Prolihisztor

Idén is arcunkba kaptuk a Brit Filmakadémia díjátadóját, melynek során nem csak a nagy hollywoodi filmek méretnek be, de mélyebb bepillantást nyerhetünk az albioni filmgyártás legújabb termékeibe.

Az este győztese A némafilmes, a maga 7 díjával, őt követi a Suszter, szabó..., A vaslady, A leleményes Hugo és a Senna 2-2 díjjal. A többi szót se érdemel, elvégre a britek egy francia filmet honoráltak orrba-szájba.

LEGJOBB FILM - A némafilmes

LEGJOBB BRIT FILM - Suszter, szabó, baka, kém

Tény, a legjobb film volt, még ha a nézői szem mást követelt volna...

LEGJOBB BRIT BEMUTATKOZÁS ÍRÓ, RENDEZŐ VAGY PRODUCERI RÉSZRŐL

Tirannoszaurusz - Paddy Considine (rendező), Diarmid Scrimshaw (producer)

Meglepetés, hogy nem Ralph Fiennes vagy az év underdog-projektje, az Idegen arcok vitte a prímet...

LEGJOBB NEM ANGOL NYELVŰ FILM - A bőr, amelyben élek

Almodóvar jött, látott és győzött!

LEGJOBB DOKUMENTUMFILM - Senna

Duplázni volt képes Senna életrajzi filmje, nem hiába még mindig nagy kedvenc

LEGJOBB ANIMÁCIÓS FILM - Rango

Végre, kezdik felfogni az emberek, mit is jelent ez a film!

LEGJOBB RENDEZŐ - Michel Hazanavicius - A némafilmes

Bántóan sokat kezd nyerni...

LEGJOBB EREDETI FORGATÓKÖNYV - Michel Hazanavicius - A némafilmes

Agyonnyeretik szegény filmmel a napot...

LEGJOBB ADAPTÁLT FORGATÓKÖNYV - Suszter, szabó, baka, kém

Ki hitte volna???

LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ - Jean Dujardin - The Artist - A némafilmes

Az est agyondíjazottjának újabb kategóriában sikerült diadalmaskodnia.

LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ - Meryl Streep - A vaslady

A britek nagyasszonya, Thatcher - így lett Streep is.

LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ - Christopher Plummer - Kezdők

Bejött a melegkártya, amit már mondtam...

LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ - Octavia Spencer - A segítség

Női fronton tényleg A segítség volt a legerősebb az évben.

Spielberget és háborús filmjeit nem kell bemutatni senkinek: a 2. világháború direktor-megszállottja már egész estés drámában, akcióban, de két sorozatban is feldolgozta már a borzalmakat, realista képeket festve a jelen kor gyermekeinek. Most úgy gondolta, megmerítkezik az első világháború gyötrelmeiben is, mindezt egy Lassie hazatér-stílusú alkotásban.

A sztori egyszerű, mint a fakocka: pacit felneveli egy kamaszsrác, majd annak iszákos ex-katona apja eladja a lovat farm-megmentő célzattal a brit lovasságnak. Igazából a paci lenne a főhős, mindenki más csak epizodista. Jó lovunk megjárja ugye a brit lovasság tisztihátasi pozícióját, majd fránya friccek hadifogságba ejtik és igáslónak használják eme szépséges telivért, hogy a végén a brit és a fricc együtt vágja ki a hátast a szögesdrótból...

Igen, jól érződik, hogy nem kis ellenszenv alakult ki a filmmel kapcsolatban. Nem vártam nagyívű partraszállást, nem vártam a játékidő felét kitöltő frontábrázolást, nem vártam patikamérlegen porciózott realitást, de azért ennél komolyabb törekvést igen... Drága direktorunknak egyébként sem ez volt a legjobb éve, ugyanis a Tintin se sikeredett annyira, mint ahogy azt várni lehetett, de ez a mostani még ezt is alulmúlta, nem is kevéssel. Nem elég, hogy csámborgó jószágot se golyó, se gránát nem fogja a senki földjén, hogy a többtonnás ágyú csoportos húzásába sem pusztul el, ahogy azt sorstársai tömegével tették (nem csak a filmben), de hogy még gazdáját is megtalálja ebben a földi pokolban - na itt már kiverte nálam a giccsbiztosítékot.

