A skandinávok a spájzban vannak! Északi filmbarátaink olyan elemi erővel robbantak be a nemzetközi filmes világba, amivel csak keveseknek sikerült korábban. Tudjuk, hogy ott a rideg északon nagyon más rugóra jár az agy, hogy a gyakori mínuszok elveszik az ember józan ítélőképességét, rideg és precíz stílusban adják elő saját drámáikat. Az Engedj be és A tetovált lány nemzetközi sikere kikövezte az utat, már csak hagyni kell járni rajta a alkotókat. Stieg Larsson nagysikerű Millenium-trilógiája után a szerző korai halála miatt új nyersanyag után néztek a producerek, rögtön fel is fedezve Jo Nesbo vitathatatlanul zseniális regényeit. Ugyan jelen alkotás egyéves csúszással került kis hazánk mozivásznaira, mindenképp érdemes szélesvásznon megcsodálni, már csak a mesterien fagyos képvilág miatt is.

Történetünk főszereplője egy fejvadász cég alkalmazottja, Roger Brown (Aksel Hennie), aki munkájában és magánéletében is csak kompenzál 168 cm-es magassága miatt. Míg foglalkozási körében az egyik legjobb, a hivatalos bevételeit nem kis mértékben egészíti ki a meginterjúvolt emberek birtokában lévő régiségek és műtárgyak eltulajdonításával, addig férfiúi hiúságát pedig modell testalkatú és adottságú feleségével valamint állatias ösztönökkel bíró szeretőjével igyekszik kielégíteni. Minden téren jól mennek az acélszürke hétköznapok, mígnem találkozik Clas Greve-vel (Nikolaj Coster-Waldau), aki az egyik norvég biztosítási cég vezetőjének posztjára pályázik Roger segítségével. Roger könnyedén rá is repül a Clas nyújtotta lehetőségekre, elvégre egy közel százmillió euró értékű, régen elveszettnek hitt Rubens-festmény van a birtokában. A műkincslopás azonban nem várt eredményt hot, Roger szembesül a ténnyel, szerető felesége megcsalta Clas-szal, a talpig férfival. Roger biztosnak hitt élete vakvágányra kerül, nem csak az őt üldöző Clas elől, de szép lassan a rendőrség elől is menekülni kényszerül, igaz, már más nevében.

Amilyen egyszerűnek tűnik első pillantásra a film, annál nagyobb csavart tartogat Roger története. A férfié, aki mindig több akart lenni, mint ami osztályrészéül jutott. Jo Nesbo története a talpraesett kisember és a veterán katona küzdelméről nem csak meglepő és szórakoztató, de egyúttal stílusos is. Kicsit olyan, mint a Harrison Ford-fél e A szökevény, csak itt a tisztességtelen ember találja szembe magát a hatalmi játszmákat űző nagyágyúval. Coster-Waldau a Trónok harcából ismert Jamie Lannister karakteréhez hasonlóan most is mocskosul sármos, mocskosul kegyetlen és számító pasas, akinek még a kacsintása is gyilkos. Ezzel szemben Aksel Hennie ügyeskedő kisembere béna és kapkodó vesztesnek tűnik, aki mégis képes bármilyen szituációhoz tökéletesen alkalmazkodni. Kettejük párharca az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb alkotásában tetőzik, olyan jelenetekkel ajándékozva meg a nézőt, mint az üldözés az erdei faház körül, nem említve a pottyantós vécé és az elkötött traktor esetét.

Ötletes, csavaros, kellően rideg és számító, gyakorlatias alkotás, mely egy perc erejéig nem hagyja pihenni a néző agytekervényeit, újabb és újabb összeesküvés-elmélet felvetésével árnyalja a karakterek viszonyát, a motivációk variációjának sokféleségéről nem is beszélve. Szerelem, féltékenység, házasságtörés, lopás, átverés, céges intrikák egymás után követik egymást, nem csak a főszereplőt kényszerítve mind keményebb ellenállásra.

Eme remek északi alkotás láttán borítékolható, már tervbe vette egy amerikai producer a remake lehetőségét, csak le ne cseréljék Coster-Waldau-t – nehéz lenne bárki mást elképzelni Greve szerepében. Reméljük, ideje engedi majd a Trónok harca forgatása mellett.