Majdnem napra pontosan négy éve ragyogott fel a Marvel filmstúdió csillaga, mikor bemutatták saját berkeikben készült első élőszereplős filmjüket, a Vasembert. Ezzel nem csak Robert Downey Jr.-t repítették vissza a világ élvonalába, de saját maguknak is új pályát szabtak, egy csapásra branddé válva. Az eltelt négy év alatt berámoltak még másik négy filmet a zsákba, hogy mindezt megkoronázhassák egy csúcsra járatott csapatfilmmel!

A mitológiára érdemes egy kis bekezdésnyit áldozni: 59 éve látott napvilágot a csodacsapat, Stan Lee és Jack Kirby közös munkája a képregény-történelem egyik legerősebb, legtöbb változáson átesett alakulata. Ez a szűk négy emberöltő nem csak arra volt elegendő, hogy a filmesek is szomjúhozzanak a szélesvásznú megvalósításra, de a technikai fejlődés is elért arra a fokra, hogy ne csak olcsó makettek és számítógépes trükkök szembágyasztó áradatát kapjuk. A ’90-es és 2000-es évek stúdió-feldolgozásainak színvonala és az okozott kiábrándultság miatt aztán Kevin Feige Marvel-vezér kiadta az ukázt, saját házon belül készüljenek a dolgok. Jött először az animációs szekció felfuttatása, majd már a nagyjátékfilmes szegmens is lábra állt, mint Stark páncélja a próbarepülésre. Azóta pedig levadászhatatlan, hiába volt a szakadatlan ócsárlás Thor és Amerika Kapitány kicsit futószalag-szagú kalandjait illetően, eljött 2012, mertek nagyot dobni és a geek-körökben istenített Joss Whedont a rendezői teendőkre leszerződtetve talán még újabb kor virradt számukra.

A történet szerint Loki nem tűnt el a Bifröst elpusztításakor, egy titokzatos hatalom csatlósaként, mintegy vezénylő tábornok szerepében készül leigázni a Földet, meglepve ezzel a SHIELD-et. A Tesseract ( az AmKap-filmben az isteneknek tulajdonított energiakocka) megszerzésével intergalaktikus átjárót készül nyitni az igazán bosszúszomjas asgardi, azonban nem csak a földiek legjava (Kapitány, Özvegy, Sólyom, Vasember, Hulk), hanem fivére, Thor is harcba száll, hogy legyőzzék az idegen inváziót, ami New Yorkot használná kiindulási pontnak.

Aki olvasott Marvel-képregényt, tudja, hogy nem is annyira a sztori összetettsége az, ami eladja majd a filmet, hanem a karakterek összhangja és a színvonal. Ezen a téren pedig senki sem csalódhat: Kapitány szerepében Chris Evans még mindig a csillagos-sávos nemzet két lábon járó ikonja, Starkként Downey Jr. egy kapitalista zseni, Thor egyre kommerszebb, a szó pozitív értelmében, már nem a brit magas művészet alakja, Hulk pedig Mark Ruffalo alakításában nem csak az első eljátszott karakter (hála a motion-capture göncöknek), de egyben a legreálisabb is – elég csak a Lokinak odavetett poénra gondolni, ahol szakad a röhögéstől mindenki. Sólyom és Özvegy karaktere annyira emberi, hogy szinte már fakó ezen héroszokhoz képest, mégis, éppen emberségükben rejlik igazi erejük, ahogy kézitusát vívnak az idegenekkel.

Azért megmaradt a szerző a realitás talaján, mert történtek itt bizony érthetetlen dolgok is. Elsőként az, hogy elveszítjük Az ügynököt, az igazán emblematikus SHIELD-ügynököt, aki egymaga kontextusba helyezte az eddigi filmeket. Másrészt Kapitány ruhája már inkább a Fashion Weekre készült, semmint a harcmezőre, ezért minimum visszaültetni a kosztümös gárdát, mert mégis csak egy nemzet és egy háborús generáció egyszemélyes hadosztályáról van szó! Harmadrészt azért nem volt szép az a csipkelődő megjegyzés, amit a Branagh-féle Thorral kapcsolatban ejtettek el (Shakespeare-összes), mert mégis az egyik leglátványosabb alkotás az öt közül. Az már csak a hazai forgalmazás újabb felületessége, hogy míg anno az X-Men esetében következetesen fittyet hánytak a hazai képregényes háttérnek, átkeresztelve Rozsomákot Farkasnak, úgy most a még most is A Bosszú Angyalai néven fellelhető kiadványok most már két évtizedes múltját lesöpörve az ugyan szó szerint megfelelő Bosszúállókra magyarítottak, a hiányérzet és az igazság megköveteli, hogy itt is elhangozzék a B-közép rajongók véleménye!

El kell azonban ismerni, bármely szálat nézzük is, Whedon kezei közt fantasztikusan keveredett a műfaj, a látvány és a történet egyvelege. Most már mindenki értheti, miért sír a rajongók szája, amikor a csúnyán elkaszált Firefly kerül szóba – bár ha igazak a pletykák, Nathan Fillionnak készül már a szerep az Avengers 2-be! Ahogy a kultikus sorozatban is, így a Marvel-film kapcsán is elmondható, a szarkasztikus humor ragyogó egységet alkot az eltérő karakterek jelleméből fakadó lehetőségekkel. A már fentebb említett Hulk-egysoros mellett Kapitány és Stark állandó évődése szórakoztat talán a legjobban, a vége főcím alatt pedig egy még ennél is látványosabb, de már sokkal drámaibb történet lehetőségét rebegtetik meg.

A DC pedig kezdhet kapkodni, mert míg Nolan rendezésében dübörög a Batman-franchise, azt leszámítva jelenleg nincs piacképes versenyzőjük, hiába jön a Superman Zack Snyder rendezésében, egyelőre alig vannak jobb kilátásai, mint a Zöld Lámpásnak volt...