Prolihisztor

Még el sem ült az önkormányzati választás okozta örömünnep a Fidesz háza táján, jött a beutazási tilalom hat, mindezidáig meg nem nevezett kormányközeli tisztviselővel szemben. Mindezt a hivatalos amerikai álláspont miatt korábbi, szintén amerikai cégek által első körben a magyar adóhatóság felé jelzett korrupciós vádak eredménytelen kivizsgálása miatt hozták meg önhatalmúlag, miután a megvádolt fél a számunkra már megszokott eredménytelen vizsgálattal állt elő. Ennek árnyékában pedig Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a 2015-ös adótervezettel egy a magyar honpolgár számára mindennapjaiban égetőbb szégyenfolttal gazdagították a politikai napirendet: ez nem más, mint az internetadó. Ez egy a telekommunikációs adóhoz hasonló mennyiségi adónem lenne, mely minden leforgalmazott (azaz le- és feltöltéssel egyaránt összeadódó) egy gigabájtnyi adatmennyiség után 150 Ft-ot illene a szolgáltatónak az államkasszába befizetnie. Az inspirációt jelentő, idén már kétéves telekommunikációs adó sem váltotta be azt a fals reményt a kormányzat részéről, hogy a szolgáltatók nem terhelik át az előfizetőkre. Mint minden esetben, ahogy láthatta azt mindenki az eltelt két évben, ki kiegészítő havidíjjal, ki a valós 2 Ft/perces kapcsolási díjjal, ki pedig a havidíj emelésével, de minden esetben a fogyasztóra terhelte az adóterhet. Ezt bő két éve már kifejtettem, milyen valószínűsíthető pluszbevételt jelent az államkasszának, ennek kevesebb, mint a felét remélnék a mostani lépéstől. Nézzük azonban ezt az új, lassan magyar szabadalmi védjeggyé váló adónemet a gyakorlati oldalról!

Rögtön az elején ketté kell választani a kétféle internetes kategóriát, melyek a vezetékes és a mobilinternet mentén válnak ketté. Azért fontos a megkülönböztetés, mert utóbbi kategória jelentős része eseti, nem rendszeres és végképp nem havi szinten tervezhető fix bevételt generáló forgalom, így az esetek döntő többségében még a belépő szintű adatmennyisége sem jöhet szóba. Az előbbi kapcsán könnyebb a mozgástér, hiszen ott nagyrészt 1-2 éves hűségnyilatkozatokkal kapnak kedvezményt az ügyfelek, végponti felhasználóként egy ponthoz rögzítve, nagyobb sávszélességgel és adatmennyiségi korlátlansággal. Ezek a felhasználók ha csak a legális tartalmakat vesszük csak alapul, akkor is simán generálnak 10-20 gigabájtnyi adatforgalmat, elvégre a platform is erőforrás-igényesebb, a betöltendő webfelület is nagyobb terjedelmű, a megtekintendő videók is nagyobb felbontásban kerülnek a szemünk elé. Így ezek a felhasználók a 150 Ft-os célszámot alapul véve 1500-3000 Ft pluszterhet kapnak a nyakukba. De ne is álljunk meg itt, hiszen az átlag ennél magasabbra jön ki a vezetékes szegmensben, 50-100 gigabájt sem irreális, de ott már a legális webforgalom mellett szürkül az összkép, mert az illegális források is megjelennek. Innentől kezdve pedig 7500 Ft-os minimumról beszélünk, az ipari felhasználókat a havi több száz gigabájtnyi, netán terabájtnyi forgalmaik mellett legatyásodnak pillanatok alatt.

Persze ezen matematika okafogyottá válik, ha hihetünk annak a szintén fideszes (Rogán Antaltól eredő) tétova és az adónemnél is átgondolatlanabb javaslatnak, miszerint a telekommunikációs adóhoz képest itt is plafon kerül bevezetésre, lakosságinál 700 Ft, üzletinél pedig 3-5000 Ft, ez még persze csak elméleti síkon mozog. Visszakapcsolva a mobiltelefonos szegmenst érintő adónemre, azon honpolgárok, akik a mobiljukon neteznek, rögtön duplán adóznak, a szintén két évvel ezelőtt felvázolt Áfa-terhek mellett pedig már harmadik körben, ha a telefonok árának Áfa-részét vesszük (nem az egyforintos lehetőségekkel számolva), akkor pedig már négyszeresen csengetjük forintjainkat az államkasszába. Oda, ahonnan elpárolgott több mint 3 ezer milliárdnyi magán-nyugdíjpénztári megtakarítás a meggondolatlan előtörlesztéses koncepciónak köszönhetően; ahonnan kilométer-arányosan a legdrágább közutak épülnek megkérdőjelezhető minőségben; ahonnan minden infrastrukturális fejlesztés olyan túlárazással kerül odaítélésre, hogy a későbbiekben késve befejezett munkálatok révén a helyi önkormányzatok kötbér gyanánt lényegében állami csúszópénzt kapnak a saját alulfinanszírozott büdzséjük likviditási gondjainak foltozására.

