Ötödik éve dübörög az Alkonyat-franchise, s ezzel el is értünk a végére: Stephenie Meyer világsikerű könyvsorozatának záró epizódját a „minőségi feldolgozás” elvei mentén két részletben mutatták be, ennek jött el éjfélkor a második, a záró rész lezárása – ha ez logikusan meg nem is fogalmazható. Semmiképp sem lehet elmenni szó nélkül a jelenség mellett, ami kis kamaszlányoktól egészen a középkorú nőkig lázba hozza a társadalom feminim tagjait (ha nem is teljes körben). Tény, hogy az éjféli vetítésen alulreprezentált volt a hímnem, ennek ellenére érezhető, hogy próbálnának nyitni a még nagyobb rajongótábor jegyében a közönség férfi tagjai felé, azonban ez a kísérlet hamarabb elvérzik, mint a vámpírok áldozatai.

Ne is szaladjunk előre, vegyünk sorba a záró etap pozitívumait: első körben örvendezzünk, mert lezárták az Alkonyat-szériát. És, csapó! Nincs más, ami pozitívumként említhető. A történet szerint Bella tökéletesen átalakult vámpírrá, Edward ujjong, hogy él a felesége és közös gyermekük is. Aki a legkomolyabb vérszívó, elvégre még a méhben majdnem kiszipolyozta a saját anyját (ennyit az áldott állapot szimbolikus ábrázolásáról). A kislány, Renesmee úgy nő, mint máshol a vírustenyészet, pár hét alatt átlagos nyolcéves kislánynak simán eladható. Közben a gaz Volturi tudomást szerez a halhatatlan gyermek létezéséről, ami önmagában is törvényszegés a szabályozhatatlan gyermekek ámokfutásai miatt. Jön is a nagy szembenézés, az előzetesből ismert „epikus” méretű csatajelenettel – aminek végén az egész mozi felröhögött! Úgy hinné az ember, éjféli premierre a mániákus blogger mellett csak a tényleg hardcore-fanok járnak (na meg a trendkövetők), épp ezért volt mellbevágó, hogy ilyen reakció megszülethet.

S ezzel el is értünk a film tényleges cincálásához. Hogy miért e lenéző és negatív vélemény? Mert jelen alkotás nem tiszteli a saját rajongóit. Ugyan nem ismerem a könyv tartalmát és szövegét, a neten elérhető kivonatok alapján nagyjából a könyvre támaszkodik a filmváltozat, mindezek ellenére Bill Condon második rendezése a szériában az egyik leggyengébbé is tette azt. Ha csak azt vesszük alapul, hogy az agyonrajongott kislányt alakító gyermekszínész, Mackenzie Foy feje állandó áldozatául esett valami gyakorló látványeffektes osztálynak, akik nagyjából low budget-vizsgafilmekre jellemző kivitelezés eredményeképp borzasztó minőségű számítógépes trükkökkel alakították a karakter arcát a gyors növekedés bemutatásaképp. Nem vennék rá mérget, de talán olcsóbb lett volna négy kisgyermeket beválogatni, akik nagyjából hasonlítanak egymásra, mert a mozivászon nagyságától függő mértékben ordít az egészről a bénaság! Mindehhez már csak járulékos veszteségként írható a film fájóan hatásvadász romantikus első fele, mely talán még a Romana-függő nézők gyomrát is megfeküdheti óvatlan pillanatban…

A színészeket szokás szerint felesleges kiemelni, tényleg csak Billy Burke képes valami érdemi alakításra a most már nagypapa Charlie szerepében. A Kristen Stewart anti-fan klub számára csalódás lehet, de kihűlt testében Bella sokkal emberibb, mint mikor még dobogott a szíve. Ez már a színésznő teljesítményének értékelése, melynek során ez az egyedüli támpont, ami bizakodásra adhat okot… A szereplőgárda és film egésze inkább egy dupla Vámpírnaplók minőségét üti meg, abból is a gyengébb részekét.

Nem és nem! Nem engedi az alkotás, hogy akár csak filmrajongóként élvezhessük a moziban töltött időt. A felvezetés és a romantikus családábrázolás dagályos és hosszú, a Volturi elleni felkészülés és az aközben megismert új karakterek csak sablonok, a csatajelenet olykor a legbrutálisabb képkockák közben is röhejes. Főleg amiatt, mert a vámpírok és vérfarkasok ütközete során nagyjából olyan mérvű vérontás zajlik, mint mikor az ember ipari sebességgel próbálja meg lekapkodni a lego-figurák fejét. Némi hanghatás kíséretében potyognak a fejek a digitális hómezőn, közben erre-arra suhannak a köpenyek. Nem emlékszem, hogy a vámpírok sprintelése valaha is ennyire béna lett volna, pedig volt szerencsém az összes részhez.

Közben sikerült egy újabb Meyer-remekmű adaptálása is, nehogy kivéreztessék a rajongókat: tavasszal érkezik A burok filmváltozata, a teljes előzetes már megtekinthető ITT. Mindenki  a maga vérmérséklete és ízlése szerint értékelje a soron következő filmet, a tényleges véleményformálás már jövő évre csúszik.

Sebaj, az az egy vigasztal, hogy véget ért ez is. Csak meg ne vegye a Disney a jogokat!