Prolihisztor

2005 óta csak az 5. David Ayer-rendezés kerül a mozikba, de egytől egyik igazi keményfiúkról szólnak, legyen szó akárszolgálatban lévő vagy már leszerelt és civilben próbálkozó rendőrről. Jellemző rá a kézikamera, a nyers brutalitás és a leplezetlen őszinteség. Hőseire nem jellemző a patetikusság, csak a kötelességtudat és a kőkemény jellem. Most egy kicsit terepet cserél, az amerikai nagyvárosokban szolgáló rendőrök helyét a 2. világháborús amerikai katonaság veszi át. A háború vége felé járunk, már német földön ölik a nácikat a szövetségesek. Egy tankegység bevetéseit követhetjük nyomon, élén Brad Pitt-tel. A kis csapat (Pitt mellettLogan Lerman, Shia LaBeouf, Jon Bernthal, Michael Peña, Scott Eastwood) fémkasztniba zárt élete egycsapásra megváltozik, mikor szembe találják magukat 300 német katonával. Ayer eddigi filmjeiből kikövetkeztethetjük, messze nem lesz maradéktalan happy end a vége, sőt! Amerikai bemutató október 24., nálunk nem lenne szerencsés választás a közelmúltbeli tankos 23-ára emlékezve egy magyar bemutató.

Dübörög a mostanság legsikeresebb tini franchise, az Éhezők viadala. Most jön novemberben a 3. könyv első felének filmadaptja, ezen alkalomból pedig kaptunk egy hóvakságban szenvedőknek kevésbé ajánlott teasert. Snow papa (aki nem Jon Snow papája) szelíd hangon felhív és fenyeget, attól függ, melyik oldalon is állsz. 

A szlogen pedig: Unity, Prosperity, Sacrifice (Egység, Jólét, Áldozat), mintha egy jóféle EU-ellenes magyar választási reklámot látnánk nemzetközi piacra...

Panem et circenses!

Elérkezett az idő, hogy végre felnőttesebb vámpírfilmeket kapjunk, ha már a giccses tinidrámák kora leáldozott az Alkonyat záróepizódjával. Ezzel azonban, főleg a trailer ismeretében, véget is ért a pozitívumok sora, mert ez az eredetsztori minden, csak nem magával ragadó. Elsőfilmes rendező (Gary Shore) bemutatkozása egy olyan szereplőgárdával, akik jobbára epizodisták a nagyok ligájában. Luke Evans (A hobbit) és Dominic Cooper (Amerika Kapitány: Az első bosszúálló) egyaránt jól mutat a vásznon, de csak kevés mondandóval a szájukba adva. Erre most kvázi főszerepet kapnak, Vlad Tepes útját járhatjuk végig, ahogy a családját féltő nemes eladja a lelkét és az életét is, csak hogy meg tudja védeni családját. Azonban már a középkorban sem nézték jó szemmel, ha szuperképességekre tesz szert a felső tízezer, erre itt meg denevérek seregét tudja koordinálni a nemes Tepes, amik mint egy kollektív elme többezres megtestesülése, széjjel képes verni minden hadat közel s távol. Ezt inkább dvd-n erőltetném, már ha lesz rá piac. Az előzetes nem YouTube-származék, így nem a legpompásabb képminőség, de visszaadja a film "erényeit". Amerikai bemutató október 17.

Az oly nagyon várós jövő évi premierek közé tartozik a Mad Max-széria újraértelmezése George Miller rendező visszatérésével egyetemben. A trilógián kívül zömmel családi filmes Miller lehet, hogy elég feszültséget halmozott fel magában, hiszen Max utolsó kalandja óta eltelt 30 év, bőséggel lehet számítani hát a minőségi kaszabolásra. Címszerepben az egyre nagyobb szakmai sikereket arató Tom Hardy (Bronson, Warrior, Lawless), mellé érkezik Charlize Theron (Young Adult, Prometheus) mint Imperator Furiosa. A címlap és a galéria is az Entertainment Weekly-ben jelent meg. Amerikai bemutató 2015. május 15.

Megérkezett a második, kicsit sztorizgatósabb előzetes kedvenc mutáns teknőseink új nagyjátékfilmes bemutatkozásához. A tovább mögött a 4 karakterposzter is bevizsgálható. A trailerből persze kiszámítható, hogy Megan Fox csak biodíszlet, hogy Michael Bay produceri ráhatása "alig" érezhető, de Jonathan Liebesman rendező akciófilmes múltja (Battle: Los Angeles, Wrath of the Titans) bizakodásra ad okot. Hazai bemutató augusztus 28.

