A legújabbkori demokráciánk történelmében először van egypárti kétharmados kormány hatalmon, mely nem koalíciós alapon működik. A koalíciós alapon működő előd, a Horn-kormány önkéntes vállalása volt az, hogy csak előre egyeztetett esetekben fogja megváltoztatni az igen kényes kétharmados törvények sorát. Ez szép és jó, dicséretes törekvés. A nagyobb gond az, hogy ezen területek szabályzása se akkor, se azóta nem történt meg. A 2. Orbán-kormány már csak kommunikációjában is merészebben nyúl a kétharmados törvényekhez, hiszen saját tézisük szerint népakarat révén jutottak hatalomra a szavazófülkékben lezajlott forradalom után. Ez nem didaktikai fejtegetés és bizonyítás akarna lenni, csak letisztázott érvelési kezdőpont.

 

Ugyan nem a legégetőbb törvények kerültek először módosításra, de nemzetközi visszhangok alapján is érdekes eredmények születtek. A kettős állampolgárság megosztó bevezetése mellett már a Nemzeti Média- és Hírközlő Hatóság létrehozása és bebetonozása is komoly nemtetszést váltott ki, honi és külföldi reakciókat tekintve. Szalai Annamária 9 évre szóló kinevezése ugyan indokolható a stabilitás és pártatlanság látszatával, szakmai szempontból azonban az ilyen határozott idejű, hosszútávú bebiztosítás nem feltétlenül a demokrácia látszatát kelti. Ami visszás helyzet volt az előző kormányok által kinevezett köztársasági elnökök esetében is, a nem párhuzamos időintervallum politikai szempontból is vitás helyzeteket szülhet, arról nem beszélve, hogy egy olyan gyorsan változó és fejlődő szakágban, mint a média terepe, talán még indokolatlan is az ilyen hosszú időre szóló kinevezés. A szakmai megújulás, trend- és technikakövetés helyett a biztonsági játék kerül előtérbe, a szükséges szakmai kockáztatás relevanciáját veszti, nem kell folytonos bizonyításért és elismerését harcolni, a 9 év bőven elég idő arra, hogy kényelmes munkatempóban haladjon előre a médiaszabályozás terepe.

 

Cikkem tárgya mégsem (csak) a média terepe, hiszen tegnap, mint kiderült, más kormányközeli pozíció is megreformálás elé néz. A legfőbb ügyész posztja igazán a 2002-es kormányváltás óta égető igazán, a hatéves mandátum és a sokszor vélelmezett politikai védernyő-szerep révén az ügyészi szakág hitelét veszteni látszott, a nyomozatindítás és vádemelés intézménye is olykor nevetség tárgyává vált mind a sajtóban, mind a közbeszédben. Amellett, hogy a Fidesz és Orbán Viktor tervei szerint is többciklusos kormányzás veszi kezdetét, mindenképp jelzésértékű, hogy itt is a "kilencéves" tervben gondolkodnak. A parlamenti szóbeszéd szerint nem rendelnék a kormány alá a vádhatóság intézményét, ahogy az is csak pletykaszinten hangzott el, a legfőbb ügyész interpellálható voltát is megszüntetnék. Mind a két esetben súlyosan csorbulna a hatalmi ágak szétválasztásának elve, hiszen a végrehajtó és az igazságszolgáltató ágak mosódnának össze; még ha végrehajtói szempontból egyedi esetekben indokolható is lenne az összefonódás, addig az állami igazságszolgáltatói szerep hangsúlyt tévesztene abban az esetben, ha a kormány fennhatóságába helyeznék a vádhatóságot, mintegy állam az államban pozíció létrehozatalával.

 

Az már csak külön pikantériája a történetnek, hogy Polt Péter visszatérését rebesgetik, aki 2000 és 2006 között már betöltötte ezt a pozíciót, s aki mandátuma kétharmadában komoly (szak)politikai támadások kereszttüzében állt, az akkori politikai elszámoltatás lázában égő baloldali koalíciós kormány szándékai akadályozásának vélelmezésével. Ha a 9 évre szóló mandátumot még sikerül is indokolni, elfogadtatni, a lehetséges személy hivatalba lépése egycsapásra hiteltelenné teheti megújított és fazonra szabott pozícióját, mely az igazságszolgáltatásba vetett hit terén hadilábon álló magyar közvélemény számára újabb megkérdőjelezhető lépésként értelmezhető. Most, amikor a múlttal való szembenézés kormányváltás utáni szokásos tematikája még mindig meddő és eredményt felmutatni nem tudó szélmalom-harcként van jelen, nem biztos, hogy az érintett hatóságok esetében szükséges alkotmánymódosítások a legfontosabbak.

 

Végül pedig egy kis ismertető a 9-es szám számmisztikai értelmezéséről:

Az isteni hármas megsokszorozódása, a tökéletesség és az örökkévalóság száma. A hinduizmusban erre épül a mandala (9X9=81 négyzetből áll), amely a világot jelképezi, és amelyet felhasznál a jóslásban és az asztrológiában. Leggyakoribb a megjelenése a g betűkben.

Számmisztikailag a 9-es szám kettős jelentéstartalommal bír. Egyfelől a nyugalomra, békességre, boldogságra, tökéletességre, másfelől indulatokra, törekvésekre, erőszakosságra, kegyetlenségre és elszántságra utal. A küzdőképesség számának is szokták nevezni. A szám utalhat erős személyiségre, határozottságra, akaraterőre, bátorságra, birtoklási vágyra, tetterőre, önimádatra. Jelenthet helyes megérzéseket, érzelemvezéreltséget, fejlett hatodik érzéket, különleges élményeket. A szám gyakori megjelenése rendkívüli energiával, természetfeletti erőkkel bíró egyént mutat, aki elsöprő energiák, iszonyú erők mozgósítására képes.

 

forrás: http://www.lelkititkaink.hu/grafologia_szamok.html