A jó író kötelessége objektíven, minden szemszögből körbejárni a kérdéskört, belebújva a szembenálló felek bőrébe, azonosulva a világnézettel és a motivációkkal, ellenben most bennem színtiszta düh és harag fortyog. Mert itt nem lehet elvonatkoztatni, nem lehet a szubjektív ént félre tenni, amikor beteg, sérült gyerekek jövőjébe „szarnak” bele magasról, mindezt olyan felsőbbrendű tudattal, ami szégyene minden velük ebben a kérdésben együtt gondolkodónak.

Alig egy napja tartja jogos felháborodástól fűtve indulatban az ország szociálisan érzékenyebb felét a tény, hogy a Fidesz-többségű törvényhozás leszavazta azt a független indítványt, melynek köszönhetően az évkezdés előtt köztudomásúan csődhelyzetbe sodródó Pető Intézet számára nyújtottak volna 500 millió forintos mentőövet az Országvédelmi Alap terhére. 218 kormánypárti tisztviselő szavazta le az indítványt, a 3 támogató szavazó már (kötelezően vagy sem, fenyítés okán vagy sem, de) már lenyilatkozta, csak tévedésből szavaztak az indítvány mellett. Azóta a szintén az együttérzés mintaszobrának számító Harrach Péter (KDNP) képviselő a 444.hu kérdésére, miszerint ha az új stadionok építésére jutott a vésztartalék terhére, akkor a Pető Intézet számára miért nem, a képviselő úr ezt nyilatkozta: „A stadion is egészségügyi intézmény.” Mindehhez a szakértő Hoffman Rózsa is megnyilatkozott az EMMI nevében, miszerint a kiegészítő normatíva és a 420 milliós idei támogatás így is jár az Intézetnek. A szépséghiba, hogy 3 év alatt a tényleg kivételes módon egyöntetű nemzetközi elismerésben fürdő Pető Intézet költségvetése a 2010-es 2,2 milliárd forintról idén már talán az 1,5 milliárd sem lesz meg, de Rákay Philipp a közmédia keretében 24 óra alatt tapsolhat el 1 milliárdot az Itthon vagy! Magyarország, szeretlek! című kulturális műsorfolyamra, ami szeptember 28-29-én árad szerteszét a magyar otthonokba a bekapcsolt tévékészülékeken keresztül.

Mindezek után álljunk meg egy szóra, vagyis többre. Egyrészt a Pető Intézetet ideje lenne a jelen rezsim által oly kedves ”Nemzeti” szóval megtámogatni, akkor talán szavaznának mellette, netán pénzt is áldoznának erre. Talán az bántja a mélyen tisztelt kormányoldal szemét, hogy az itt tanuló nebulók egy része biztosan külföldre vándorol munkavégzés céljából, ami teljes mértékben hazaárulás. Elvégre tanulnak itt pár évet, „állam bácsi” fizeti is nekik a tanulmányaikat, cserébe pedig nem hajlandóak elfogadni a 75 ezer forintos kezdő fizetést, helyette inkább a minimum pár százas ajánlatot választják valahol idegenben. Igaz magyar konduktor nem cselekedék imígyen, ő bizony éhen hal székes fővárosunkban vagy vidéken, mert 75 ezer forint bizony önállóság terén nem elegendő 30 napos etapra. itt felmerül a 2. számú hazaárulás, elvégre mi az, hogy egyedülálló, miért nem házas, főképp nem legalább kétgyermekes anya, ezáltal is gyarapítva dicső, végzettséget és alulfizetettséget adó nemzetünket. Ezidáig eljutva tisztáztuk is, a Pető Intézet az idegenszívűek melegágya, hazánk csak ontja magából azokat a konduktorokat, akik másra sem vágynak, csak hogy nemzetünket kizsigerelve más országokban gazdagodjanak meg a mi zsírunkon!

A másik kitérő a stadionok kérdése. Az ugye tiszta sor, hogy az Aranycsapat tagjai is egytől egyig Futballakadémiákon képződtek azon legendás sportikonokká, akiknek a puszta emléke is fénnyel tölti be a most tehetségektől és sikerektől mentes stadionjaink egét. Ezért hát minden faluvégén a kurta kocsma mellé stadion is épüljön, ahova lóháton járhatnak be gyermekeink, azok a leendő aranylábúak. A történészek és a sportújságírók biztosan jobban emlékeznek, melyik volt az a történelmi kor, amidőn is sportlétesítményekben ölték a pénzt, ezzel leplezve a gondokat. Mert a foci képes feledtetni a szegénységet, a kilátástalanságot, a rendszer hibáit. Volt, hogy ez működött, de akkor még foci is volt az országban, nem csak fizetett focisták. Ez azonban egy még hosszabb bekezdés tárgya lenne, melyhez most nem fűlik a fogam. Hogy miért nem? Mert a stadionok egészségügyi intézmények, azért. Csak az a különbség, hogy míg a Pető Intézet a konduktív pedagógia úttörője (ld. itt a Pető-módszert részletesebben), addig a stadionok csak az alulteljesítő, ellenben teljesítmény-arányosan túlfizetett futballisták melegágya, valamint az irántuk még némi rajongással levő, zömében férfi közönség esetenként randalírozásba hajló csoportos együttléte, melyen gyermek még csak-csak, de asszony vajmi kevéssé látható. Ennek ellenére tudom, hogy a futball sem az a sátáni téma, amit szapulni kell, mert egyes helyeken még mindig családi szórakozás tud lenni, van mögötte sportkultúra, de ne olyanok terhére, akik a saját lábuk alatt sosem fogják érezni egy stadionnyi rajongó őrült szurkolásának dübörgését. Pont ilyenkor, ekkora pénzszórás mellett alakoskodni a gyermekek kárára. Így a modern magyar családmodell temetője levén, elvégre ahol a nő csak szülőgép és konyhai robot, ott egészséges nemzetlélek nem terem.

Összességében szép dolog ideát teremteni nem létező és össztársadalmi szempontból egyébként irreleváns szükségek megteremtéséhez, de valljuk be, minden ilyen kísérlet idővel elbukik, a részt vevők számára az események terén csúfos végkimenetelt nézve a túlsúlyban.

Mindezek után csodálom, hogy van, aki ilyen körülmények között még őszintén tud hinni bennük ..