapnak le sokak kedvenc hősei. A rajtaütés során szembe találják magukat a mutáns Maximoff-ikrekkel, akik Strucker báró hathatós segítségével igencsak impozáns képességekre tesznek szert. A rajtaütés sikere ellenére Stark és Banner ismét eljátszik az Ultron-program gondolatával, mely mintegy védőhálóként működhetne a Föld védelmében. Ezúttal a mesterséges intelligencia megalkotásában Loki jogara és annak eddig ismeretlen képességei lesznek segítségükre és megalkotják az első nyers verziót. Ez azonban érdemi felügyelet hiányában kiszabadul és kivételesen nem világuralmi, hanem világpusztítói törekvéseknek áll neki. Ebben lesznek segítségére az ikrek, akik évtizedes traumával küzdenek a Stark Industries-nak köszönhetően, így igencsak ütős trióként szedik szét a hősök csapatát.

Joss Whedon a logikus változtatások ellenére nagyon is impozáns alkotást hozott tető alá, ha hihetünk neki, akkor utoljára ebben a filmes Marvel-univerzumban. Ugyan sok a negatív vagy legalábbis kevésbé ajnározó értékelés, mint volt 3 éve, de sokan el is felejtik, mekkora feladatot vett a vállára ez a felvonás. Nem csak az eddigi filmekre kellett reflektálnia, de az eddigieknél is nagyobb léptékű folytatásokat is úgy kellett felvázolnia, hogy önmagában is helytálló alkotás maradjon. Ehhez az eddigi legjobb Marvel-főgonoszt sikerült vászonra vinni, természetesen Loki után – már ha ő tekinthető főgonosznak. Ultron alakja nem más, mint egy digitálisan megalkotott Übermensch, aki objektív éleslátással és emberfeletti tudással felvértezve a Föld egyetlen reményeként nem az emberiség megmentését, hanem annak kiirtását látja megoldásnak. Ehhez azonban nem csak az ikrek segítsége, saját tudatának hadseregnyi robotba klónozása, de testének teljes újratervezése is segít. Ez azonban önmagában hordozza saját későbbi vesztét is, mert az emberi tudatnál (Banner-Stark) is erősebb alapot, Loki pálcájának erejét használja fel.

Aki nem ismeri a Marvel-univerzum ezen szegletét, annak kicsi spoileresebb lesz a következő pár sor. A galaxis őrzői erőteljesen bedobta a filmes köztudatba a Végtelen kövek létét, amit ez a film ki is bont és egységes halmazzá formálja, hogy a következő, kétrészes Végtelen háború alcímet viselő Bosszúállók-kaland már teljes mértékben csak a történetre fókuszáljon, nem kell háttérmagyarázatokkal bajlódni. Az eddig megismert kövek szinte egytől egyig megfordultak a Föld környékén: Thesseract, Loki pálcája, az Aether és az ellopott kő A galaxis őrzőiben. Ezek majdnem egyidejű megjelenése végképp a Föld felé fordítja Thanos figyelmét, aki minden eddiginél elképesztőbb ellenféllé válik majd.

A csapatépítés most inkább rombolásba fordult át, a bizalmatlanság felütötte a fejét, a két markáns alfahím, Amerika Kapitány és Tony Stark között meghúzták azt a határvonalat, ami elindítja a Marvel-hősöket a Polgárháború eseményei felé, ami a képregényeket ismerők számára nem sok titkot rejt azzal kapcsolatban, miért is van szükség az Ultron kora végéig megismert új vagy eddig csak kiegészítő karakter csapattá kovácsolására. Ugyan eddig is voltak sötétebb fellegek az égen, amik beborították hőseink hangulatát, de az elkövetkezendő események már jóval komplexebb és leépítőbb jellegűek, mint a Vasember 3-ban pánikbetegséggé finomított alkoholizmus kérdésköre. Ezért is bízhatunk abban, hogy további eufemista szépelgésre nem kerül sor – bár mind a Polgárháború, mind a Végtelen háború ismerői előtt egy karakter létének kérdése villan csak fel, amelyre a Polgárháború végén kaphatunk leghamarabb választ.

Whedon emberfeletti írói-rendezői munkával minden vállalását tudta teljesíteni, aminek tudatában bajnokként vonulhat vissza a Marvel világából. Hihetetlen odaadása és háttérismerete fényében csak bizakodhatunk, hogy a Russo-testvérek nem csak A tél katonája kapcsán tudtak villantani egy embereset, de mind a Polgárháború, mind a Végtelen háború rendezése kapcsán elkél a tehetség és szorgalom. Ez két olyan fordulópont a Marvel világában, amely révén újabb 10 éves etap következhet új karakterekkel, akár beépítve a Netflix-en már sikerrel debütáló Daredevilt, akár a későbbiekben érkezőket is. Kevin Feige zsenije eddig sem kérdőjeleződött meg, a 2019-ben záródó Phase 3 után pedig teljes sorcsere következik, immár megalapozva a kozmikus történetek egész sorának.

