Prolihisztor

Megérkezett az idei Pixar-film első előzetese, mely új alapokra helyezi az ember-dínó viszonyrendszert. Egy hatalmas "mi lett volna, ha"-kérdésre alapozva arról fog szólni, milyen lenne a világ, ha a kósza aszteroida nem pusztítja ki a dinoszauruszokat. Hazai bemutató 2015. december 3.

Az amerikai álom kergetése sokaknál máshogy értelmezhető: van, aki tanul és diplomával a kezében fut neki álmai megvalósításának; van, aki szorgos szakemberként kétkezi munkával teremti meg a mindennapokhoz szükséges anyagi javakat; és van, aki a sittről szabadulva kénytelen egy utolsó melót megcsinálni, hogy letudja a börtönben nyújtott védelemért járó tartozását és némi dohányhoz jutva talpra állítsa az életét.

Igazi körbetartozás ez a film: James (Hayden Christensen) a jelenlegi életkörülményeivel tartozik bátyjának, Frankie-nek (Adrien Brody), aki egyedül leülte az utolsó közös balhéért járó büntetést. Frankie tartozik régi fegyenctársának, Ray-nek (Tory Kittles), mert a hűvösön ő volt az, aki védelmet nyújtott neki. A nagy amerikai álom a nagy rablás, amikor automata fegyverekkel felszerelkezve fényes nappal bankot rabolnak, miközben James szája remeg a sírhatnéktól és mélabúsan a könnyeivel küszködik. Onnan tudni, hogy komoly drámaiságot szándékoznak velünk láttatni, hogy Brody bedobta a lassított felvételes sírást, ami meg kell hasson mindenkit, kérem szépen. Arról nem beszélve, hogy Akon sem bírt megállni a soundtrack szintjén, kellett neki a kamera előtt is teljesítenie - lehet, hogy többet fog nyújtani, mint Jordana "biodíszlet" Brewster, meglátjuk.

A rendező az első amerikai produkcióját tudhatja le, Sarik Andreasyan neve eddig inkább gyártásvezetői vagy írói crediteknél volt látható, meglátjuk, mennyire tudja hozni ezt a sűrűnek szánt akciófilmet. Eddig inkább orosz komédiák dirigálásában jeleskedett, meglátjuk, hogy talpra esik-e a tengerentúlon. Amerikában filmfesztiválokon már  (le)szerepelt az alkotás, iTunes-on június 19-étől nézhető, mozikban július 24-én debütál. Hozzánk szeretettel várjuk DVD-n, Bluray-en. 

Amíg a Marvel világa főleg a mozikban tarol, addig a DC univerzuma eddig jobbára a tévéképernyők előtt ülő nézők körében arat sikereket. Míg a két húzónév, Batman és Superman jövőre fog egymás útjába kerülni, addig 3 évvel ezelőtt debütáló Arrow után tavaly érkezett Flash is, mindkettő már elég szépen megágyaz egy leendő Igazság Ligája-crossovernek, legyen az akár televíziós környezetben is. Ez a díszes kompánia fog tovább gyarapodni, érkezik ősztől Supergirl is, aki a Smallville gimis életérzése után a hebrencs fiatal hölgyeket célozza meg stílusával.

Nem tudok napirendre térni afelett, amit ebben a bővített előzetesben láthattam. Esztétikum terén érdekes, hogy Superman ugye rommá van gyúrva, a rokonlány meg csak a Skinny Bitch diétát tolta, de azt is csak félgőzzel. Sikerült a sztorit átitatni Az Ördög Pradát visel-életérzéssel, aminek köszönhetően még kevésbé tudtam komolyan venni ezt a kisfilm hosszúságú trailert. Drámaiság és technikai színvonal terén inkább már most temetném, ahogy tettük azt a 2011-es Wonder Woman-pilottal is, pedig Adrianne Palicki népesebb rajongótábort és határozottabb, mégis nőiesebb testfelépítést tudhat magáénak.

Már csak az a kérdés merül fel bennem, hogy a Marvel mintájára lesznek-e átfedések a sorozatokban a jövő évi Batman v Superman: Dawn of Justice kapcsán, vagy a DC továbbra is élesen kettéválasztja a filmes és a tévés felhozatalát. 

Sokak örömére Guillermo del Toro visszatért ahhoz a műfajhoz, amihez igazán ért, így már a kertek alatt a Crimson Peak, ez a kosztümös horror. Olyan sztárokat nyert meg a stáblista hízlalására, mint Tom Hiddleston, Mia Wasikowska, Jessica Chastain vagy Charlie Hunnam. Ugyanúgy, mint a Jem and the Holograms esetében, a hazai forgalmazó révén már nem csak az angoltudással bírók, de az olvasni tudók is megnézhetik az előzetest, amihez mozgó poszter is dukál. Hazai bemutató 2015.10.15.

