Ismételten egy ikonikus rendező legfrissebb alkotását járom körül. Két korábbi cikkem közül az elsőben egy hibázásra eddig képtelennek tűnő alkotó és legújabb alkotása került górcső alá, a második esetben pedig egy olyan rendező legújabb filmjét vizsgáltam, aki eleddig egy filmtörténetileg is maradandó alkotással bír.

Jelen alkotás rendezője sorrendben, filmtörténeti hatását nézve a dobogó legalsó fokára pozícionálható, alternatív megjelenési és fejlődési szempontból viszont esélyes az első helyre. Kevin Smith, saját filmjeinek Néma Bobja igyekszik a proli humorú, altesti gettódumáktól eltávolodva magasabb szintre lépni, első próbálkozása a vegyes fogadtatású, mégis kellemes emlékeket hagyó Apja lánya című vígjáték volt. Az idei, összességében második hasonló kútkereső alkotás pedig a címadó Két kopper, mely ugyan megőrzi a smith-es verbalitást, azonban egy eddig nem nagyon alkalmazott szekvenciával bővíti a rendezői repertoárt, ami nem más, mint az akciófilmes megjelenítés. Ehhez nem is tudott volna nagyobb akciófilms ikont találni, mint a két kopper fehér felét, Bruce Willist (Die Hard, Hasonmás). Hozzájuk társult a smith-es stílus hordozójaként Tracy Morgan (30 Rock), kiegészülve cseppet sem másodrangú mellékszereplőkkel, hogy egy már keletkezése idején vitatott alkotás stábjaként szórakoztassanak minket bő másfél óra erejéig.

Ebony és Ivory a rendőrség kötelékében; a rutinosabb fehér Jimmy Monroe (Willis) és a forrófejűbb és meggondolatlanabb fekete társa, Paul Hodges épp elintézik saját felfüggesztésüket, mikor kiderül, Jimmy lánya esküvőjének költségeit kell előteremtenie. Ehhez nincs jobb módszere, mint eladni gyermekkora óta őrzött baseball-kártyáját, azonban kirabolják az üzletet, ahol tartózkodik. Hogy ne csak szimpla nyomozási történet legyen, a kártya egy mexikói gengszterhez kerül, aki nagyobb ügyben van benne, mint a bolti lopás tettese. A történet sava-borsa azonban az a kendőzetlen szókimondás és a politikai inkorrektség, ami miatt az Egyesült Államokban csak felnőtt nézők tekinthették meg az alkotást.

Az R kategória horror és vérengzés nélküli mestere csak félmunkát végzett. Ha korábbi filmjeit vesszük alapul, a puritán és arcba tolt mocskos poénok és szövegek túl dinamikátlanul váltják az akciógazdagabbnak szánt jelenetek, de ennél mélyebbre kell ásni a problémáért. Smith le akarta vetkőzni saját jellemző stílusjegyeit, pontosabban annyira megkeverni, hogy az egy akciódús filmben is fogyasztható legyen, ne csak öncélúan egymás után csatolt jelenetek összességét adja. Azonban az ő filmjei hemzsegnek a néző felé való kikacsintásoktól, a kíméletlen verbális ostorozásoktól, a kendőzetlen vizuális szexualitástól (leginkább a Zack és Miri pornót forgat című film, máshol csak epizodista a stílusjegy). A két kopper esetében áldozatot hozott, hogy kitörjön a geek-rendező szerepéből, megmutassa, képes másra is anélkül, hogy megalkudna. Azonban éppenséggel a bizonyítási vágy okán alkudott meg saját magát illetően, sok esetben smith-telenítve saját filmjét.

 

Az még hagyján, hogy kihagyta filmjéből az Affleck-Damon páros bármelyik vagy mindkét tagját ( az említett "pornófilm" után 2. alkalommal), a kikacsintások szinte teljesen mellőzve, a film sztorija sem nyújt egetrengető csavart, a film igazi értéke a korhatártalanított Willis-Morgan páros. Nagy megkönnyebbülés lehet egy olyan filmalkotásban szerepet vállalni, mely a lehető legkevesebb kompromisszummal kell, hogy éljen. A buddy- és a zsarufilmek zsánereinek ötvözése ugyan nem hibátlan, de élvezetes módon történik, a vallatási jelenet talán a film egyik csúcspontja, mikor Morgan végig nevesebb filmek mondataival operálva terrorozálja a tanút, míg Willis már társaságot szervez a megfigyelőszobába. Arról nem is beszélve, hogy nem kellett tekintettel lenni se jogvédőkre, se tabukra, az előzetesben látható gyermekbántalmazás a filmművészet egyik nagy igazságtalanságát tette helyre, még ha csak egy erőteljes zacsipacsival is.

A két főszereplő mellett olyan neves színészgárda verődött össze, amely manapság egyre többre hivatott. Adam Brody (Narancsvidék, Ördög bújt beléd) és Kevin Pollak (A szomszé nője-filmekből) rivális rendőrpáros szerepében nagyszerűen hoz minden zsaru-sztereotípiát, Seann William Scott ismét apró mérföldkőhöz jutott a "Pite" utáni karrierjében, Jason Lee (örök Smith-szereplő) pedig talán a legtenyérbemászóbb mellékszereplő díjára esélyes a jövő évi MTV Movie Awardson. A filmzene pedig egyszerűen zseniális, a Knight Rider főcímzenéje mellett Patti Labelle, a Beastie Boys, a Run DMC és a Snap egy-egy száma is felcsendül a film során.

Ugyan Smith nem váltotta meg a se a világot, se magát új filmjével, de a filmrajongók egy szórakoztató és szókimondó zsarufilmmel gazdagodhattak. Egy hasonló felütésű és stílusú zsarufilm még szeptemberben a hazai mozikba kerül, a The Other Guys című film Will Ferrell, Mark Wahlberg, Samuel L. Jackson és Dwayne The Rock Johnson főszereplésével, csak míg itt az ütősebb páros volt a főszereplő, ott a bénább duó viszi a filmet (talán ezért lett a magyar cím Pancser Police?)