Külön a szereplőgárdával nem foglalkoznék, egyrészt szinte senkinek sem kell bemutatni őket, másrészt pedig mindenki zsigerből hozza ezeket a figurákat, most annyival árnyaltabbak, hogy az esendő, emberi oldaluk is előtérbe kerül, ami mind a Polgárháború eseményeit villantja fel. Az újak közül Paul Bettany Víziója volt előzetesen aggodalommal övezve részemről, de teljes mértékben megnyugodtam, mind az írók, mind a színész ráérzett arra a gyermeki ártatlansággal övezett személyiségre, mely egy frissen ébredő tudat zsigeri velejárója, ha nem rögtön a negatívumok érik, hanem van ideje rácsodálkozni a világra.

Értékelés is kell, mert ez alapján helyezik el a mozinézők a lajtromban. Sima 8/10, ami az eltelt évek és A galaxis őrzőinek fantasztikus stílusa miatt nem lehet magasabb.

A Marvel bejelentette még a hét elején, hogy az Ultron kora alcímet viselő Bosszúállók-folytatás első mozgóképes megjelenése a jövő heti Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D.S. epizódja után lesz látható, nem kis felvezetést csapva a sorozatnak. Ehhez képest mára virradóra szorgos Hydra-ügynökök kiszivárogtatták előbb egy gyatra minőségű videó formájában, majd a Marvel úgy döntött, az ilyenkor megszokott letiltásos hadjárat helyett élesbe állítják a HD-minőségű anyagot. Az előzetesből annyi kiderül, hogy Ultron eredete jobban illesztve lett az MCU világába, mivel a képregényes alkoó, Hank Pym még nincs felvezetve, így Tony Stark kapta meg az alkotó kényes terhét. Ehhez jön még egy Hulkbuster-páncél Vasembernek, James Spades Ultron szinkronjaként meglehetősen rideg, Amerika Kapitány pajzsa is kettétörik majd - száz szónak is egy a vége, megint epikus méretű pusztítás várható, amiben Hulk is az ellenség oldalára kerül. Pofás előzménye lesz ez a Civil War történetének, ahol Amerika Kapitány és Vasember vezetésével a szuperhősök egymás életére fognak törni a regisztrációs törvényből kifolyólag. Hazai bemutató 2015. április vége/május eleje

Az Angyalok már poszterben is gyülekeztek, a sok kis karakterposztert összemosták és kaptunk egy szép nagy egészet. Thor és Hulk nem érdemelt külön megjelenést, de így sincs okunk a panaszra.

Most már lassan mindenkit láthatunk a San Diego-ban rendezett Comic Conon a Marvel jövő évi nagy dobása, az Avengerse: Age of Ultron kapcsán. Ezúttal Higanyszál és Sólyomszem küzd a robotokkal, de Higanyszálnál feltűnik még egy karakter a poszteren. Ahogy azt a Marvel is megerősítette, az bizony Vízió! Alig várom, hogy ezt kicsit részletesebben is kifejtsék, akár egy forgatási fotó, akár már hivatalos és kész kép személyében. Addig marad annyi infó, hogy Paul Bettany-t kapcsolhatjuk hozzá is, csak kérdés, hogy hangot ad, mint Jarvis esetében, vagy megszemélyesítés is lesz. Most már csak Hulk és Thor maradt ki az eredeti csapatból, már megismerkedhettünk az újakkal is.

Hála az Entertainment Weeklynek, kaptunk egy szolidabb képmennyiséget a jövőre érkező Marvel-nagyágyúhoz, az Avengers: Age of Ultronhoz. Kezdésnek rögtön a címlapon egy valószínűsíthetően messze nem végleges Ultront a címlapon, hozzá pedig nem csak a főszereplőket láthatjuk viszont, hanem James Rhodey szerepében Don Cheadle-t, valamint Higanyszál és Skarlát Boszorkány megformálójaként Aaron Taylor-Johnsont és Elitabeth Olsent. Ami egyből lejön, Hawkeye"kosztümje" megállná a helyét a Game of Thrones-ban is, Romanoff biodíszlet ezerrel, az ikrek erősen kérdésesek (főleg a hidrogénszőke Taylor-Johnson), AmKap bőszen nyomja a Puffin szeletet az izmok szépségéért, Thor egy csapzott L'Oreal-reklám, Hulk épp az emberi oldalát használja, Whedon meg egy olcsó hipszter a forgatáson. Amerikai bemutató 2015. május 1., hozzánk nagyjából április 30-át tippelném.