Azért is pofátlan ez a javaslat – a nyilvánvalóan kommunikációs gumicsont-mivolta mellett -, mert 2018-ra uniós vállalásunk van az internet minden háztartást érintő bevezetésére. Ezzel kormányzati részről remekül lehet kifehéríteni egy iparágat, amire jó rálátást nyújt azon adatsor, amelyet a legnagyobb hazai torrentoldal, az ncore tesz elérhetővé tiltakozása révén, miszernt forintosította a legnagyobb adatmennyiségű torrenteket, mennyi pénzt jelentene a felhasználónak kiadási olalon. A megszámlálhatatlan mémnek köszönhetően elterjedt nézet szerint pedig olcsóbb lesz a gyereket kurvázni küldeni, semmint hagyni netpornón csüngeni. Csakhogy van egy központi és kormányzati mulasztás ezen a téren is, lassan egy évtizede rendezetlen a prostituáltak lokációs kérdése, a hol és hogyan. Rendeletek vannak arról, hol lehet, de az nincs még mindig kijelölve, hol lehet. A nyilvánvalóan ingatlanokat érintő elértéktelenedés reális veszélyforrás egy ilyen döntés meghozatalakor, mégis éppenséggel a legősibb mesterség illegalitásán nem óhajtanak fehéríteni honatyafiaink.

Jut eszembe, az megvan, hogy a kampányban Siófokon a városi kártyát kiváltó vagy megújító választópolgárok okostelefont kapnak? Ami internet nélkül csak üvegtepsi, amivel hívni is lehet. Vagyis az érintettek fizettek azért, hogy majd adózhassanak? Ezt a morbid gondolatot elhessegetve térjünk vissza a fő problémára, vagyis inkább a reakciókra. Vasárnapra tüntetést szerveznek a legnagyobb közösségi oldalon, pár nap alatt közel kétszázezres oldal jött létre, már jóval többen vannak, mint az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért” közösség bő 140 ezres taglétszáma. A tüntetésre eddig 34 ezernél is több ember jelezte a megjelenését. Tisztában vagyok vele, ennek jó része nem fog megjelenni, de helyettük mennek/mehetnek olyanok, akik nem tagjai vagy a közösségi oldalnak, vagy ennek a közösségnek, vagy szimplán csak online nem foglalkoztak az eseménnyel. Azonban bármilyen eredménye is lesz a vasárnap 18 órára bejelentett tüntetésnek, több dologgal sem árt tisztában lenni.

Elsősorban azt ne felejtsük el, ez nem fog se kötelező erőt jelenteni a kormányzat részére, se nem fogja elmosni a tervezetet. A két évvel ezelőttihez hasonló plafon bevezetése valószínűsíthető, mellyel az adónemet bejelentő kormányzat gyakorol majd úri kegyet alattvalói felett, meghallgatva annak akaratát. Ebből következik a második, miszerint ideje elültetni az emberek fejében a politikai felelősségvállalás és emlékezet általános igényét, hiszen a mostani kormánypárt 2008-ban még egy eddig el sem jutó akkori kormánypárti MSZP-s javaslatra mondta azt: „Az internet megadóztatása egyértelműen felesleges, átgondolatlan és rossz.” Ezzel pedig az uniós információs alapjogot hajtják adózási alapra, megnehezítve annak terjedését és fejlődését. Harmadrészt pedig ideje kiszakadnunk abból a mentalitásból, hogy majd a fejünk felettiek eldöntik sorsunkat, jó az nekünk, amit ők döntenek, maximum hőbörgünk pár hétig, de majd jön egy újabb szégyenfolt, ami feledteti az előzőt. 27%-os Áfa miatt a nyugati határ mentén lakók átjárnak Ausztriába bevásárolni, a benzin- és cigaretta ára (főleg az adóteher) miatt Ukrajna és Románia a benzin- és cigicsempészet fő irányvonala. Netet nehezebb lesz lopni, de talán lesz 1-2 vállalkozó kedvű hazafi, aki saját földjének védelmét (ideig-óráig) élvezve szlovák netszolgáltatótól hoz optikai kábelt, hogy egy antenna segítségével szórhassa a jelet bizonytalan vételi körben. Ez utóbbi persze nem saját szülemény, szintén az egyik mém foglalkozik az elvi lehetőséggel.