Komolyan vártam, mikor kezdenek el beszélgetni egymással a lovak, netán a kisköcsög liba is becsatlakozik az eszmecserébe a film egy pontján, vagy büszke állatnevelőnk lesz a frontvonal megbecsült Dr. Doolittle-je, de nem, ennyire nem fordult Hallmark-szintű matinéba az egész. Csak annyira lett gyermekbiztos, hogy még 30 méterről sem mutatnak meg kivégzést, a gáztámadás nagyjából egy koncerten besülő füstgép katonai bevetésének tűnt. Megkapjuk cserébe a brit színjátszás javát, meg némi francia és német ajkú gárdát, de akkor is szégyen, ha ez a fele csak a nemzetére jellemző módon tört angollal kommunikál egymás közt, ezzel egy kabarészám szintjére emelve a hitelességet...

Annyira Oscar-díjas ez az alkotás, amennyire szégyenteljes, hogy elfeledkeztek a Drive-ról idén. Ugyan a BAFTA nem kihagyható ennyi brittel a vásznon, a Golden Globe meg már tavaly beégett Az utazó jelöléseivel, idén meg az Akadémia bizonyult érzelgősebbnek a megszokottnál... vagy csak a stáblistára nézve jelöltek, mint azt A leleményes Hugo 11 jelölése is mutatja...

Politikai játszmákból sosem elég, lássuk, hogyan mocskolódhat be a legmakulátlanabb elnökjelölt, de a szende és naiv stábtag is! George Clooney eddig se bánt kesztyűs kézzel a politikai osztállyal, időn és téren át bírálta őket, ahol csak tudta. Na nem a vészhelyzetes-batmanes-bőrlabdás filmjeire gondolok, hanem amikkel rendre Oscar bátya küszöbére löttyenti demokrata párti életérzését és hitvallását. Bírálta a közel-keleti helyzetet (Sziriána - Oscar, legjobb férfi főszereplő), nekiszaladt már a nagyvállalati struktúrának is, ráadásul kétszer is (Michael Clayton, Egek ura - ugyan eltérő stílusok, de mindkettő Oscar-jelölést hozott), most pedig hazája, az Egy(b)esült Állam(/t)ok egyik legjelentősebb belpolitikai eseménye, az elnökjelölő caucus körüli időket járja körbe, egy feddhetetlen demokrata elnökjelölt kampánycsapatának egyik vezető tagjának szemén keresztül. Már mindenki tudja, sokáig az Obama keltette hurráoptimizmus miatt ne landolhatott a film a mozikban, elvégre a jó elnöknek köszönhetően változások lesznek. Valami azonban megtört, hiába a lehetőség, az imádat és a globális rajongótábor, nem lett a legvidámabb Barack... Politikai kiábrándultságból és cinizmusból jelesre vizsgázott Clooney, mint színész-rendező, emellett háttérbeli árnyjátékok és gondolatok egész sorát indítja meg a proaktív fejecskékben.

Mike Morris kormányzó (George Clooney) indul az elnöki posztért, előtte azonban jó amerikai szokás szerint dekára meg kell vennie őt a tagállamok előválasztásain a drága kedves szavazóknak. Hogy mennyire nem a szavazókon múlnak a dolgok, arra remek példát szolgál eme alkotás is: háttéralkuk és súlyos titkok elhallgatása, egyes stábtagok ellehetetlenítése még mindig fontosabb stratégiai lépés, mint az egészségügy, az oktatás, a háborúk kérdésének sarkallatos felülvizsgálata. A kormányzó csapatának második számú embere, Stephen Meyers (Ryan Gosling) a tökéletes mintaalany az eszméket dédelgető, hithű embernek, aki csak teljes szívvel képes az ilyen harcokat megvívni. Valójában egymást keresztező embereket látunk, akik egy ponton átveszik a helyet a másiktól, ezáltal veszítve el szerepüket. Legyen elég annyi, hogy a mintacsalád látszatát üzemeltető kormányzó mégsem annyira feddhetetlen férj, mint mutatják, a tiszta eszközökkel harcba szálló stábtag pedig nem csak az ügybe vetett hitét veszti el, de kezeit is kénytelen bemocskolni.