Dupla bravúr a Kényszerleszállás

Az amerikai kritikusok ujjongva köszöntik a Kényszerleszállást, szerintük a rendező, Robert Zemeckis és a főszereplő, Denzel Washington pályafutásának egyik legjobb filmje. Köszöntik a két húzónév döntését, hogy visszatértek ahhoz, amiben igazán erősek: az elmélyült és összetett jellemtanulmányhoz, amely többek között azt a kérdést veti fel, a bűnös tisztára moshatja-e becsületét, ha hőstettet követ el.

Washington tapasztalt pilótát alakít, aki egy alkohollal és kokainnal turbózott éjszakai szexmaraton után száll fel gépével, 102 utassal a fedélzeten. Katasztrófahelyzet alakul ki, amelyet bravúrosan old meg, ezért azonnal nemzeti hős lesz. A vizsgálat azonban gyorsan kimutatja szervezetében a drogot és az alkoholt, és megkezdődik a hős vesszőfutása. A pilóta nem csak azért küzd, hogy elkerülhesse a sokéves börtönt, hanem hogy megőrizhesse emberi méltóságát a média és a hatóságok nyomása alatt.

A kritikusok különösen nagyra értékelik, hogy a Kényszerleszállás a súlyos téma ellenére sem nélkülözi a humor, a katasztrófajelenet az utóbbi évek leglátványosabban fényképezett és vágott szekvenciája, és a mellékszereplők is egészen kiválóak (John Goodman, Don Cheadle, Bruce Greenwood).

(Flight - hazai bemutató: 2013. január 24.)

Alig öt év alatt csúcsra járatták Robert Ludlum főhősének történetét: Paul Greengrass rendező, Tony Gilroy forgatókönyvíró és Matt Damon mint főszereplő a 2000-es évek egyik legsikeresebb akció-trilógiáját prezentálták. A történet egy amnéziás, lőtt sebektől vérző férfi identitáskeresése rövid úton átcsap a modern, hidegháború utáni titkosszolgálati tevékenységek mocskának ábrázolásába. A 2002-2007 közt játszódó filmek íve tökéletes összhangban működött a korszellemmel, a mindent uraló ügynökségek és droidszerű működésre programozott terepmunkásai csak tovább növelték a paranoid hangulatot. A záró rész premierjére már tudhattuk, a főszereplő és a rendező elhagyja a cseppet sem süllyedő hajót, magára hagyva a leginkább héttérbe szoruló szkript-szerzőt. Gilroy azonban nem esett kétségbe, testvérével tető alá hozták egy spin-off tervezetét, megnyerték hozzá az Universal jváhagyását, találtak is kellően befutott férfiszínészt Jeremy Renner személyében.

Igaz, még majd két hét van a bemutatóig, de addig egy kis háttérinfó (hála az UIP Duna Filmnek):

Az Impossible Missions Force (IMF –nem tévesztendő össze a Nemzetközi Valutaalappal) ügynökei, Jane Carter, Trevor Hanaway és Benji Dunn azt a feladatot kapják, hogy fogjanak el egy futárt, aki nukleáris indítókódokat szállít. Balszerencséjükre kudarcot vallanak, és a kódokat egy gyönyörű bérgyilkos, Sabine Moreau szerzi meg. Eközben Ethan Hunt parancsnokot kiszabadítják egy moszkvai börtönből, és a csapatot azzal bízzák meg, törjenek be a Kremlbe, és derítsék ki, ki az a Cobalt fedőnevű férfi, akinek a kódokat szánták. Cobalt azonban felrobbantja búvóhelyüket, és mielőtt Ethan és Benji kereket oldhatnának, hatalmas robbanás rázza meg a Vörös Teret. A gyanú Ethanre és az IMF-re terelődik, s ennek következtében az elnök életbe lépteti a Fantom Protokollt, ami az ügynökség megszüntetését jelenti.

William Brandt ügynök megöröklésével Hunt életében először kénytelen olyan csapattal dolgozni, amely csak úgy a nyakába szakadt. Brandt látszólag afféle okoskodó aktakukac, de a múltja sötét titkokat rejt. Mindenki közös bánatára Ethan és az új csapat kénytelen egyesíteni erőit, hogy pusztán saját találékonyságukra hagyatkozva tisztára mossák nevüket, véghezvigyék a küldetést, és megelőzzék a nukleáris világvégét.