Sajnos kormányzati szinten még három és fél, önkormányzati szinten pedig 5 évre fix a berendezkedés, ennek megváltozatásához földcsuszamlás-szerű események kellenének, amik drasztikusságát feltételezve nem kívánok senkinek. Királyi többest használva nyugtatok meg mindenkit, mi választottuk meg őket, ne csodálkozzunk, ha megmarják az ételt adó kezet. Mert minden adózó magyar állampolgárnak ideje a fejébe vésnie, legyen bárki is számára a politikai atyaúristen, az ő szavazata és adója révén van abban a pozícióban, amiben ezeket a döntéseket meghozzák. Vagyis közszolgák, és mint az alkalmatlan szolgákkal megesik, elcsapják őket a háztól, borzalmas ajánlást írván számukra és rögtön felvéve egy új embert. Az már más téma margójára illő téma, hogy nincs reális alternatíva se jobbra tőlük, se balra…

U.i.: Kép azért nem került be a cikkbe, hogy jövőre is olcsón olvasható maradjon a bejegyzés.

Kormányellenesnek is mondott, mindenesetre az aktuális kormányzat (és rendszer) működésével egyet nem értők hangadásának napjait éljük. Míg holnap, október 23-án a Szabad sajtó útjára szervezett "Nem tetszik a rendszer"-jelszavú tüntetés hozza lázza a (zömében baloldali érzelmű) polgárokat, addig a Napfény városa, Szeged hírneves egyetemének emblematikus nagyelőadója ad helyt egy érdekes rendezvénynek. Fussuk csak végig, miről is van szó!

Egy volt HÖK-tag, Juhász Tamás Imre éhségsztrájkot hirdetett és szervezett meg a fent nevezett előadóterembe, mely a kormányzat felsőoktatási reformja tervezete elleni tiltakozást fejezné ki a szervező(k) részéről. A sztrájk teljeskörű publicitást tudhat magáénak, maga az esemény tegnap este hattól tart hétfő reggel hatig. A sztrájkon több hírforrás szerint is nagy számmal képviseltetik magukat a kari HÖK-ök, támogatást és létszámot biztosítva az eseménynek. Ezek voltak a tények, most némi vélemény...

Nem tagadhatom meg filmes irányvonalamat, ezért elsőként Steve MqQueen Éhség című filmjére utalnék, amely ugyanezt a problémakört járja végig: a rendszerrel megbékélni nem képes politikai aktivista a börtön falai közt halálra éhezteti magát, ezzel is példát statuálva saját életén keresztül. Ha figyelmesen átolvassuk ezt a mondatot, számos fontos különbséget láthatunk: ebben az országban biza senki sincs bezárva, főleg nem az egyetemek falai közé. Ahogy még az én középiskolai évemben gyakori szófordulat volt tanárok részéről is: "Nem kötelező az érettségi, mehetsz dolgozni is!" Már csak a tinédzser lázadás okán is sokan leérettségizhettek azok közül, akik eme felhívást hallhatták!

Ami már évtizedes probléma a magyar munkaerőpiacon (sőt, az oktatási alrendszerben is), hogy nincs épkézláb középfokú végzettséggel rendelkező osztály (sajna marxi értelemben, bár őt sokan nem szeretik a ráaggatott kommunista-szocialista értelmezések miatt, de jómagam most csak a munkásosztályt érintő nézeteit veszem alapul). Ma mindenki diplomát akar, amihez az állam eddig bőkezűen segítséget nyújtott: nem kívánok statisztikákkal példálózni (elvégre csak eszmefuttatás a bejegyzés), de minden mostani diplomás nézzen csak magába, hogy közülük hányan szerezték meg állami pénzen azt a diplomát, aminek megszerzése során is tömegképzésben vettek részt, a munkaerőpiaci esélyeik drámai romlásáról, valamint az állami költekezés volumenéről nem is beszélve. Megértem én azokat, akik ódzkodnak a röghöz kötöttség ötletétől is, de vajon hányan vennék ezt fordított helyzetben jó néven? Drasztikus példa jutott eszembe: vajon hányan örülnének annak, ha a nyugdíjas éveik alatt nem kapnák meg a nekik járó jussukat, hanem állami kiadásokat csökkentenének belőle?

