Új divat hódít a filmvilágban: low-budget sci-fi és horrorfilmek egész sora készül az utóbbi 1-2 évben, melyek alacsony költségvetésük okán teljes megtérülés mellett akár kiemelkedő hasznot is hozhatnak. Olyan filmekről van szó, mint A légió, a Pandorum, melyek nem A-listás sztárokat felvonultatva igyekeznek feléleszteni a műfajt.

Jelen alkotás is valami hasonlóról szól, azonban a valóságtól, a materialista állásponttól kevésbé áll távol a mondanivílója, vagyis inkább ennek a filmnek a mondanivalója az, amely teljes mértékben a materializmus táptalajából kelt ki.

A modern kor egyik legnagyobb és legégetőbb problémája a túlnépesedés okán az emberek életminőségének megtartása és/vagy javítása. Remy és Jake az Unionnak (lízingcég, mely kifejlesztette a mesterséges szerveket) dolgozik, úgynevezett Repo-ként (repossession - visszavétel igéből rövidítve), akiknek az a feladatuk, hogy a cégnek tartozó emberektől visszavegyék a lízingelt szerveket. Remy (Jude Law) családos ember, aki választani kényszerül, a család és az irodai munka, valamint a szervbehajtás között. A családot választva készül utolsó munkájára, amikor a defibrillátor hibája folytán károsodik a szíve, így maga is a cég egyik adósává válik. A törlesztéssel azonban semmi gond nincs, hiszen alkalmazottként ledolgozza az árát. Azonban nem képes újra kárt okozni az emberekben, az utolsó fizetési felszólítás, valamint a Jake-kel (Forest Whitaker) való konfrontáció után menekülni kényszerül korábbi kollégái elől. Itt hozza össze a sors Beth-szel (Alice Braga), aki egymaga a két lábon járó kintlevőség a cégnek (térd, szem, torok, belső szervek). Közös bújkálásuk során fellángolnak az érzelmek, ahogy az lenni szokott két egymásra utalt ember esetében. Egyetlen esélyük, ha lezárják a számlájukat, melyet a cég vezet, ahhoz azonban a központba kell betörniük, hogy megsemmisitsék az adatokat.

A történet több pontjának megemlítése a film megtekintésének élvezetét és a rácsodálkozást csökkentené, ezen cselekedet pedig távol áll tőlem. Jude Law egyszerű mégis hatékony és hihető behajtóként hozza a szerepet, míg Whitakerre egy szó panasz sem érkezhet, ugyanaz a kettős karakter, mint aki volt a Szellemkutyában és Az utolsó skót királyban is, vagyis ő csak azt hozta, amit tud. Aki egy kicsit többet mutatott meg, mint szokott, az a Repo-k közvetlen felettesének, Franknek a szerepében Liev Schreiber (Kardfog az X-Men: Kezdetek - Farkas /Rozsomák/!!! című filmben). Személyében azt a profitorientált mai topmenedzsert látjuk, aki csak számokbna gondolkodik, akinek személyesen semmi kontaktusa nincs bevételi fronton az ügyfelekkel, ezáltal megengedheti magának a rideg és számító viselkedést. Alice Braga törékeny mégis erős nőt formál meg, azonban egy igazán maradandó jelenet köthető a film gerlepárjához, az, amikor bejutnak a szkennerhez, majd elkezdik lezárni egymás céges számlatartozásait.

Több kisebb vihar is felcsapott a film körül, mégis a leginkább említésre méltó az Darren Lynn Bousman (Fűrész 2-3-4) rendező médiahadjárata, melyben az alkotókat plágiummal vádolja, miszerint Eric Garcia író és Miguel Sapochnik rendező az ő 2008-as filmjét, a Repo! - a genetikus opera című alkotást vette alapul. Bousman saját myspace-oldalán kisebb kirohanást rendezett, melyben leszögezte, a mostani filmet szimpla lekoppintásnak tekinti, azonban úgy tartja, a világ van elég nagy mindkét alkotás számára, csak legyen meg az egymás általi elismerés (továbbiak angolul a teljes bejegyzéssel és a két film összehasonlító trailereivel ITT tekinthető meg). A film megtekintése során azonban képi megvalósításban több más, kortárs alkotás emblematikus jelenei köszönnek vissza. A teljesség igénye nélkül egy pár eset: Ember gyermeke városkép, Hitman-szerű tetkó a Repo-kon, Oldboy - folyosói leszámolás.

A film ezek ellenére is működő egész, azok, akik önálló alkotásként nézik és függetlenítik magukat a felsoroltaktól, egy igazán élvezetes filmmel találkozhatnak. A rendező Miguel Sapochnik jó munkát végzett (az egyik előzetest ő maga vágta össze, ami szintúgy ritkaságnak számít), a két forgatókönyvíró, az "eredeti" regényt szerző Eric Garcia és Garrett Lettner munkájára sem lehet semmi panasz, tisztes iparosmunka. Egyvalami azonban kiemeli a filmet az elején felsorolt filmek közül: Marco Beltrami zenei munkássága, mely remekül ötvözi a sci-fi hagyományokat az igazán élvezetes és emlékezetes önálló zeneszámok szerzésének igényével (csúcspont a szkennerszoba, minden értelemben), akinek olyen alkotók segítették munkásságát, mint Beck, egy kis szerep erejéig a filmben is feltűnő RZA és Method Man a Wu-Tang Clanből, Moloko és The Mamas and the Papas.

A film sajnos az anyagi megtérüléstől még messze, 32 milliós költségeinek épp hogy a harmadát hozta be az amerikai piacon, aggódni azonban a rajongóknak sem érdemes, a '90-es évekből álljon itt két példa: a Gattaca 12 millió felett állt meg, a Dark City is csak 14 milliót ért el, mégis mind a kettőse klasszikusként emlékszünk vissza. Az elmúlt fél évben azonban túl sok hasonló alkotás került bemutatásra, a nézők tömegei besokallhattak már a műfajtól (ld. a felsoroltakon kívül még az Éli könyve című filmet).