Életrajzi filmet készíteni az egyik legnehezebb a filmes szakmában, még ha sok esetben a leghálásabb is, főleg, ha a filmre vinni szándékozott személyek segíteni is tudnak az alkotói folyamatban. Jelen esetben pedig a női szabadság-mozgalmak egyik ikonikus alakja, Waris Dirie szolgáltatja a történeti alapot, személyes élettörténete a felemelkedés és a szabadságvágy példamutató keveréke.

 

A kecskepásztorból lett szupermodell életútja azonban nem csupán a kitörés lehetőségét és sikerességét mutatja be, annál sajnálatosan sokkal kegyetlenebb apropója van az ő szerepvállalásának, melyet az ENSZ különleges nagyköveteként is folytat. A női körülmetélés, mely nem csak vallási, hanem tradicionális alapon is zajlik az afrikai, ázsiai, s most már a bevándorlásnak köszönhetően európai és amerikai régiókban, talán az egyik legbrutálisabb emberi beavatkozás a szexuális szabadság korlátozásában. Dirie azonos című önéletrajzi könyve alapján készült alkotást nem csak a moziba látogatóknak lenne érdemes megtekinte, társadalomismereti órákon is alkalmazható lenne, mint oktatási segédanyag.

 

Waris Dirie (Liya Kebede) Szomáliában látta meg a napvilágot, egy nomád kecsketartó család gyermekeként. A kislány elmenekült egy kényszerházasság elől, a sivatagon keresztül gyalogolva eljutott Mogadishuba, majd onnan nagyanyja segítségével Londonba. A tizenéves kislány országa londoni nagykövetségén dolgozik házvezetőnőként, majd az otthoni polgárháború után magára marad, a nagykövetség személyezete elmenekül, ő pedig egymaga kénytelen boldogulni. Egy áruházi eladóval, Marylinnel (Sally Hawkins) kötött furcsa barátsága révén előbb munkához jut, majd lehetőségekhez is. A nyelvtanulás mellett modellkedni kezd, az ismert fotós, Terry Donaldson (Timothy Spall) szárnyai alatt.

A nemzetközi karrier alakulása mellett azonban párhuzamosan láthatjuk, mi történt Warisszal, ami ilyen zárkózottá és félénkké tette. A hároméves korában elszenvedett körülmetélés és összevarrás révén megcsonkított lány még új ideiglenes hazájában sem tud menekülni a szomáliai hagyományoktól, azonban a tüneteit enyhítő műtét után már sokkal határozottabb és lelkileg erősebb is, a kitoloncolás veszélye ellenére is befutó fiatal lány filmes története egészen az ENSZ-szerepvállalás kezdetéig tart.

 

A megcsonkítást nyíltan vállaló és a figyelmet felhívó szupermodell kettőssége tökéletesen jellemzi magát az alkotást is. A film ügyesen lavírozik életrajzi film, dráma és vígjáték között, azonban a mondanivalója egy pillanatra sem hígul fel, pontosan szem előtt tartva, mit is akar mondani a nézőknek. Nagy érdeme a filmnek, hogy se nem szájbarágó, se nem didaktikus, se nem elítélő. Még a megcsonkítást végző és erőltető nőket sem gonoszként ábrázolja, hanem a környezetükbe és társadalmukba beilleszkedni igyekvő nőalakokként. Waris Dirie története azonban nem csak a nőknek szívbemarkoló, mikor először szembesül a ténnyel, hogy ő más, mint a körülötte élők, hogy tőle elvették azt, amitől élvezet a szexuális együttlét, az a film egyik, ha nem a legmegrázóbb momentuma.

 

A színészi játékot csak dicsérni lehet, a főszerepeket játszó Liya Kedebe és Sally Hawkins szinte tökéletes játéka csak méginkább szívfacsaróvá teszi a történetét egy olyan nőnek, aki női mivoltában lett megcsorbítva, nemiségét lerombolva próbálták meg hűséges és tiszta asszonnyá faragni, aki azonban saját erejéből ért fel a világ tetejére, hogy onnan mindenki felé elmondhassa fájdalmát, melyben társa sok tízmillió nő (napi 6000 körülmetélés történik jelenleg is a világban). A női szerepek két végletet ábrázolnak, az erővel tisztaságra kényszerített afrikai és a szexuális szabadságát élő európai nő találkozása nem csak kettejük életében indít el pozitív folyamatokat, de a megtekintés után talán globálisabb szinten is.

 

A rendező-forgatókönyvírónő, Sherry Horman ügyesen alkalmazza a női filmek kliséit, azonban ezek halmaza nála nem esik át a férfiakat esetlegesen kirekesztő stílusba. Remek arányérzékével nem csak embert farag a modern kori epikus nőalakból, de egy fájdalmas és visszafordíthatatlan tragédiát emel be úgy a köztudatba, hogy egy percre sem felejti el az élet örömét sugározni. Filmje azonban nem kerülheti el a hitelesség kérdését sem, a stilizálva ábrázolt körülmetélés, melyet Waris három évesen szenvedett el, megmutatja, min kell átesnie s megbirkóznia annak a rengeteg nőnek, aki ilyen tradíciókat ápoló környezetbe születik. A körülmetélés és az összevarrás révén uraiknak szülőanyaként funkcionáló és kiszolgáltatott nőkön kívül is szól az elnyomás, a fizikai és lelki terrortól szenvedő gyengébbik nemhez, bemutatva igazi erejüket.

 

Ami végig erősíti a film hatását, az a zenei anyag, amely nem tradicionálisan afrikai alapokat rejt magában, sokkal inkább a nyugati fülnek könnyebben emészthető populárisabb szerzői zenével van dolgunk, mely azonban kicsit távolságtartóan lebutítja az afrikai jeleneteket, annak ellenére is, hogy a szomáliai képsorok naturalisztikussága egy természetfilmben is megállná a helyét.

 

Az pedig már az európai filmterjesztés nagy előnye, hogy jelen alkotást mennyivel korábban élvezhettük a tengerentúli mozilátogatóknál, mert míg nálunk az alkotás első körben idén májusban került bemutatásra, addig az Egyesült Államokban csak februártól lesz látható, de ismerve az ottani nőmozgalmak erejét, simán sikertörténetet vár az ember, nagyon nagy hype-pal és vitaindító tévéműsorok sokaságával.

 

9/10