Még el sem ült az önkormányzati választás okozta örömünnep a Fidesz háza táján, jött a beutazási tilalom hat, mindezidáig meg nem nevezett kormányközeli tisztviselővel szemben. Mindezt a hivatalos amerikai álláspont miatt korábbi, szintén amerikai cégek által első körben a magyar adóhatóság felé jelzett korrupciós vádak eredménytelen kivizsgálása miatt hozták meg önhatalmúlag, miután a megvádolt fél a számunkra már megszokott eredménytelen vizsgálattal állt elő. Ennek árnyékában pedig Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a 2015-ös adótervezettel egy a magyar honpolgár számára mindennapjaiban égetőbb szégyenfolttal gazdagították a politikai napirendet: ez nem más, mint az internetadó. Ez egy a telekommunikációs adóhoz hasonló mennyiségi adónem lenne, mely minden leforgalmazott (azaz le- és feltöltéssel egyaránt összeadódó) egy gigabájtnyi adatmennyiség után 150 Ft-ot illene a szolgáltatónak az államkasszába befizetnie. Az inspirációt jelentő, idén már kétéves telekommunikációs adó sem váltotta be azt a fals reményt a kormányzat részéről, hogy a szolgáltatók nem terhelik át az előfizetőkre. Mint minden esetben, ahogy láthatta azt mindenki az eltelt két évben, ki kiegészítő havidíjjal, ki a valós 2 Ft/perces kapcsolási díjjal, ki pedig a havidíj emelésével, de minden esetben a fogyasztóra terhelte az adóterhet. Ezt bő két éve már kifejtettem, milyen valószínűsíthető pluszbevételt jelent az államkasszának, ennek kevesebb, mint a felét remélnék a mostani lépéstől. Nézzük azonban ezt az új, lassan magyar szabadalmi védjeggyé váló adónemet a gyakorlati oldalról!

Rögtön az elején ketté kell választani a kétféle internetes kategóriát, melyek a vezetékes és a mobilinternet mentén válnak ketté. Azért fontos a megkülönböztetés, mert utóbbi kategória jelentős része eseti, nem rendszeres és végképp nem havi szinten tervezhető fix bevételt generáló forgalom, így az esetek döntő többségében még a belépő szintű adatmennyisége sem jöhet szóba. Az előbbi kapcsán könnyebb a mozgástér, hiszen ott nagyrészt 1-2 éves hűségnyilatkozatokkal kapnak kedvezményt az ügyfelek, végponti felhasználóként egy ponthoz rögzítve, nagyobb sávszélességgel és adatmennyiségi korlátlansággal. Ezek a felhasználók ha csak a legális tartalmakat vesszük csak alapul, akkor is simán generálnak 10-20 gigabájtnyi adatforgalmat, elvégre a platform is erőforrás-igényesebb, a betöltendő webfelület is nagyobb terjedelmű, a megtekintendő videók is nagyobb felbontásban kerülnek a szemünk elé. Így ezek a felhasználók a 150 Ft-os célszámot alapul véve 1500-3000 Ft pluszterhet kapnak a nyakukba. De ne is álljunk meg itt, hiszen az átlag ennél magasabbra jön ki a vezetékes szegmensben, 50-100 gigabájt sem irreális, de ott már a legális webforgalom mellett szürkül az összkép, mert az illegális források is megjelennek. Innentől kezdve pedig 7500 Ft-os minimumról beszélünk, az ipari felhasználókat a havi több száz gigabájtnyi, netán terabájtnyi forgalmaik mellett legatyásodnak pillanatok alatt.

Persze ezen matematika okafogyottá válik, ha hihetünk annak a szintén fideszes (Rogán Antaltól eredő) tétova és az adónemnél is átgondolatlanabb javaslatnak, miszerint a telekommunikációs adóhoz képest itt is plafon kerül bevezetésre, lakosságinál 700 Ft, üzletinél pedig 3-5000 Ft, ez még persze csak elméleti síkon mozog. Visszakapcsolva a mobiltelefonos szegmenst érintő adónemre, azon honpolgárok, akik a mobiljukon neteznek, rögtön duplán adóznak, a szintén két évvel ezelőtt felvázolt Áfa-terhek mellett pedig már harmadik körben, ha a telefonok árának Áfa-részét vesszük (nem az egyforintos lehetőségekkel számolva), akkor pedig már négyszeresen csengetjük forintjainkat az államkasszába. Oda, ahonnan elpárolgott több mint 3 ezer milliárdnyi magán-nyugdíjpénztári megtakarítás a meggondolatlan előtörlesztéses koncepciónak köszönhetően; ahonnan kilométer-arányosan a legdrágább közutak épülnek megkérdőjelezhető minőségben; ahonnan minden infrastrukturális fejlesztés olyan túlárazással kerül odaítélésre, hogy a későbbiekben késve befejezett munkálatok révén a helyi önkormányzatok kötbér gyanánt lényegében állami csúszópénzt kapnak a saját alulfinanszírozott büdzséjük likviditási gondjainak foltozására.

