2008-ban elkezdődött valami: ez volt az az év, amikor a Marvel képregénykiadó úgy döntött, az addigi egész estés animációs filmek után megmutatja magát az élőszereplős nagyjátékfilmek piacán is. Ehhez az egyik legintenzívebb és legellentmondásosabb figurát, Vasembert vették elő, aminek eredményéről már szóltam én is pár szót (itt). A sikereket felbuzdulva 2 év elteltével íme itt a folytatás, melynek felvezetése ugyanaz marketing-dömping, mint ami volt két évvel ezelőtt is, és valljuk be őszintén, ennek ellenére is működik a dolog, hogy jónéhány poént lelőnek a nézők előtt, csökkentve a szélesvásznú élményt. Azonban ez inkább ahhoz hasonlítható érzéssel fogja el a nézőket, mint amikor egy régi kedvenc film esetében a kedvenc jeleneteket, szófordulatokat már fejből idézhetik. S ennél nincs is nagyobb erénye egyetlen alkotásnak sem, mint hogy a célközönség emlékezetébe vésődjön.

Fél évvel az első film eseményei után járunk, mikor a kezdeti sokkból feléledni készül az amerikai politikai-katonai gépezet s magába óhajtaná szippantani a Vasember-kezdeményezést. Szenátusi bizottsági meghallgatás és a világbéke egyszemélyes garantálása mellett Tony Starknak (Robert Downey Jr.) egy újabb problémával kell szembenéznie: a nehézfém-mérgezéssel. A palládium alapú reaktor, ami Tony szívétől tartja távol a repeszeket, szép lassan megmérgezi tervezőjét. S ha ez nem lenne elég, jön Ivan Vanko (Mickey Rourke), annak az Anton Vanko-nak fia, aki együtt dolgozott Tony apjával, Howarddal is. A fizikusok orosz nehézfiúja bosszúért kiált, a családján esett sérelmeket torolná meg az aranyifjú playboy Starkon.

Az előzetesekben mutatott monacói jelenet után azonban megrendezett halálának köszönhetően Ivan nyugodtan kezdhet el dolgozni a Stark Industries vetélytársa, a Hammer cég vezetője, Justin Hammer (Sam Rockwell) tervein, a páncélozott katonák egész hadseregén. Mindeközben Tony átadja Pepper Pottsnak (Gwyneth Paltrow) a cég vezetését, saját gondjai is sűrűsödnek, a mérgezés miatti titkolózása önemésztéshez, majd önpusztításhoz vezet, amiből kiutat csak Nick Fury ezredes (Samuel L. Jackson) és Natasha Romanoff ügynök (Scarlett Johansson) tud mutatni, visszaterelvén Tony-t apja emlékéhez. A Hammer-féle páncél módosul páncélozott robotok kisebb csapatává, amit a renitens Vanko fog irányítani, még nagyobb durranást biztosítva a Stark-expo látogatóinak.

Eseményeket és szereplőket tekintve a folytatás az ilyenkor szokásos "többet, jobbat, nagyobbat"-elv alapján készült el, azonban a folytatások történetvezetési dadogásaiból semmit sem visel magán. A két film szerves összekapcsolása hidat képezve még inkább erősíti a folytatás értékét, emellett a főbb karakterek is egy kivételével megmaradtak. James Rhodes alezredes szerepét már Don Cheadle (Traffic) játsza, aki azonban a kisebb fizikum ellenére karakteresebben hozza szerepét, mint tette azt két éve Terrence Howard. Emellett itt már életre kel War Machine, Rhodey kisajátít egy korábbi páncélt, amely felturbósítva már komoly ellenfele is lehet Vasembernek. A történet első rész által történő aktualizálása után egy szolid ideológiai visszacsatolást kapunk itt, hiszen a hidegháborús korszak köszön vissza a tudósgyerekek életének alakulásában, míg az ifjú Stark gondtalan életét a szülő elvesztése árnyékolta, addig a fiatal Vanko-nak már a szovjet rendszer felbomlása utáni csempészet maradt, egy megszégyenített tudós apa árnyékában. Mindkét ifjú azonban túlnőtt elődjén, azonban ahogy az a morális töltet szempontját nézve egyértelmű, a pozitív nyugati hős figurája lehet csak a végső győztes.

