Közel 20 év telt el sokak nagy kedvence, a Robin Hood, a tolvajok fejedelme című film bemutatása óta, melyben Kevin Costner, Morgan Freeman, Mary Elizabeth Mastrantonio és Alan Rickman játszotta a főbb szerepeket. Az alkotás, talán nem túlzás, gyermekkori kedvenc kategóriában található sokunknál, amit mind a mai napig örvendezve és izgalommal vagyunk képesek megnézni. Valami nagyon működik abban a feldolgozásban, nem is csoda, hogy az egyik, ha nem a legnépszerűbb és legsikeresebb feldolgozások közé tartozik. Arról nem is beszélve, mekkora világsztár található a zenei közreműködők között Brian Adams személyében, akinek betétdala, az (Everything I Do) I Do It For You még most is az egyik legkedvelt szerelmes számok egyike.

Robin Hood alakja a népmesei hőstől a történelmi figuráig terjedően bőven elég merítési lehetőséget ad az újraértelmezésre, így Ridley Scott filmje sem tekinthető "eretnek" verziónak. Annál is inkább, mert barbárságban és ösztönösségben talán közelebb is van a korszellemhez, azonban tény, azt a státuszt, amelyet a már említett Kevin Costner-féle film elért, talán megközelíteni sem fogja tudni. Habár ott van a lehetőség, hogy trilógiát készítsenek belőle, ami viszont nagymértékben a bevételektől függ.

Robin Longstride (Russel Crowe) egyike azon íjászoknak, akik részt vettek Oroszlánszívű Richárd (Danny Huston) szentföldi hadjáratában , hazafelé pedig végigdúlták Európát, hogy gazdagon térhessenek meg otthonaikba (1190-1199). Egy tábori mulatozás során azonban Robin és barátai kivívják a király haragját, s emiatt kalodából nézik a csatát tovább... A francia hadjárat során egy ostrom alatt meghal a király, koronáját Sir Robert Loxley, a király barátja és további lovagok viszik a parthoz, ahol már várja őket a királyi zászlóshajó. Robin és társai pedig a zűrzavart kihasználva elhagyják a sereget, maguk kezébe véve sorsukat és boldogulásukat. Az áruló Gotfried lovag (Mark Strong), aki a franciák támogatásával az angol trónra törne, csapdát állít a koronát szállító lovagoknak, a korona mégsem kerül birtokába, Robin és csapata szerzi meg azt, majd lovagnak álcázva magukat visszajutnak Angliába, ahol várja őket a kinevezendő új király, az udvari intrikák özöne és Nottingham gazdaságilag megrogyott vidéke.

Sir Walter Loxley (Max von Sydow) kérésére Robin a fiaként mutatkozik és viselkedik az emberek között, biztosítva az örökség megmaradását. Eközben az özvegy Marion Loxley (Cate Blanchett) és Robin között is egyre szorosabb kapcsolat alakul ki, melynek köszönhetően egyre stabilabbá válik az uradalom helyzete. Eközben Gotfried trónra törése is napvilágra kerül, arról nem is beszélve, hogy az északi bárókat is szembe tudja fordítani János királlyal (Oscar Isaac), az elkerülhetetlen összecsapás sikerének köszönhetően ismét a belviszályok kerülnek előtérbe, s egy majdnem aláírt Magna Charta is kap pár perces szerepet, mintegy megalapozva a folytatást.

Amint azt remélem, sokan észrevették a nem kis módosításokat a történetben, a sztori azonban így is működőképes. Amellett, hogy a nemesi származást elcserélték egy kőműves családra, a mostani divathullámot lovagolják meg, melyben a kisember nagy tetteire helyezik a hangsúlyt (ld. a korábban linkelt idei Titánok-film). Ennek köszönhetően több, nagyobb konfliktus generálható a történetben, s mindet ki is használta Brian Helgeland forgatókönyvíró. Sokak nemtetszését fogja kivívni ez a mostani, heroikusabb, epikus felhangokkal rendelkező verzió, azonban nem lehet elfelejteni, új szelek fújnak s 2 évtized távlatából egy újraértelmezésnél nem is akkora az elrugaszkodás, mint azt sokan hiszik.

A szájhagyomány útján terjedő történetek transzformálódását remekül hozza a film, emellett a színészi alakítások erőssége emelhető ki. Russel Crowe életerős és komor középkori harcos, szemben Kevin Costner vidám és olykor felvágós figurájával. Robin alakja meg van merítve a tesztoszteron, a vér és a szenvedés középkori mocskában, ez pedig csak felerősíti a később nemesként elérni kívánt törekvéseket. A fontosabb szereplők közül a legerősebb Max von Sydow kései apafigurája, ahogy fiaként kezeli és szereti Robint, ahogy megküzd saját érzéseivel és szembeszáll a francia-barát Gotfrieddal is... Cate Blanchett személyében erős kontrasztot kapott Crowe, azonba párosuk remekül működik a vásznon, erőteljes jeleneteik, a kezdeti ellenszenvtől a szerelem fellobbanásig hűen leköveti a film két idegen, de erős személyiség egymáshoz közel kerülését. Mark Strong személyében ideális (al)főgonoszt kaptunk, a színész egyrészt az erdő sűrűjében is könnyen azonosítható kopaszságával, másrészt színészi kvalitásai és orgánuma szinte ki is zárja a pozitív figura eljátszását...

Ami szintúgy fontos, ez a Robin nem lődözte szét nyílaival az ellent, ez a Robin a filmben a hadjárat csatáiban használta inkább az íját, a későbbiekben már univerzálisabb harcosként jelent meg, a lovaglás és a kardforgatás csínját-bínját is megvillantva a repertoárból. Ami már az előzetesek során szemet bántó volt, a franciák partraszállási módja és az angol lovasokkal való megütközés képsorai több más film jelenetét is megidézték: Ryan közlegény megmentése, A rettenthetetlen. Emellett Crowe már sosem lesz képes levetkőzni a hasonló filmek esetében az összevetést a Gladiátorban eljátszott Maximus szerepével. A hős, ki a porból emelkedett az uralkodók fölé, s talán mindaz, ami Crowe személyiségéből fakad, az erőszakos és férfias megjelenés ilyen filmek terén kamatozik igazán.

Látványos, erőn felül hősies, olykor túlontúl intrikus, de mindenképp erőszakosan hitelesre formált középkori Robin Hooddal van dolgunk, mind a címszereplő, mind a film története esetében. Azok, akikben élénken él a Costner-féle adaptáció, valamint nehezen tudnak új megközelítésekhez alkalmazkodni egy-egy korábbi adaptációhoz képest, talán csak egyszeri élvezeti értéket jelent a film, azonban mindenképp elgondolkodtató párhuzamot sejtet a feltevés, miszerint Ridley Scott azt tette a Robin Hood-történettel, amit 5 éve tett Christopher Nolan a Batman-franchise esetében.

A későbbi folytatásokra talán majd rá is tetoválják Robinra a film "szlogenjét", ami annyiszor hangzott el, hogy 6 éven aluliak pár napig álmukból felkeltve is idézni tudják: Rise and Rise Again, Until Lambs Become Lions (Lázadjatok, mindaddig, míg a bárányokból oroszlánok lesznek.