Magával ragadó és filmtörténeti szempontból is mérföldkőnek számító utazás végére értünk, melyen Christopher Nolan volt a pilótánk és vitt el örömmel és nem kevés szakértelemmel felvértezve az általa elképzelt Batman-univerzumba. Nolan hiperrealista látásmódja és David S. Goyerrel végzett közös munkája olyannyira emberi és  evilági módon láttatta velünk a DC egyik emblematikus karakterét, ahogy arra korábban soha nem volt példa. Lecsupaszították hősünket, elhagyva a képregényes túlzásokat, nyomasztó háttere lelki traumájának nyers valójában pedig a legemberibb szuperhőssel ajándékozták meg a filmművészetet. Úttörő vállalkozásuk során mind anyagi, mind szakmai elismerések sorát kivívhatták, még ha a való életben is áldozatokat követelt a munka: a pár nappal ezelőtti filmszínházbeli lövöldözés mellett ott van Heath Ledger máig érthetetlen halála, mely látva a színész alakítását a 2008-as középső epizódban, feldolgozhatatlan űrt hagynak maguk után. Felfokozott elvárások, ismételten negatív töltetű események lengik körbe a bemutatót, melynek végkimenetele megkérdőjelezhetetlen…

8 évvel járunk Harvey Dent halála után, amikor a róla elnevezett törvénynek köszönhetően minden bűnszervezeti tag komoly büntetéssel számolhat, végletekig biztonságossá és unalmassá téve Gotham utcáit. Batman azóta eltűnt, magára véve mindazt a terhet, ami Dent ámokfutásának eredményeképp a nyakába szakadt annak bűnei átvállalásával. Bruce Wayne visszahúzódva tölti mindennapjait, saját kastélyának árnyai közé húzódva. Ebbe a nihilista idillbe csöppen bele Selina Kyle, aki kisugárzásával és az ellopott családi ereklyével kicsalogatja Bruce-t a homályból. Wayne nem csak a bűnüldözés terén kénytelen szembe nézni új kihívókkal, de civil munkásságában is hátráltató akadályok állják útját. Míg a vezetőségben kitúrják a cég irányításából, addig bűnüldözőként az eddig ellenfeleinek legbrutálisabb és kegyelmet nem ismerő tagjával, Bane-nel kell megküzdenie az igazság és a gothamiak védelme érdekében. A lélekben megtört és hitehagyott Batman az összecsapás során fizikailag is megtörik, majd Bane börtönéveinek helyszínére száműzve kell nem csak saját testének gyengeségét legyőznie, de tétlenül asszisztálni is Gotham hónapokig tartó pusztulásához.

2005-ben precízen és ötletesen vezettek be minket az új realista Batman-világba, eredettörténetének ezen verziójával ágyazva meg a franchise feltámasztásának és a karakter új útra terelésének. 2008-ra elérkezett a totális káosz, olyan mélységekbe taszítva a józan ész alkotta kereteket, amennyire csak lehet, a mindent eluraló anarchia őrületébe taszítva mindent. 2012 elhozta a posztszocialista és antikapitalista újhullám totális mikroállamát, Gotham falain belül az erőszakkal kivívott egyenjogúság lett úrrá, hónapokra majdhogynem hermetikusan elzárva a várost a külvilágtól. Az időzített bomba által biztosított népi demokrácia és rögtönítélő törvényszék álságos és hazug uralma azonban csak álca, a cél mindvégig a város totális elpusztítása volt. Mindennek hátterében az Árnyak Ligája áll, ismételten elővéve a Liga tévhiteken alapuló történelmi igazságtételeinek kusza rendjét. Bane vezetésével megbuktatják a hatalmasokat, hogy az így uralomra lépő elnyomottak és kizsákmányoltak áltatásával fedezzék a végső tervet, amit csak páran tudnak közülük is.

Nolan nem félt a saját maga által felépített legendát lerángatni a piedesztálról, majd a földbe döngölni. Azzal, hogy már a film előtt bejelentette (Christian Bale-lel karöltve), hogy ezzel elbúcsúzik a maszkos igazságosztó kalandjaitól, elképzelhetetlenül fokozta a várakozást, hogyan és milyen módon zárja Batman történetét. Azzal, hogy teljessé tette saját mondanivalóját, le is számolt mindazzal, ami 2008 után az egekbe emelte. A nagy valószínűséggel sokáig felülmúlhatatlan második film annyira egyszeri és utánozhatatlan, hogy azzal még annak alkotója sem mert megpróbálkozni, nehogy bármit is levonjanak a tétova próbálkozások annak korszakos értékéből. Helyette még mélyebbre taszította főhősét, hogy megnézhessük, mit bír ki az emberi lélek és test. A kisemmizett és megtört Bruce Wayne példáján keresztül ítéletet mond a megpróbáltatások után rossz útra térő karakterek tömege felett, legemberibb szuperhősként is emberfeletti tartásról adva tanúbizonyságot. Kár is azt remélni, hogy annyira a hatása alá von, mint tette azt 4 évvel ezelőtt, itt bizony korszakváltásnak lehettünk szemtanúi. Ahogy korábban a műfaj számára követendő és bizonyítottan követhető példa felállításával etalon lett, úgy most a trilógia lezártával új utakat kínál fel mindenki számára. Batman már sosem lesz az a maszkos pökhendi pojáca, aki a ’90-es évek közepén volt Joel Schumacher elhibázott történetei során. Nemcsak a sötétségből tört elő, de egyenesen a csúcsra jutott, túlhaladva mindazt, amit el tudtunk képzelni. Most már a DC-n múlik, milyen irányba hagyják mozdulni a legsikeresebb figurájukat…