A képregények és a belőlük készült filmek hazai megítélése még mindig a felszínesség kényelmes pozíciójából történik. A képkockák és a kevés szöveges felület okán gyermeki szórakozásnak tekintik, holott a felnőtt korcsoportoknak köszönhető az eladási mutatók emelkedése. Az egyetemes igazságok ilyetén megfogalmazása inkább a közérthetőség és gyorsaság ügyes ötvözete, arról nem is beszélve, hogy a rajzokon keresztül irányított képzettársítás is működik, ami ezen médiumon keresztül már sokkal korábban gyökereztethető a fiatalabb generációk tagjainál. A Vasember békefenntaró pozíciója valahol a Csillagok háborúja Jedi lovagjainak helyzetével rokonítható, hiszen ők azok, akik harcolnak, és igen, fegyverrel harcolnak a béke megterentéséért és fenntartásáért. Vasember pedig (mármint a képregényes verzió, mert filmvásznon még a lelki mumus nem tört elő) akár rokonítható is Anakin Skywalkerrel, azzal a különbséggel, hogy a Sötét oldal nem képes lenyelni Tony Starkot, véglegesen nem merül el soha.

Jon Favreau rendező (és szereplő, Stark testőr-sofőrje) valamint Justin Theroux forgatókönyvíró magukra maradtak az alkotói munkálatokban, a korábbi gárda elszerződött a szélrózsa minden irányába, azonban a kettős most sem talált legyőzőre. Ami tönkre szokta tenni az ilyen történeteket, az új szereplők integrálása, valamint a romantikus szálak elmélyítése itt esélyt sem kap arra, hogy rontsa a brand színvonalát. A Pepper-Tony kapcsolat alakulása, Romanoff ügynök megjelenése, egy újabb főgonosz feltűnése és az őt támogató nagy ellenlábas színre lépése is csak újabb alternatívákat nyít a jövőbeni spektrum-bővítéshez, a főhős lelki vívódásainak meg még az elején sem tartunk.

Amit kapunk, az már a 2D felső határát súrolja. Nagyon nagy hálával tartozunk a stúdiónak és az alkotóknak egyaránt, hogy nem hagyták magukat beleringatni a konvertálási lázba, kimaradtak a "sebtében adjunk egy újabb dimenziót a képnek"-mozgalomból, hogy erős, látványos és dinamikus maradjon mindaz, amit nekünk szántak. A már-már megalomán mértékben halmozó üldözéses jelenetek az expón csak megerősítik az elkövetkező filmek alkotóit, ne csapják össze a munkájukat holmi szoftveres machinációkkal, mint tették azt A titánok harca című film esetében, s hasonló látványbeli eredmény várható a Robin Hoodtól is.

Az már csak kisebb szépséghiba, hogy az előzetesekben már ellőtt egyik legjobb képsor, a szállítórepülőből való kiugrás az expó területe felett nem a beharangozott változat volt, de ez legyen a legnagyobb gondunk egy folytatásos filmmel kapcsolatban. Személyes probléma csak a forgalmazó irányában fogalmazódik meg: nem tellett országos éjféli premierre, hogy csak 3 pesti mozi mutatta be a lelkes és türelmetlen rajongóknaka filmet?

A film értékelése 8/10-nél megáll, mert újkori adaptációk közül eddig a pálmát Nolan Sötét lovagja viszi, de párhuzam, a főgonosz szerepében brillírozott az azt megformáló színész, ott Heath Ledger, itt Mickey Rourke.