Politikai kiábrándultság még azelőtt, hogy a Házba kerülne az illető! Ez ám a nagy pofon a demokrata vezetésnek, de rajongótábornak is. Íme, az ember, aki megváltoztatja mindennapjaiktokat, elhozva a csodát, a megváltást, a jobb életet... Na de miért is nem akar ez megvalósulni? Vannak a csúnya háttéralkuk, mikor bizony kénytelen vagy a hozzád képest névtelen senkik f@szát szopni, hogy azt a párszáz szánalmasan és morzsákért megvett lojális delegáltat magad mögött tudhasd. Fontos megjegyezni, az nagy Amerikában ne közvetlen az elnökjelöltre szavazol, hanem az adott republikánus/demokrata küldöttekre, akik létszáma alapján dől el, ki lesz az elnök... A közvetett demokrácia diszkrét bája, na! Emiatt is remek látkép a politika működéséről, nem csak a tengerentúliról: kiábrándulni itthon is sokaknak sikerült, nem vitás. Ami miatt érdemes és jó ideig aktualitással bír Clooney mozija, az a kisember kezébe kerülő kártya (lehetősége): Stephen valós(?) bizonyítékkal felvértezve változtatja meg mind a kampány menetét, mind a stáb összetételét. Elítélhető azért, amit tesz?  Bizonyos szempontból igen, elvégre szembe megy saját hitvallásával, meggyőződését a sarokba dobva előre menti a saját irháját, mindazzá válva, amit megvetett korábban. Maga Morris kormányzó esetében már nem ilyen tiszta a kép, elvégre politikusról van szó, aki mint ember, nem hibátlan, de mint jelöltnek, bizony annak kell hazudni, még ha fejek hullanak is emiatt a porba.

Clooney alakítása szót sem érdemel, annyira érződik, hogy ő lehetne az igazi demokrata új-Reagan, a színészből elnökké avanzsálás útjára lépve. Ami miatt nehezebb lenne számára, az a már most is köztudott nőügyeinek díszes száma, mert biza átlag amerikai szemében csak a hűtlenség/zabigyerek/nőtlenség a főbűn, az összes többi ügyesen eltussolható. Aki igazán nagy utat tesz meg a film során, az Gosling, aki a 2011-es évet nézve sokadjára nyújt zseniálisat: nem csak a Drive szótlan főszerepét érdemes a "rovására" írni, de az Őrült, dilis, szerelem nőcsábász karaktere az, ami felhívta rá a hölgyek figyelmét is. Most, hogy tehetsége és külalakja miatt is frontvonalba került, jöhetnek a még tudatosabb szerepválasztások, holott arra eddig se volt panasz. Mostani szerepe minden, ami az elmúlt négy évben történet a demokrata szavazókkal: hit, remény, szeretet, odaadás, várakozás, majd a patthelyzet után a változatlanság keserű kenyere, a kiábrándultság... Cinikus személlyé válva szembemenni mindazzal, ami addig életvitelszerű hittétel volt az életben... Melletük nem kisebb alakok vállaltak epizódszerepet: Philip Seymour Hoffman, Paul Giamatti, Marisa Tomei...

Az év (egyik) legjobb politikai drámája csak egy Oscar-jelölésig vitte, az adaptált forgatókönyv kategóriában nem csak Clooney idén taroló filmje, az Utódok vár megméretésre, de a Suszter, szabó, baka, kém, Brad Pitt újabb jelölését adó Pénzcsináló szkriptje, valamint Scorsese életmű-szagú agyondobálása, A leleményes Hugó is csatasorba áll...

Generációk nőttek már fel a Bond-filmek ábrázolta kémvilág bűvöletében: gyors ügyek, gyors nők,  még gyorsabb autók, melyekkel az egész világot megismerhettük a másfél-kétórás etapokban. A kisfiúk csak álmodoztak arról, hogy egyszer majd ők is ott ülnek egy Martinival a kezükben, hogy megváltsák a világot az éppen aktuálisan fenyegető ellenségtől!