Még el sem dönthettük, hogy jót tett-e a folytatás a Pitch Perfectnek, de máris is a készítők új zenés nagy dobása, a Jem and the Holograms. A sztori nyomon követi, hogyan lesz egy visszahúzódó zeneszerző kamaszlányból előbb Youtube-sztár majd popikon, és hogyan esik szét a világ körülötte. A rendező a Never Say Never-t jegyző Jon M. Chu, aki korábban a Step Up 2-3-at és a G.I.Joe: Megtorlást is dirigálta. Az előzetes és a rendező ismeretében ez nagyon DVD-esélyes nálam, de biztos vannak, akik a Bieber-láztól hajtva megnéznének egy csajos fejlődéstörténetet a modern pop korszakára hangszerelve. Előzetesek terén gyors volt a hazai forgalmazó is, nyilván kell is a terelés a Pitch Perfect 2 irányába, így a május 21-én érkező film elé sikerülhet bepasszírozni ennek is a szinkronos előzetesét. Amerikai bemutató 2015.10.23.

Hölgyeknek izgalom, itt a bevizsgálható Magic Mike-folytatás előzetese mozgóképes formában. A korábbi karakterposzterek egybeolvadtak csodás Photoshop-tudás révén, ami nem az én érdemem, hanem a marketing szegénységi bizonyítványa. A sztori egy utolsó nagy csípőtekerésről szól, ami után visszavonulnak a színpadi élettől szegény megcsömörlött táncoslábú tesztoszteronbombáink. Amerikai bemutató 2015.07.01., nálunk másnap, július 2-ától árasztják el a rajongók a pénztárakat. Mondjuk még mindig inkább 5 Magic Mike-film, mint még egy árnyalat a szürkeségből...

Hiába a fény és a csillogás, kevés a Halálos iram-széria, kell egy kis boszorkányvadász, lángoló kardos igazságosztás. A rendezői székben Breck Eisner (Szahara, A tébolyultak), aki így a produkció számos pontja mellett egy újabb kérdőjel, hogy vajon melyik szintet hozza. Mellettük még Michael Caine, Leslie Rose (Trónok harca), szóval akár jól is elsülhet ez a boszorkányvadászat. Amerikai bemutató 2015.10.23., mi magyarok akkor nagyon másféle boszorkányokkal és múltbéli démonokkal szoktunk küzdeni.

Elérkezettnek látták az időt, hogy a Halálos iram 7-tel egy időben a paródiája is megérkezzen. A rendezést a Jason Friedberg-Aaron Seltzer duó szállította nekünk, akiknek olyan filmremekeket köszönhetünk, mint a Csajozós film, Spárta a köbön, Vámpíros film. A szokásosnak nevezhető botrányos minőség láttán meg sem lepődnénk, ha hozzánk DVD-n sem futna be, mert felesleges pénzkidobást jelentene a forgalmazása. Amerikában április 3-ától fut a mozikban, egyszerre a nagy ihletforrással. Kérdés sincs, mit fog ez termelni, mert nagyjából azt a trágyahalmot, amit képvisel.

Valentin-nappal terhelt hétvégére két olyan alkotással várják a mozik az újdonságra vágyókat, amik erősen ketté is választják a nézősereget. Míg a hölgyek a számukra leginkább várt könyvadaptációt, A szürke ötven árnyalatát fogják választani, addig az urak a Bond-szériából kipenderített rendező, Matthew Vaughn ügynökfilmes agymenését választhatják - már ha nem lesznek rákényszerítve arra, hogy párjukkal nézzék végig a szürkeséget. Illendőség szerint előbb a hölgynézőket érdeklő alkotás kerül terítékre, aztán pedig dobok egy mentőövet az uraknak.

A szürke ötven árnyalata

A padlás tele a szakajtóval felhordott young adult-regényekkel, így most éltek a lehetőséggek, hogy a felnőttek is megkapják a magukát. E.L. James regénytrilógiájának első része érkezett meg világpremierrel egy időben hozzánk is. Hihetetlen várakozások előzték meg, nagyjából az Alkonyat-szériához hasonlítható őrület az, ami övezi a regényt és a filmadaptációt is. Ehhez képest elejétől fogva kétesélyes volt a produktum sorsa, hiszen hiába sikerült gyorsan pótolni a kilépő Charlie Hunnamet, a helyébe érkező Jamie Dornan kisebb hírneve pro és kontra is szolgálhatta a film sikerét, míg a női főszerepre kiválasztott Dakota Johnson még nála is kisebb hátszéllel indult a nézőkl kegyeiért.