Még mielőtt valaki bértollnoknak tartana, vessen egy pillantást a facebook-oldalamra, hány követőm is van... 158 ember (in)aktivitása nem épp a jól jövedelmező blogok sorába emeli szorgoskodásomat, de félre ne értsen senki sem, óriási hálát érzek feléjük. Ami miatt érdekesnek tartom a témát, hogy közeledve október 23-ához, annak szellemében vázoljak valamit: vajon 1956-ban egy majd kilencvenezres tagsági bázissal rendelkező, közösségi portálon elérhető csoport szervezte a tüntetést? A választ remélem mindenki azonnal rávágta. A (nem csak hallgatókat érintő) mobilizációs problémáknak köszönhetően az egyetemi hallgatói közélet (nem csak szegedi viszonylatban) megsínyli a passzivitást. Még tavasszal írtam az ösztöndíjak körüli problémákról, melyre még egyetemi körökből is pozitív fogadtatásban részesültem (na nem veregették meg a hátamat, de elismerte néhány ember, van igazság abban, amit gondoltam a helyzetről). Most is remélem, nem ellenük irányuló támadásnak érzik szavaimat. Tény, nem értek egyet a módszerrel, hogy a filmes példánál maradjak, az éhségsztrájk nem egy tisztítókúra időtartamával megegyező hosszúságú. Viszont nem lehet amellett sem elmenni, hogy mi is zajlik felsőoktatás terén. Politikai lózungokat kapunk életpályákról, utakról, újra meg újra átalakuló finanszírozási és képzési struktúrákról, közben pedig mint traktor a Ferrrarival szemben, úgy maradunk egyre inkább le az Unió (sokat szidott, sokat dicsért) országaihoz képest. Ezen a téren cseppnyi fejlődés sincs, a képzési struktúra lojális a régi iskola tanáraihoz, akik talán még a traktornál is lassabban képesek követni a mellettük elszaladó (nem mindig) szép új világot.

Hogy tetszik vagy sem ez a rendszer, az mindenkinek a saját értékítéletére van bízva. Manapság úgyis kétféle alternatíva-választás dívik: vagy tüntetek és ellenzek mindent, vagy szépen itthagyom a Kárpát-medencét. Mindkét út járható, sokan tudnának felsorakozni egyik vagy másik véglet mellett. Amit remélek, hogy ez a kormányzat (ha már annyit bizonygatta), okosabb és ügyesebb, mint elődje volt. Hiszen hasonló cipőben ők már emberek százezreinek indulatait szították, míg most két kézzel tolnák le a keserű pirulát minden, tőlük eltérő szólamot éneklő torkán. Most egyetemi hallgatók emelik fel (hangjuk helyett) az üres tányérokat és a folyton újratöltött vizespoharat. A kérdés csak az, vajon bennük fordított helyzetben lenne-e kurázsi mindazzal együtt működni, amiként most harcolnak? Ez talán a legfontosabb kérdés, mert itt bizony tárgyalni kell elkezdeni!

A rendszer nem tetszik, vállalom. Előtte sem tetszett. Mint mindenki, kergettem fixa ideákat, álmodtam egy szebb világot, eddig eredmény nélkül. Nem várom el, hogy más hozza el nekem a szebb jövőt, de egyelőre nem érzem a hátteret ahhoz, hogy változás/változtatás legyen. Paternalista polgárokként tűrjük, amit kiró ránk az aktuális PÁRT.

Egyre inkább érzem, tetszettek volna drága szüleink és nagyszüleink egy rendes rendszerváltást csinálni. Sokáig azért örülhettünk a Kárpát-medencének, mert felfogta a szelet. Most az nem tetszi, hogy megül a szarszag (elnézést a vulgaritásért, de egy VV-korban ez több mint elfogadott).

Az indokával egyetértek, a kivitelezésével nem, de egy a szavunk:

A felsőoktatást meg kell reformálni, melyben azonnali és hosszútávú döntések szükségeltetnek!