Akkor most a Bond-mítosz kapott egy szofisztikált pofánverést, mert itt van John le Carré könyvének azonos című filmadaptációja, mely kicsit realistább betekintést enged a hidegháborús kémtevékenységekbe. Az angol kiszámolós mondókát megidéző (mindkét: könyv és film) alkotás belsős rálátást biztosít azokra az évtizedekre, mikor ablaktalan épületekben gyomorideggel küzdve és realitásérzéküket vesztve harcoltak a férfiak egy ideologiai szinten már akkor sem realizálható kérdésben. Jelen alkotás(ok) nem hivatott(ak) eldönteni ezt a kérdést, sokkal inkább metodikus ábrázolása ez a színfalak mögötti arctalan háborúnak.

Smiley (Gary Oldman) azt a megbízást kapja, hogy nyomozza ki, ki az áruló a brit titkosszolgálat operatív főnökei közül. Nem könnyű a világ legjobbjai közé tartozó férfiak titkainak kinyomozása, főleg, ha a tégla hátát a szovjetek fedezik, eddigi legnagyobb sikerüknek elkönyvelve az MI6 dezinformálását. A többszálú és idősíkokat váltogató mű cselekményeit egy terepen dolgozó Prideaux ügynök (Mark Strong) meggyilkolása jelenti, aki épp egy magyar tábornok disszidálását szervezi Budapesten. Az ügynök halála lavinát indít a szervezeten belül, Smiley-t és jó pár régi motorost nyugdíjaztatnak, míg a szervezetet új irányba terelik. Azonban Prideaux halála megannyi belsős problémát felszínre hoz, évtizedes lojalitásokat kérdőjelezve meg. 

Nehéz spoilerek nélkül írni a filmről, főleg összetett történetszálai miatt. Álljon itt inkább egy színészlista, mint észérv: Gary Oldman, Mark Strong, John Hurt, Colin Firth, Tom Hardy, Toby Jones, Ciarán Hinds, Benedict Cumberbatch. Aki jártas a brit filmművészetben, az a régi motorosok és a feltörekvő újhullám tagjainak mívves listáját olvashatta éppen. Innen látszik, hogy a ködös Albionban a sztárhalmozás nem megy a történet rovására sőt! Mintha színészvezetés és szakmai alázat terén csak jobbat tett a film hitelességének, hogy megannyi hírneves tehetség szerződött le eme film erejéig a MI6 keretébe.

Kémfilm, nem vitás, de ahogy említettem, köze nincs az eddigi ügynökfilmekhez. Nincs autós üldözés, nincsenek ökölharcok, nincs benne semmi, ami az ügynökök létét a külvilág tudomására hozná. Elfüggönyözött szobákban dohányzó, éjszakákon át dolgozó férfiakat láthatunk, akik még saját kollégáikban sem bízhatnak, lévén köztük is ott az áruló. A film hatalmas erénye az az atmoszféra, ami már az első tárgyalói jelenettől beszippantja a nézőt: paranoid módon mindenkiben meglátjuk a beépített embert, mindenkinél találunk olyan cselekedetet, ami iatt ő lehet a szovjetek bábja a titkosszolgálat tetején csücsülők közül. Ezt a hangulatot Le Carré eredetije mellett Tomas Alfredsonnak is köszönhetjük, aki korábban az Engedj Be! című svéd vámpírfilmmel már méltán tett szert világhírnévre. Kettejük keresztmetszetéből az utóbbi évtized talán legerősebb zsánerfilmjét kapjuk, mely sokak számára élvezhetetlennek tűnik majd, ha nem képesek függetleníteni magukat korábbi ügynökfilmes ismereteiktől. Csendes alázattal birodalmakat szolgáló férfiakat láthatnak, akik családi életüket is háttérbe szorították egy magasabb jó érdekében! 