Azért is pofátlan ez a javaslat – a nyilvánvalóan kommunikációs gumicsont-mivolta mellett -, mert 2018-ra uniós vállalásunk van az internet minden háztartást érintő bevezetésére. Ezzel kormányzati részről remekül lehet kifehéríteni egy iparágat, amire jó rálátást nyújt azon adatsor, amelyet a legnagyobb hazai torrentoldal, az ncore tesz elérhetővé tiltakozása révén, miszernt forintosította a legnagyobb adatmennyiségű torrenteket, mennyi pénzt jelentene a felhasználónak kiadási olalon. A megszámlálhatatlan mémnek köszönhetően elterjedt nézet szerint pedig olcsóbb lesz a gyereket kurvázni küldeni, semmint hagyni netpornón csüngeni. Csakhogy van egy központi és kormányzati mulasztás ezen a téren is, lassan egy évtizede rendezetlen a prostituáltak lokációs kérdése, a hol és hogyan. Rendeletek vannak arról, hol lehet, de az nincs még mindig kijelölve, hol lehet. A nyilvánvalóan ingatlanokat érintő elértéktelenedés reális veszélyforrás egy ilyen döntés meghozatalakor, mégis éppenséggel a legősibb mesterség illegalitásán nem óhajtanak fehéríteni honatyafiaink.

Jut eszembe, az megvan, hogy a kampányban Siófokon a városi kártyát kiváltó vagy megújító választópolgárok okostelefont kapnak? Ami internet nélkül csak üvegtepsi, amivel hívni is lehet. Vagyis az érintettek fizettek azért, hogy majd adózhassanak? Ezt a morbid gondolatot elhessegetve térjünk vissza a fő problémára, vagyis inkább a reakciókra. Vasárnapra tüntetést szerveznek a legnagyobb közösségi oldalon, pár nap alatt közel kétszázezres oldal jött létre, már jóval többen vannak, mint az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért” közösség bő 140 ezres taglétszáma. A tüntetésre eddig 34 ezernél is több ember jelezte a megjelenését. Tisztában vagyok vele, ennek jó része nem fog megjelenni, de helyettük mennek/mehetnek olyanok, akik nem tagjai vagy a közösségi oldalnak, vagy ennek a közösségnek, vagy szimplán csak online nem foglalkoztak az eseménnyel. Azonban bármilyen eredménye is lesz a vasárnap 18 órára bejelentett tüntetésnek, több dologgal sem árt tisztában lenni.

Elsősorban azt ne felejtsük el, ez nem fog se kötelező erőt jelenteni a kormányzat részére, se nem fogja elmosni a tervezetet. A két évvel ezelőttihez hasonló plafon bevezetése valószínűsíthető, mellyel az adónemet bejelentő kormányzat gyakorol majd úri kegyet alattvalói felett, meghallgatva annak akaratát. Ebből következik a második, miszerint ideje elültetni az emberek fejében a politikai felelősségvállalás és emlékezet általános igényét, hiszen a mostani kormánypárt 2008-ban még egy eddig el sem jutó akkori kormánypárti MSZP-s javaslatra mondta azt: „Az internet megadóztatása egyértelműen felesleges, átgondolatlan és rossz.” Ezzel pedig az uniós információs alapjogot hajtják adózási alapra, megnehezítve annak terjedését és fejlődését. Harmadrészt pedig ideje kiszakadnunk abból a mentalitásból, hogy majd a fejünk felettiek eldöntik sorsunkat, jó az nekünk, amit ők döntenek, maximum hőbörgünk pár hétig, de majd jön egy újabb szégyenfolt, ami feledteti az előzőt. 27%-os Áfa miatt a nyugati határ mentén lakók átjárnak Ausztriába bevásárolni, a benzin- és cigaretta ára (főleg az adóteher) miatt Ukrajna és Románia a benzin- és cigicsempészet fő irányvonala. Netet nehezebb lesz lopni, de talán lesz 1-2 vállalkozó kedvű hazafi, aki saját földjének védelmét (ideig-óráig) élvezve szlovák netszolgáltatótól hoz optikai kábelt, hogy egy antenna segítségével szórhassa a jelet bizonytalan vételi körben. Ez utóbbi persze nem saját szülemény, szintén az egyik mém foglalkozik az elvi lehetőséggel.

Sajnos kormányzati szinten még három és fél, önkormányzati szinten pedig 5 évre fix a berendezkedés, ennek megváltozatásához földcsuszamlás-szerű események kellenének, amik drasztikusságát feltételezve nem kívánok senkinek. Királyi többest használva nyugtatok meg mindenkit, mi választottuk meg őket, ne csodálkozzunk, ha megmarják az ételt adó kezet. Mert minden adózó magyar állampolgárnak ideje a fejébe vésnie, legyen bárki is számára a politikai atyaúristen, az ő szavazata és adója révén van abban a pozícióban, amiben ezeket a döntéseket meghozzák. Vagyis közszolgák, és mint az alkalmatlan szolgákkal megesik, elcsapják őket a háztól, borzalmas ajánlást írván számukra és rögtön felvéve egy új embert. Az már más téma margójára illő téma, hogy nincs reális alternatíva se jobbra tőlük, se balra…

U.i.: Kép azért nem került be a cikkbe, hogy jövőre is olcsón olvasható maradjon a bejegyzés.