Szeretném kiírni magamból a tegnapi filmélményeimet, melynek sora most kevésbé leszend szakmai, mint inkább személyes vélemények hangzatos mondatjai. Mindezek előtt egy kis háttérisme:

Nevezett két film (ha nem is komoly, de) érdeklődésemre tarthatott számot, az egyik a közeljövő robotizált küzdősport-felvetése révén, míg a másik a '93-as nagy kedvenc változat újraértelmezésének okán. A félelmek sem álltak távol tőlem, lévén Shawn Levy (Vasököl) esetében a tucatvígjátéki stílust akarták ötvözni a sci-fi életérzéssel, míg Paul W. S. Anderson a sci-fi és horror kőkemény világából redukálódott volna a kosztümös kalandfilmek zsánerének kebelimádata felé. Igaz, egyik óhaj se ment zökkenőmentesen, de legalább az egyikük esetében sikerült dührohamok nélkül letudni a játékidőt...

Ahogy a plakátokon is látszik a különbség, a jövőben játszódó alkotás (Vasököl) szereplői csak a hátukat mutatják, hisz mi, mint múlt, csak mögöttük kulloghatunk. A kalandfilm esetében pedig minden szereplőt igyekeztek olyannyira frontálisan mutatni, hogy csak arcképcsarnokává váltak a filmnek. Emellett nem hiszem, hogy Orlando Bloom kiemelése indokoltabb volt, mint Mads Mikkelsen eltörpösítése... A plakátok után egy kis esztétizmus, melyet megtekintési időrendben kezdenék:

Vasököl esetében kinek ne jutott volna eszébe a Túl a csúcson, mely generációmnak (20-30 évesek) talán a legkedvesebb tékozló apa-képének mintafilmje. Mindezt megfejelték a robotharcosokkal, mely a mindenkori gyermekgenerációk mágnese, a hölgyek pedig kapnak egy kis Hugh Jackmant is a tarsolyból. Ez így szép és jó, klisés is meg sportfilmszerűen kiszámítható, mégis szerethető (vagy legalábbis megnézhető egyszer, ami a mai popcornok esetében lassan dicséretnek minősül). A sztori alap, szót se érdemes vesztegetni rá (ill csak egy keveset): élsportolóként és robotmanager-ként is csak unterman főhősünk egy hozzá hasonló, pofozózsáknak használt robottal és szíve/pofájanagy gyermekével felvértezve sportlegendát épít. Messze nem lesz akkora dobás ez, mint a megidézett Stallone-film, azonban ezen keresztül kedvet csinálhatunk másoknak is a szkander-Rockyhoz. A képi világ zseniális, a robotbunyó Transformers-szintű, de nincs agyonvágva, mint manapság minden pörgősnek szánt akció - igaz, a mögöttes gondolat, miszerint az embereknek vér és halál kell a vásznon, igen elgondolkodtató, megidézhetné a Gamer ideológiai mélységét (nem a filmest, mert az nem sikeredetett...), azonban mai tucatscifiként messzire elkerüli a mondanivalót, netán a gondolkodó-érző gép látszatát is. Emiatt van ám vaskos hiányérzet, de Jackman bátya karrierje színesedhetett egy apafigura alakításával, aki hol szimpi, hol nem, de szerethetően jóravaló, csak rossz utakon jár a balga.

A három testőr esetében több okból sem lehettem elnéző a végtermék megtekintése során. Elsősorban az 1993-as Stephen Herek-változat nagy-nagy rajongója vagyok (legalább annyira, mint a Costneres Robin Hoodnak), így kétszínű kritikus lelkem húsburka elfogódva foglalt helyet a székében. Lett is szemkikerekítés, hiszen az akciójelenetek korszerűsítésén kívül megannyi cselekménygörgető jelenetet sikerült egy az egyben lemásolni a becses alkotóknak. A színészek esetében az a fajta személyes varázs, ami pont egy felnőttkorral ezelőtt megvolt (elvégre 18 év van a két verzió közt), mára egyszerűen eltűnt: Porthos csibészes alkoholizmusa tova lett, Athos és Aramis karaktere üres testként kóricált a vásznon (a lelki hányattatások egyenesen kárára váltak a színészi "nem"játéknak). D'artagnan figurája inkább a pedofilía határát súrolta, semmint az ifjú, ámbátor férfiasan küzdeni kész testőr képét erősítette. A Milady inkább volt egy bárcás picsa, semmint egy ármánykodó úrinő (képzetét keltő tolvaj). Rochefort és Richelieu bíboros szerepében az európai színészet is szerepet kapott, de olyannyira kilógtak szegénykéim innen, mint Gulliver a liliputiak közül. Ha már Gulliver: hányan ismerték fel a teljesen újrahasznosított helyszínt Jack Black filmjéből? Készültem sírni, de csak vinnyogó röhögés szakadt fel...

Összegezve: ha kaland kell, keresd a '93-as testőröket, ha robotok, akko mindenképp fuss neki a vasökölnek, hogy érezd a csattanót!

Vasököl: 6/10

A három testőr: 4/10