Önismétléssel kezdem mostani írásomat, ugyanis számtalanszor szóba hoztam, sosem tesz jót se mozifilmnek, se mozilátogatónak, ha éveket kell egymásra várniuk. Egyrészt az internetes letöltések virágkorában percek alatt a saját számítógépen nézhetjük meg az egyes alkotásokat (ráadásul ingyen), másrészt pedig a rengeteg hírforrásból értesülhetünk az alkotás minőségéről, tetszési indexéről. Most, amikor a tömegpszichózis is erősen ízlésbefolyásoló tényező, pláne rossz a többéves csordaszellemre hallgatni, ha moziműsorok felől érdeklődünk.
A gyűlölet és A bíbor folyók rendezője, Mathieu Kassovitz már rég áttette székhelyét az álmok amerikai világába, a Gothika után pedig egy újabb érdekesnek mondható alkotással állt elő... még 2008-ban. Már a forgalmazási időszakban terjengtek a hírek, stúdiói elégedetlenség, alkotói nézeteltérések, vágott verziók körül. Sajnos a stúdió és a producerek diadalmaskodtak, a moziforgalmazásba már a 90 perces verzió került, amely az eredetileg két és félórás film esetében komoly történeti hiányosságokat feltételez. Arról nem is beszélve, hogy a vágóasztalon kivéreztetett alkotás mondanivaló nélkül csak egy üres, 1-2 ponton szájbarágós utópia-mozivá silányult, bizonyítva, a kevesebb több elve nem minden esetben üdvözítő.
A nem is oly távoli jövőben járunk, a világ szerencsétlenebbik felén örökös háborút vívnak, míg a gazdagabb féltekén vallási mozgalmak szökkennek szárba. Toorop (Vin Diesel) zsoldosként tengeti napjait Szerbiában, ahol egy átlagos napon kommandós elitegység ejti foglyul. A helyi főnök, Gorsky (Gérard Depardieu), aki csak páncélozott szállítójárművel hajlandó közlekedni, egy szimpla csempészmunkára kéri fel emberünket, aki a feladat teljesítése közben vissza is kapná életét, új személyazonosságot kapva térhetne vissza hazájába. Mindehhez egy embert kell elvinnie Oroszországból az Egyesült Államokba.
A szállítmány egy fiatal lány, Aurora (Mélanie Thierry),aki a neoliták kolostorában nevelkedett, a külvilág borzalmairól mit sem tudva. Kísérőnőjével, Rebekával (Michelle Yeoh) hármasban elindulnak a Volga limuzinnal, majd az orosz határvidéken, a Bering-szoroson át Kanadába, onnan pedig New Yorkba vezet az útjuk. A road movie alatt nem csak a külvilág minden mocskával kénytelen megismerkedni a testi-lelki szűzleánynak, de különös képességei és az őt üldöző egyre népesebb sereg révén Toorop is új oldaláról ismeri meg saját magát. A szállítmány célba érkezése azonban nem jelenti a feladat befejezését, az összekovácsolódott kis csapat szembeszáll a rájuk vadászó félkatonai szervekkel is.
A történet ugyan Kassovitz forgatókönyve, de egy 1999-es francia sikerregény alapján írta meg, amely Maurice G. Dantec Babylon Babies című műve. A regény 2013-ban játszódik, a sivár jövőkép mellett azonban az emberi evolúció egy új lépcsőfokát vetíti előre. Az ötletes utópia-kép mellett a modern társadalmi környezet is létjogosultságát adja egy filmadaptációnak, mely nem csak globális társadalom-, de a vallási szervezetek felett kimondott kritika is egyben.
A regény többrétegű mondanivalója azonban eltűnik a csúnyán megkurtított filmverzió akciójelenetei mellett. Hiába próbálták meg a kevés lehetőséget megragadni, a képi síkon közvetített tartalmi elemek egész egyszerűen elvesztek a robbanások füstjében, annak ellenére, hogy Vin Diesel talán a legbánatosabb alakítását hozta a filmben. A nihilista, saját életéről is csak megszokásból gondoskodó zsoldos, aki senkihez és semmihez nem kötődik, egy új, érzelemgazdag, emberi, a film szempontjából retró életérzés hatalmába kerül. Alakítása nem csak szimpla akciószereplővé korlátozza, a gondolkodó, cselekvő ember tetterős alternatívájaként megharcol saját igazáért, még ha az életével is kell fizetni érte. Esetében azonban kiderül, nem a halál az utolsó cselekedet a Földön, ami az emberre vár. A főbb szerepekben Michelle Yeoh és Mélanie Thierry hozza azt, amit elvártak tőlük, azonban ez cseppet sem kevés, mert egy kaotikus világban játszódó hiányos forgatókönyvbe illő figurák életre keltőiként ez cseppet sem kis feladat.
Epizódszerepekben a Mátrix Merovingije, Lambert Wilson látható, aki Aurora "apjaként" a lány védelméért harcol, Mark Strong a hajlevágás előtti talán utolsó szerepében nem csak a szőke tincsekkel küzd, hanem a kiszámítható barát karakterével is, míg Charlotte Rampling klinikai kezelésekkel megfiatalított főpapnője (aki a lány anyját mintázná meg) szarkasztikus kritikája a mostani egyházi vezetőknek, a keresztény dogmatikát öltő neolita szervezet női fejeként.
A zseniális képi világ, amely csak minimális sci-fi elemeket tartalmaz, a szinte holnapban játszódó, posztapokaliptikus, cyber-punk világkép annyira megosztja a nézőt, a szivárvány-színekben pompázó Nyugat és a saját mocskukban dagonyázó Kelet méregerős és olykor didaktikusan ábrázolt bipoláris világrend, melyben a pénz osztja meg a feleket, annyira a nyakunkon van, hogy olykor már fojtogató a celluloid érzete.
Ugyan szó volt arról, hogy Európában a hosszabb verziót nézhetjük meg (hogy mennyivel hosszabbat, az persze titok maradt), mégis csak másfél órás játékidő jut osztályrészéül a moziba látogatóknak. Megannyi filmes hírt bújva állandó témakör a rendező-forgatókönyvíró-színész alkotói nézeteltérése, azonban ritkábban hallani olyat, kész filmekkel szemben is hasonló ellenérzést táplálnak a pénzadó emberkék, a szájíz szerinti ollócsattogtatás azonban ismételten csak két eredményt hozott: egy kiherélt medve és egy méregfogától megszabadított vipera gyermekeként funkcionáló alkotást, valamint tanúbizonyságot arra, a pénzt és az alkotói energiákat nem szabad engedni megütközni, mert nagyon nagy százalékban a pénz fogja győztesként ünnepeltetni magát. S végső soron majdhogynem a film eredeti üzenete is ez lenne, ami a sajnálatos utóélete.
5/10
Utolsó kommentek