A filmet nem is annak fényében kell vizsgálni, hogy hány Oscarra jelölték (3)! Az sem feltétlen mérvadó, hogy mire taksálták a Brit Filmakadémai tagjai (11 jelölés). Ezt a filmet szigorúan korhű hozzáállással tekintse meg minden érdeklődő, mert amint jelenkori elvárásokat és elképzeléseket társítunk hozzá, csalódással távozunk majd a moziból. A film azt a kort idézi, mikor még az egyetemisták lepték el a vetítőtermeket, megtöltötték dohányfüsttel a termeket és a szabadságról, filozófiáról, elvekről vitatkoztak. Nem volt internet, a titkos dokumentumokat trükkös csempészmódszerekkel juttatták ki az irattárakból, nem volt mágneskártya, még az aláírás igazolta ottlétedet...

Kezdem úgy érezni, az Amerikai Filmakadémia szimpla népszerűségi versennyé degradálódik. Vannak olykor felkapott filmek, amelyek társadalompolitikai mondanialójuk miatt válnak releváns alkotássá (idén A segítség), máskor meg a filmművészeti zsánerkedés miatt emelkednek ki bizonyos filmek (ld. A némafilmes). Végül említsük meg a személyes vonzerőt, mely egy-egy alkotó neve láttán lép életbe (Martin Scorsese megint nem olyan filmmel hódít, ami a legjobbjai közé tartozna). Emellé elfelejtik a Drive-ot (1 jelölés - hangvágás)...

Ezeket összegezve kicsit kommentálom a főbb kategóriákat:

Legjobb film

Az élet fája
Éjfélkor Párizsban
Hadak útján
A leleményes Hugo
A némafilmes
Pénzcsináló
Rém hangosan és irtó közel
A segítség
Utódok

Ugyan szép a lista, színes és szagos, a tengerentúlra kicsit erőtlen visszhangokkal juthatott el a Drive és a Suszter, szabó... is. Az azért meglepő, hogy ezek mellett A tetovált lány sem érdemelt ki jelölést, elvégre Fincher a fiatal Scorsese-ként az arra kevésbé érdemes alkotásaival jut a listák élére. Azt csak félve említem, hogy az agyonjelölt Hugo akár meg"Titanicosodhat", általános akadémiai elmebaj esetén rommá díjazzák majd február 27-én. Öröm az ürömben Az élet fája jelölése, róla kicsit megfeledkeztek az illetékesek mostanság...

Legjobb idegen nyelvű film

Bullhead (Belgium)
Footnote (Izrael)
In Darkness (Lengyelország)
Monsieur Lazhar (Kanada)
Nader és Simin (Irán)

A legbiztosabb befutó: Nader és Simin. Tovább fejtegetni értelmetlen, mindent visz, ezt is fogja, stb.

Legjobb animációs film

Chico and Rita
Csizmás a kandúr
Egy macska kettős élete
Kung Fu Panda 2
Rango

Hová tűnt Tintin? Magam részéről inkább két Tintin, mint egy Csizmás a kandúr!!! Karácsony Artúr is a feledés homályába veszett, így a Tintin nélkül egyértelműen Rango felé billen a mérleg. Aztán jön a hatezres közösség, hogy jól Csizmást adjon.

Legjobb rendező

Woody Allen (Éjfélkor Párizsban)
Michel Hazanavicius (A némafilmes)
Terrence Malick (Az élet fája)
Alexander Payne (Utódok)
Martin Scorsese (A leleményes Hugo)

Nincs Drive... Refn-t nagyon nem szerethetik odaát. Ezek a jelöltek nem érdemtelenek, csak Scorsese jelenléte az, ami eszembe juttatja: itt biza popularitás zajlik. Malick túl grandiózus ide, Hazanavicius lehet az idei Tom Hooper (A király beszéde), a velószínűség azonban Payne mellett szól.

