Majd öt éve, hogy valamilyen formában bejegyzésekkel bombázom a világot. Először még kedves jó barátom invitálására a Kitekintő külpolitikai hírportál Kultúra rovatába való invitálásra döntöttem úgy, ideje nem csak élőszóban traktálni ismerőseimet filmes véleményeimmel.  Ezzel párhuzamosan indítottam el a nagyon találó Myopinion blogoldalt még a blog.hu-n. Mindez 2008 februárjára tehető.

Szép lassan felmértem, se a saját blog, se a Kultúra rovat nem működik egyszemélyes „szerkesztőségként”, ezért mind a két helyen bővült a szerkesztői felhozatal. A munkamegosztás jól is ment, azonban kis idő után más feladatokra vágytam. Hiába volt munkakapcsolat a szegedi mozikkal (igen, mind a három mozival sikerült együttműködni), nem éreztem motiváltnak magam. Hosszas tanakodás után ismételten a magányos farkas útját vállaltam, ezúttal már a jelenlegi platformon, ahol ezt a bejegyzést is olvashatjátok – 2011 januárja óta.

Nagyon jól indult minden. Éreztem, a magam ura vagyok, nem kell más miatt aggódnom, mással törődnöm, és ez látszik is az első év felhozatalán. Könnyen jöttek a cikkek, igaz, messze nem volt olyan intenzitás vagy gyakoriság, mint szerettem volna, elvégre a munka dandárja sokszor megnehezítette még a filmnézést is. 2012 év elejére sikerült még filmfogalmazókkal is egyezkedni, sajtóvetítésekre hívtak eme kicsiny blog szerzőjeként.

A gondok valahogy a nyár folyamán jelentkeztek. Először nem jutottam el 1-2 sajtóvetítésre, amit kompenzáltam saját költséges megtekintéssel. Majd már a friss premierek közt is szelektálnom kellett, egyszerűen munka mellett nincs idő mindenre, de lassan rá is jön a lelkes blogger, hogy semmire. Nem vagyok népszerűséghajhász, a blog követőinek száma ugyan lehetett volna nagyobb, de hátszél nélkül így is büszke vagyok az elért eredményekre.

Utolsó csepp a pohárban nincs, nem volt „eddig és nem tovább”-pillanat. Csak felmértem, életem jelen szakaszába nem fér bele olyan intenzitású online megnyilvánulás, mint amit szeretnék. A versenyt nem szándékoztam felvenni a 4-10 fős szerkesztőséggel operáló blogokkal, a józan eszem azért nem hagyott el! Jól esett a sok visszajelzés, a kommentek és az enyémtől eltérő vélemények egyaránt. A filmőrült nem hagy alább bennem, csak nem vagyok képes azon a szinten folytatni, mint amit magammal szemben elvártam.

Ti továbbra is habzsoljátok a celluloid vagy digitális formátumot, legyetek kritikusak bármivel és bárkivel szemben, a cinizmus egészséges jellemformálás.