Amint az várható volt, a Transformers sikerén felbuzdul a játékgyártó Hasbro. A két alakváltó-film több mint 1.5 milliárd dolláros bevétele (és sikere) elég alapot szolgáltatott ahhoz, hogy a Paramounttal karöltve vászonra vigyék az idén 45. életévét ünneplő katonai figurák egész estés, élőszereplős filmadaptációját. Az idei nyár viszonylagos elmaradásai és melléfogásai után megállapítható, jelen alkotás nem lóg ki az idei nyári blockbuster-felhozatalból.

Azt szinte el sem kell mondani, hogy a vietnámi háború kellős közepén miért is volt szükség piacra dobni az amerikai gyalogság, a General Infantry (G.I.) kezdőbetűkkel ellátott akciófigurákat... Akkortájt az Egyesült Államokban nem éppen a háború-pártiság állt a középpontban. Johnson elnök kiterjesztette a vietnámi részvételt, megnövelte az állomásozó katonák számát, s mindez a hippi-mozgalom virágzásának kellős közepén nem igazán tette népszerűve az amerikai hadsereget. Több mint 2.5 millió amerikai szolgált Vietnámban, 58 ezer feletti a halálos áldozatok és az eltűntek száma, 150 ezernél is több fizikai sérült van, a lelkileg sérült katonákról nem is beszélve (ld. Született július 4-én című film)

Mindezek ismeretében már nem kell csodálkozni azon, hogy kvázi kormánymegrendelésre az egyik legnagyobb játékgyártó elárasztotta a piacokat az amerikai mintakatona figuráival. Az idő előrehaladtával megjelentek a fekete, afro-amerikai katonák, a külföldiek, majd a nők is a játékfigurák felhozatalában. Mindez mutatja, hogy a harci kedv és a katinai hazaszeretet elmélyítése/fokozása mellett az emberi egyenjogúsági mozgalmak is hatással voltak a kínálatra.

Mindezek után lássuk magát a filmet.

A történet szerint a MARS-fegyvergyártó cég kifejleszti a nanotechnológia csúcsfegyverét, a fémzabáló atkákat. A technológia százmilliárdokat is érhet, ezért létfontosságú, hogy jó kezekben maradjon. A NATO szupertitkos kirgizisztáni bázisáról szállítaná el egy elit egység az átvételi pontra, azonban megtámadja őket egy vérprofi alakulat. Az osztag szinte teljes egészében megsemmisül, a két vezető, Duke (Channing Tatum) és Kioldó (Marlon Wayans) megmenekül, hála a segítségükre siető titkos egységnek. A sztori igazán itt veszi kezdetét, Duke és Kioldó bekerül az egyiptomi sivatagba süllyesztett kiképző- és központi bázisra, a Tűzfészekbe. Rövid, ilyenkor megszokott montázs-szerű kiképzésük végén ideiglenesen a G.I. Joe-kötelékbe kerülnek, hogy felgöngyölítsék a rejtélyes ügyet.

A nemzetközi hajtóvadászat során Párizs emblematikus emlékművének lerombolásától eljutunk az északi sarkkör jégmezői alá, ahol egy vízalatti bázison folyik már a világ talán legnagyobb összeesküvésének kivitelezése. Hogy milyen mértékben sikerül ezt megakadályozni, az maradjon titok a lehetséges nézők előtt.

A rendező Stephen Sommers neve garanciának nevezhető az akció-és kalandfilmek kedvelői számára, említsük csak meg az általa rendezett Múmia-filmeket (jelesül első két rész). Ugyan nem tartozik a legkiemelkedőbb rendezők közé, de eddigi filmjeinek zömében senkinek sem lehetett kifogása sem a látvány, sem a történet esetében (kivételt talán a Van Helsing jelenti, de ez is csak egyedi ízlés dolga). Jelen esetben sok panasszal nem élhetünk, a teljes, kapott kép szemrevaló, csak itt-ott lóg ki a digitális effekt lólába. A történet ugyan nem a bonyolult fajtából való, de a fegyverkereskedők, titkos szervezetek legújabb virágzásának korában pont elég ennyi is, arról nem is beszélve, hogy aki a címet figyelve (angolul tudók előnyben, eredeti címben Rise of the Cobra, azaz a Kobra felemelkedése) rájött, az igazi háttéranyagot nem is állt módukban megismertetni a nézőkkel. Úgymond egy színes-szagos szélesvásznú felvezetést kaptunk, nem is a legrosszabbat. Sőt. Aki igazán a csemegékre éhezik, annak ajánljuk figyelmébe a vízalatti csatajeleneteket, amik szinte megidézik a Csillagok háborúja égi csatáinak legjavát is.

A színészek közül a nyár egyik leggyakrabban látott alakja Channing Tatum, aki a Közellenségekben még csak egy jelenet erejéig szerepelt (a meglőtt és haldokló Szépfiú Floyd karakterében), a Bunyó című filmben viszont már az egész film az ő hátán nyugodott. Jelen esetben nem volt ennyire kiemelve, de tény, lassan befut a Step Up táncos szépfiúja. Kellemes meglepetés, Marlon Wayans nem csak agyatlan baromkodásra képes a vásznon, Kioldó szerepében azonban lehetősége volt a poénos oldalát is megmutatni. A női vonalat képviselő Bárónő szerepében (a rossz oldalon) szinte minden eddigi filmes munkáját felülmúlja Sienna Miller, míg a jófiúk közt jókislány Scarlett megformálójaként Rachel Nichols is üde színfolt egy ilyen izommoziban. Külön öröm, hogy Dennis Quaid visszatért a jobb filmek világába, vesszőfutása véget érni látszik, a jövőben pedig

Értékelés az 8/10, és a hasonló filmeknél érdemes megjegyezni, nyári popcornmozinak készülnek, pénztermelő anyagnak. A baj, hogy sokan hatalmas, szinte A sötét lovag magasságáig emelkedő történetet várnak az ilyen filmektől, holott nem mind alkalmas az olyan mértékű darkosításra.