Legjobb férfi főszereplő

Demian Bichir (A Better Life)
George Clooney (Utódok)
Jean Dujardin (A némafilmes)
Gary Oldman (Suszter szabó baka kém)
Brad Pitt (Pénzcsináló)

Dujardin és Clooney megmérkőzhet, hogy bizonyítsák, a Golden Globe-győzelem melyik kategóriából öröklődik az Oscarra! Pitt megint csak jelölésig, de akkor már Az élet fája, jóurak és asszonyok! Oldmant megtisztelték a jelöléssel, pont. Joseph Gordon-Levitt meg elfelejtve a 50/50-ért? Köszöntük szépen... NEM! Aki meg nagyon kimaradt? Michael Fassbender! Sírunk is, mit tehetünk? Szexmentes Amerika, korhatár-bizottság... fakyea

Legjobb női főszereplő

Glenn Close (Albert Nobbs)
Viola Davis (A segítség)
Rooney Mara (A tetovált lány)
Meryl Streep (A Vaslady)
Michelle Williams (Egy hét Marilynnel)

Ha fentebb is GG-hasonlat, itt pláne: Streep vs Williams. A többiek meg felöltözhetnek szépen. Williamsnek a drukk, Streep annyira kézenfekvő, mint mindig.

Legjobb férfi mellékszereplő

Kenneth Branagh (Egy hét Marilynnel)
Jonah Hill (Pénzcsináló)
Nick Nolte (Warrior)
Christopher Plummer (Kezdők)
Max von Sydow (Rém hangosan és irtó közel)

Lenni melegkártya, úgyhogy Plummer a győztes. Aki hiányzik, az Albert Brooks a Drive-ért. Becserélném von Sydow-ra... Az meg egyenesen érthetetlen, miért nem jelölték az egyik legjobbat, Albert Brooks-t a Drive-beli alakításért??? Hja, írtam, sebaj, ha Akadémia duplázhat, én is!

Legjobb női mellékszereplő

Berenice Bejo (A némafilmes)
Jessica Chastain (A segítség)
Melissa McCarthy (Koszorúslányok)
Janet McTeer (Albert Nobbs)
Octavia Spencer (A segítség)

Copy Paste a GG-listából! Na jó, nem teljesen, itt felkerült Melissa McCarthy a listára (az ottani Utódok-os Shailene Woodley helyett. Befutni Spencernek kötelező, mert jó és hiteles.

Legjobb eredeti forgatókönyv

Éjfélkor Párizsban
Koszorúslányok
Margin Call
Nader és Simin
A némafilmes

Ha forgatókönyv, akkor Woody! Lenne az elv, ha nem lenne Margin Call, ami zseniális szkript: nem is értem, miért csak ide fért be?!?!

Legjobb adaptált forgatókönyv

A hatalom árnyékában
A leleményes Hugo
Pénzcsináló
Suszter szabó baka kém
Utódok

Payne könyve, mi más? A többi lenni szép és jó, de Payne viszi az Utódokkal.

2012. január 19-29. között megint Utah állam székes fővárosára, Salt Lake City-re, röviden Park City-re vetül a filmes figyelem, elvégre újabb tíznapos mustrára érkeznek az új filmek és azok alkotói. Az idei mezőny is igen népes, elvégre az amerikai versenyzők mind a játékfilmes, mind a dokumentumfilmes mezőnyben 16 versenyzővel vesznek részt, míg a nemzetközi indulók 14 játékfilmet és 12 dokufilmet takarnak. Ismerjük el, ezek jórésze itthon teljesen ismeretlen marad, maximum dvd-n találkozhatunk némelyikükkel - hacsak az HBO nem fogja felkarolni a a dokufilmek kiemeltebb tagjait...

Íme a lista az idei versenyzőkről:

Drámai szekció

Beasts od the Southern Wild - r. Benh Zeitlin

The Comedy - r. Rick Alverson

The End of Love - r. Mark Webber

Filly Brown - r. Youssef Delara, Michael D. Olmos

The First Time - r. Jonathan Kasdan

For Ellen - r. So Yong Kim

Hello I Must Be Going - r. Todd Louiso

Keep The Lights On - r. Ira Sachs

Luv - r. Sheldon Candis

Middle of Nowhere - r. Ava DuVernay

Nobody Walks - r. Russo-Young

Safety Not Guaranteed - r. Colin Trevorrow

Save the Date - r. Michael Mohan

Simon Killer - r. Antonion Campos

Smashed - r. James Ponsoldt

The Surrogate - r. Ben Lewin

Dokumentumfilmes szekció

Ai Weiwei: Never Sorry - r. Alison Klayman

The Atomic State of America - r. Don Argott és Sheena M. Joyce

Chasing Ice - r. Jeff Orlowski

Detropia - r. Heidi Ewing és Rachel Grady

Escape Fire: The Fight to Rescue American Healthcare - r. Matthew Heineman és Susan Froemke

