A jó író kötelessége objektíven, minden szemszögből körbejárni a kérdéskört, belebújva a szembenálló felek bőrébe, azonosulva a világnézettel és a motivációkkal, ellenben most bennem színtiszta düh és harag fortyog. Mert itt nem lehet elvonatkoztatni, nem lehet a szubjektív ént félre tenni, amikor beteg, sérült gyerekek jövőjébe "szarnak" bele magasról, mindezt olyan felsőbbrendű tudattal, ami szégyene minden velük ebben a kérdésben együtt gondolkodónak.

>> a poszt folytatódik