Történet terén nem sokat kell vázolni szerencsére, hiszen még az is nagyjából tudja, miről szól a könyv, aki csak másodjára hall róla. Egy dúsgazdag informatikai cég alapítója és a csak baráti segítségnyújtás miatt interjúra beugró egyetemista lány felkavarónak szánt szado-mazo kapcsolatának kezdetei elképzelhető, hogy könyv alakban dinamukisabbak, életszagúbbak és szórakoztatóbbak, de filmen egész egyszerűen nem működik. Hogy mennyire nem, azt szintén az előzetesek óta tudhatja a nagyérdemű. A színészek játéka fikarcnyi szexuális feszültséget sem tartalmaz, olyan mértékben leegyszerűsítve és árnyalatok nélkül mutatja be eme szexuális irányultság szárba szökését, amit ennyi alkotói szándékkal és anyagiakkal a háttérben igazán hatalmas kihagyott ziccer.

A könyvet próbáltam elolvasni, de néhány olyan ismerős visszajelzése alapján, miszerint az első 150-200 oldal elégg eseménytelen és lapos, a próbálkozás elég hamar dugába dőlt és az alvást választottam helyette. Sajnos a mozgóképes változat az unalom helyett a szánalom érzetét erősíti, amely nemcsak lelketlen, de hiteltelen is. Érthető, ha Hunnam a szkript első olvasata után lelépett, mert itt nem tudunk olyan színészt elképzelni, aki ebből a Christian Greyből ki tudta volna hozni a dögös cégvezetőt, akinek a kedvéért a visszafogott és konszolidált lány is belép a szado-mazo szentélybe egy alaposabb lovaglópálcázásért. 

A szövegkönyv szinronosan borzalmasan felsül, az ironikus beszólások is nevetségesen viszhangoznak a teremben, az egyébként is színtelen alakításokat teszi súlytalanná. Olyan érzése volt az embernek az első perctől fogva, mintha egy nagyobb költségvetésű amerikai tévéfilmet látna, azt is csak félgőzzel összerakva. A téma és a műfaj egy minimum HBO-szintű sorozatként lenne működőképes, szakmailag egy olyan igényes környezetre és hosszabb játékidőre lenne szükség. Mert így csak homályosan emlékező visszacsatolás a 2002-es A titkárnő című filmhez, mely Maggie Gyllenhaal és James Spader alakításában bőven hozta azt, ami ebben a zsánerben kötelező és izgató is egyben. Hozzájuk képest Dornan és Johnson csak gyerekek, akik próbálnak papás-mamást játszani a szülők kulcsfra zárható szex-szobájában.

Sam Taylor-Johnson sajnos nem tudta megmutatni, mihez is tud kezdeni egy emberesebb költségvetéssel. A John Lennon-életrajzi film vagy a Love You More rövidfilmjéhez képest lelketlenül sikerült letudni mindazt, amihez sokaknak nem fűlt a foguk. Hiába azonban a mindenhonnan záporozó negatív visszajelzés, nálunk is teltházakkal mennek a mozik, Amerikában pedig megközelítőleg 90-100 millió dolláros nyitó hétvégére számíthat. Akármennyire is megtérülő ez a vállalkozás, ha folytatni akarják, akkor minden téren szintet lesznek kénytelenek lépni, mert ennek a bohózatnak már sokkal kevesebben lesznek kíváncsiak a második felvonására. Értékelés: 2/10

Kingsman: A titkos szolgálat

Matthew Vaughn hatalmas csalódást élt meg, mikor a Skyfall rendezői székét egyik nap elfoglalhatta, hogy a másik nap már ki is penderítsék. A főleg képreégnyfilmjeiről (Ha/Ver, X-Men: Az elsők) ismert rendező két évet várt és talpalt, hogy meglegyen a költségvetés a saját terveihez, ami Dave Gibbons és Mark Millar azonos című képregényéből készült. A 6 kiadványos széria akkor került az újságosokhoz, amikor a Skyfall tarolt a mozikban, így logikus választás volt ügynökfilmes alapnak. Mivel nem volt akkora hype sem körülötte, nyugodtan lehetett szabad kezet adni a forgatókönyv és a rendezés, de még a színészválasztás terén is, hiszen nem volt érdemi veszíteni valója senkinek.