Finding North - r. Lori Silverbush és Kristi Jacobs

The House I Live In - r. Eugene Jarecki

How to Survive a Plague - r. David France

The Invisible War - r. Kirby Dick

Marina Abramovic - The Artist is Present - r. Matthew Akers

Me at the Zoo - r. Chris Moukarbel és Valerie Veatch

The Other Dream Team - r. Marius Markevicius

The Queen of Versailles - r. Lauren Greenfield

Slavery by Another Name - r. Sam Pollard

The Truth Will Set You Free - r. Karin Hayes és Victoria Bruce

Nemzetközi nagyjátékfilmes szekció 

4 Suns (cseh) - r. Bohdan Slama

About the Pink Sky (japán) - r. Keiichi Kobayasi

Can (török) - r. Rasit Celikezer

Father's Chair (brazil) - r. Luciano Moura

L (görög) - r. Babis Makridis

The Last Elvis (argentin) - r. Armando Bo

Madrid, 1987 (spanyol) - r. David Trueba

My Brother the Devil (brit) - Sally El Hosaini

Teddy Bear (dán) - r. Mads Matthiesen

Valley of Saints (indiai-amerikai) - r. Musa Syeed

Violeta Went to Heaven (chilei-argentin-brazil-spanyol) - r. Andres Wood

Wish You Were Here (ausztrál) - r. Kieran Darcy-Smith

Wrong (francia) - r. Quentin Dupieux

Young & Wild (chilei) - r. Marialy Rivas 

Nemzetközi dokumetumfilmes szekció

1/2 Revolution (dán-egyiptomi) - r. Omar Shargawi és Karim El Hakim

5 Broken Cameras (palesztin-izraeli-francia) - r. Emad Burnat és Guy Davidi

The Ambassador (dán) - r. Mads Brugger

Big Boys Gone Bananas! (svéd) - r. Fredrik Gertten

China Heavyweight (kínai-kanadai) - r. Yung Chang

Gypsy Davy (izraeli-amerikai-spanyol) - r. Rachel Leah Jones

The Imposter (brit) - r. Bart Layton

Indie Game: The Movie (kanadai) - r. Lisanne Pajot és James Swirky

The Law in These Parts (izraeli) - r. Ra'anan Alexandrowicz

Payback (kanadai) - r. Jennifer Baichwal

Putin's Kiss (dán) - r. Lise Birk Pedersen

Searching for Sugar Man (dán-brit) - r. Malik Bendjelloul 

Hogy mennyire tekinthető Oscar-előszobának egy-egy díjátadó? A New York-i kritikusok 2010-es díjátadójának győztesei közül az alábbiak nyertek Oscart is: Colin Firth - legjobb színész, Melissa Leo  - legjobb női mellékszereplő; míg 2009-ben A bombák földjén és Kathryn Bigelow, valamint Mo'Nique és Christoph Waltz is megismételte nagyalmás győzelmét az aranyembernél!

Az idei győztesek alapján lehet találgatni, hogy kik lesznek befutók...lehet,hogy végre összejön az Oscar Brad Pittnek?

Legjobb film: "The Artist"

Legjobb rendező: Michel Hazanavicus, "The Artist"

Legjobb színész: Brad Pitt, "Az élet fája" és "Pénzcsináló"

Legjobb színésznő: Meryl Streep, "The Iron Lady"

Legjobb férfi mellékszereplő: Albert Brooks, "Drive - Gázt!"

Legjobb női mellékszereplő: Jessica Chastain, "A segítség" "Az élet fája" és "Take Shelter"

Legjobb forgatókönyv: Steven Zaillian és Aaron Sorkin, "Pénzcsináló"

Legjobb fényképezés: Emmanuel Lubezki, "Az élet fája"

Legjobb idegennyelvű film: "Nader és Simin - Egy elválás története"

Legjobb dokumentumfilm: "Cave of Forgotten Dreams"

Legjobb első film: "Margin Call"