Elérkeztünk a nyár talán legtöbbre hivatott versenyzőjéhez, a Transformers: A kihalás kora alcímű fejezethez, mely egy új trilógia megágyazója is egyben. Emberi szereplők terén cska újdonsággal találkozunk, míg Autobotok és Álcák terén csak hellyel-közzel ragadhat el minket az újdonság varázsa. Ha már úgyis egy évvel több ideje volt a megszokotthoz képest Michael Baynek a filmre (a robotos filmográfia-szakasz közé ékelve a Pain & Gaint), így részemről magasabb elvárásokkal is álltam a filmhez.

Joel Edgerton (Animal Kingdom, Warrior) "megunhatta", hogy csak színészi kvalitásait ismerjük el, így több rövidfilmes szkript után összedobott egy nagyjátékfilmes forgatókönyvet is. Eléggé személyes alkotás sikeredhetett belőle, ha magára osztotta a sztori mozgatórugójának számító karakter megformálását. A történetben 3 rendőr ténykedését követjük nyomon, ahol az egyik (Edgerton) elgázol egy kisfiút, aki emiatt kómába esik. A rendőrségi nyomozás két szálon indul meg egy nyomozópáros révén: az idősebb (Tom Wilkinson - Michael Clayton) már igyekezné menteni a bűnös zsaru seggét, a fiatalabb és becsvágyóbb (Jai Courtney - A Good Day to Die Hard) azonban szeretné leleplezni a bűnöst, ezáltal igazságot szolgáltatva a családnak és a gyermeknek is. A rendező a második filmjét forgató Matthew Seville), az alkotás szeptember 28-án debütál Ausztráliában és csak remélhetjük, hogy mihamarabb hazai forgalmazóra lel.

Megérkezett James Gandolfini tényleg utolsó filmje. Igen, kicsit hasonlít a szitu anno Heath Ledger és a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma kapcsán, bár itt nem kellett pótolni a színészt, hiszen Gandolfini jelenetei készen voltak. Mellé kapjuk még a lassan, de annál erőteljesebben felfelé lépkedő Tom Hardy-t, a mindig bámulatos Noomi Rapace-t, valamint Matthias Schoenaerts-et, aki a rendező Michaël R. Roskam Bullshead cmű filmjében már bizonyította, milyen istenadta tehetsége is van. A történet Dennis Lehane regényéből készült, így igazán szép folytatása lehet a Mystic River, Gone Baby Gone (valamint a Shutter Island) után. Amerikai bemutató szeptember 12., hazai forgalmazóról egyelőre nincs hír.

Képzeljük ezt a fiktív valóságot, ahol az afro-amerikai közösség megelégeli mindazt, hogy a modern hollywoodi filmekben csak a láncra vert és mocskos évszázadok megelevenítésekor kapnak érdemi szerepet, amikor csak a számukra fájdalmas történelem képsorai révén kap ez a közösség kritikai elismerést. Ebbe az Obama-korszakban egyre szembetűnőbb amerikai Canossa-járásba zuhant bele a 2014-ös Sundance-en bemutatott Dear White People, melyben a modern amerikai posztrasszista világnézetet fordítátják visszájára egyetemi közegbe ültetve. Az író-rendező Justin Simien, akinek ez az első nagyjátékfilmje, úgyhogy a merész témaválasztásnak és eme ténynek köszönhetően legyünk elnézőek. Cserébe a szereplőgárda: Tyler James Williams (Everybody Hates Chris, Go On), Dennis Haysbert (24, The Unit), Kyle Gallner (A Nightmare on Elm Street, Jennifer's Body). Amerikai bemutató október 17., nálunk maximum és reménykedve dvd-megjelenés várható.

Ahogy a digitális világ mind nagyobb tehertételként nyomja a mindennapjainkat, úgy időről időre kell egy kis technológiamentes lélegzetvétel. Ez most részemről 5 hónap volt, amíg nélkülöztem a filmes világ értékelésének utókorra hagyományozását - elvégre a gondolat örök, de csak az enyém, ha nem oszthatom meg. A 3. Corvin Moziéjszaka azonban a várakozáson felüli pozitív hatással volt rám: egyrészt 4 napja a Transzcendens körül forog az agyam (pedig azóta volt szerencsém a Hogyan rohanj a vesztedbe című filmhez, letudtam a Trónok harca évadzárót is), másrészt pedig késztetést éreztem, hogy elmagyarázzam magamnak is, miről is szól ez a film. Nem védeni igyekszem, de a leterített jószág képtelen önmaga védelmére, egyébként pedig meg is érdemel ennyit. Nem a színészek miatt, mert a belé vetett bizalmat Johnny Depp jóideje elherdálta, Morgan Freeman meg csak öreges biodíszlet, sokkal inkább a tartalom és az esetleges következtetések okán.