A történetünk egy privát elit titkosszolgálat köreiben játszódik, ahol az ügynökök a brit mondavilág alakjainak nevét viselik: Lancelot, Merlin, Galahad mind azért dolgoznak, hogy a világ biztonságos és kiszámítható legyen. Harcuk új színtérre kényszeríti őket, mert egy multinacionális cég vezetője elszánt döntést hoz, a Föld túlnépesedését igyekszik high-tech technológiával megoldani. Miközben a kifinomult és régimódi ügynökök kora lejáróban van, utolsó erejükkel utánpótlásról igyekeznek gondoskodni, hogy vérfrissítéssel képesek legyenek felvenni a kesztyűt és megállítani a világvégét jelentő terrorcselekményt.

Két szálon játszódik a történet, egyrészt az ügynökképzés rejtelmeibe nyerünk bepillantást, másrészt pedig a főgonosz tervének szárba szökkenését is váltakozva kapjuk meg, így nem nagyon kell a nézőnek megtortáztatni az agytekervényeit, hogy nyomon követhessük a cselekményt. Ennek köszönhetően végig tudja tartani a tempót a film, bőséggel képes a szórakoztatásra, nagyon kevés padlógáz nélküli elmélkedős szakaszt beépítve a cselekménybe. Ehhez persze kellettek a színészek is, akik odatapasztják a szemünket, megpihenve két akciójelenet között. Colin Firth a tökéletes úriember, aki kora ellenére bomba formában adja el nekünk az ügynököt. Mark Strong kellemesen üde színfolt, nem erőlteti meg magát, hogy kiképzőtisztként és beugrós világmegmentő társügynökként funkcionáljon. Taron Egerton pedig csak tovább öregbíti a feltörekvő fiatal brit színészek hírnevét, Jack O'Conell (Starred Up, '71, Unbroken), így alig bárom, hogy Tom Hardy oldalán bukkanjon fel a Legend című, az '50-es, '60-as évekbeli Londonban játszódó maffiafilmjében.

Akik csalódást keltenek, az Samuel L. Jackson és Michael Caine. Előbbi ripacs, utóbbi színtelen, mintha teljesen félreértették volna szerepüket. Caine még hagyján, mert sok érdemi fejlemény nem köthető hozzá, de Jackson kifejezetten rosszul alakítja a milliárdos főgonoszt. Mondjuk tény, ennek köszönhetően emlékezetesebb a film, ami eszement akciójelenetekkel írja újra az ügynökzsáner szabályait, korlátokat feszegetve szól kortalannak tekintett közönségéhez. Ez a film nem szimplán a képregényrajongóknak szól, de bárkihez, aki szereti a nem szokványos izgalmakat. A pengelábú lány, a vértől óckodó milliárdos szupergonosz, a feltörekvő srác a gettóból, aki szuperügynök lesz (na jó, ez nem annyira újdonság).

Ezek után sajnálhatjuk, hogy nem Vaughnnál landolt a Skyfall, mert bár a legjobbak egyikét rakta össze Sam Mendes is, az ő megvalósítása sokkal hagyományosabb volt, minden Bond-szinten újító húzásával egyetemben. Hozzá képest Vaughn üdítően felrázta a britek közkedvelt műfaját, amihez kellett ugyan a képregényes alap, de a bevált receptek mellett azt sem ártott meglépni, hogy nyisson a legfiatalabbak felé is. Vagány nyíltsága és önbizalma révén letarolja a nézőteret, hol az izgalmaktól, hol a röhögéstől fogunk izzadni. Értékelés: 8/10.

Bond a csúcson a Skyfall óta (forog is a Spectre, jönnek a jelenetfotók), így nem csoda, hogy a mainstream kicsit szárnyra kapott a témában. Hálás feladat kifigurázni vagy csak eljátszani a zsáner újraértelmezésével, amit a Kingsman már bizonyítottan sikeresen megtett Matthew Vaughn egyébként James Bond-téren csalódott vezetésével. Ehhez jött most Guy Ritchie, aki a Madonna-korszaka elejétől fogva igazából keresi saját hangját, a kudarcokat megtörve egy Spílerrel és két Sherlockkal. Felszálló ágban van, nem vitás, így egy retró hidegháborús ügynökfilmet elkészíteni bizakodásra ad okot. Főbb szerepekben Henry Cavill és Armie Hammer, előbbi CIA-, utóbbi KGB-ügynököt alakít, akik a hölgyeknek, míg mellettük Alicia Vikander pedig az uraknak lesz eye-candy a filmben. Európai mozikban augusztus közepén debütál, nálunk még bizonytalan az érkezés ideje.