Prolihisztor

Adott egy magasan képzett ipari kém, aki már nem irodaházakba és gyártelepekre tör be az éj leple alatt, hanem a cégvezetők álmaiba férkőzve szerzi meg a megbízóinak oly fontos titkokat. Egy megbízás során kiderül, hogy csak felmérték a képességeiket, egy komolyabb akció okán. Ez az akció pedig nem más, mint egy gondolat elültetése. Ha már az álmok birodalmában járunk, a problémák sokszorozódnak. Nem az idegen gondolatot kell elültetni a célszemély agyában, hanem a gondolatnak a magvát, amit majd maga a célszemély fog kigondolni.

A csapat most verbuválódott, összetartó társak és szabadúszók alkotják, mind-mind szakterületük specialistái. Van itt extraktor, aki ellopja az információt, van építő, aki megalkotja a környezetet, van itt hamisító, aki bárki bőrébe bújva képes a bizalmas háttérinformációk megszerzésére, van itt vegyész, aki az álmok zavartalanságát biztosító drogok és nyugtatók keveréséért felel. A gond az, hogy többszintű álombelépésre van szükség ahhoz, hogy a gondolat a megfelelő szinten kerüljön elültetésre. Azonban a célszemélyt már kiképezték agya védelmére, ezzel párhuzamosan pedig a behatolók vezetője, Cobb (Leonardo DiCaprio) saját démonaival, illetve tudatalattijával is kénytelen megküzdeni, hogy teljesíthesse feladatát. Az akció elejétől fogva ő az egyetlen, aki maradéktalanul hisz abban, hogy végrehajtható az incepció, a gondolat elültetése. Hogy mindezt miből tudja meg, az a film talán legfontosabb válasza.

Évtizedes háttérmunka gyümölcsét van szerencséje megtekinteni annak, aki jegyet vált az Eredet című alkotásra. Nolan karrierje kezdete óta ezt a filmet szándékozta megvalósítani, azonban a technikai háttér nem állt még rendelkezésére. Nem kell nagyon aggódni, a CGI-animáció nagyon kevés alkalommal érezhető a vásznon, amit lehetett, felépíttetett a rendező, hogy még élethűbb álomvilágokat láthasson a néző. A film látványvilágának csúcspontja az előzetesben is látható folyosói küzdelem, mely a térben való forgás mellett a nullgravitációs körülmények közepette sem lanyhul. A látványvilág megalkotásában kiemelkedős zerep jut az operatőr Wally Pfisternek, aki a Mementó óta az összes Nolan-film operatőri munkálatait ellátta. A forgatókönyv nem csekély összetettséget igényelt, hiszen a valóság síkja mellett 4 álombeli síkot is össze kellett hangolni. Míg a való életben egy 10 órás repülőút részesei, addig az első álomsíkon rabolják el a célszemélyt, a 2 álomsíkon nyerik el a bizalmát, a 3. síkon férkőznek be a titkaiba, míg a 4. síkon Cobb néz szembe mindazzal, amit elkövetett.

DiCaprio a Viharsziget után egy újabb elme-filmben látható, nagyjából hasonló alapvetéssel is indulva, annyi az eltérés, hogy a feleség itt nem gyilkolta le a gyermekeit. Míg a Scorsese rendezte alkotásban a tehetetlen önostorozó bűntudat nem hagyja szabadulni elméjét a tragédiától és a tévképzetektől, addig itt a bűntudat magyarázatra lel, válaszút elé állítva alanyát, merre vigye tovább életét. Ami a Hannibál-könyvek megfilmesítése során kimaradt, az elmebeli struktúrák bonyolult és kibogozhatatlan volta itt nemhogy megemlítésre kerül, egyenesen szerves alkotóeleme a filmnyelvnek, legyen az egy paradox lépcső, a megfékezhetetlen tudalatatti révén tomboló halott feleség képe.

A stáblista cseppet sem szegényes, a gyászolt feleség szerepében Marion Cotillard látható, a csapat tagjai közt pedig olyan remek alakítással tűnik ki Ken Watanabe (Az utolsó szamuráj, Levelek Ivo Dzsimáról), Joseph Gordon-Lewitt (500 nap nyár), Ellen Page (Juno), Tom Hardy (Spíler) és Tom Berenger (Lopakodók), hogy DiCaprio nagyszerűen felépített karaktere néha elhomályosul a többiek alakítása mellett.

Lecsupaszítva a high-tech világtól és a vallási felhangoktól, a Mátrix után talán a legjobb sci-fi, amely a technikai arzenált tekintve szűkösebb vetélytársainál, de az igazi sci-fi hangulat és mondanivaló méltán emeli az imdb top 250-es rangsorában a 3. helyre.