Prolihisztor

Szezon van, nem vitás. Vérmérséklettől függően emésztjük a Golden Globe-ot, felemás izgatottsággal várjuk a csütörtöki Oscar-listát, de az szinte osztatlan egyetértés, ha kijön az Arany Málna-jelöltlista. Szinte minden évben el lehet találni azt a 2-3 nagy franchise-filmet, ami beverekszi magát a kétes értékű mezőnybe, így akik a Transformers 4-re vagy a Tini nindzsa teknőcökre fogadott, az ugyan kis szorzóval, de nyereséges döntést hozott.

Az idei nagy nyertesek a Transformers 4 (7 jelölés), a Herkules legendája és a Kirk Cameron's Saving Christmas (6 jelölés) és a Tini nindzsa teknőcök (5 jelölés). Persze a többiek sem teszik ki az ablakba, de a szokásos Adam Sandler-filmes és színészi jelölés magától értetődő, Cameron Diaz is jó úton halad, míg a Feláldozhatóak sem épp erre a felvonására lesz büszke. Idén kaptunk egy nagyjából "Ki fejlődött a legtöbbet"- kategóriát is, ahol helyet kapott Ben Affleck, Jennifer Aniston, Keanu Reeves, Mike Myers és Kristen Stewart is. Az is említésre méltó, hogy két emblematikusan jó színész is felfért a listákra, jelesül Susan Sarandon és Kelsey Grammer. Míg előbbi azért bőven meglepő, na nem a Tammy-ben nyújtottak miatt, addig utóbbinál jóval érdekesebb, hogy míg sorozatokban rendre kiemelkedő, addig filmekben felejtendő.

Legrosszabb film
Kirk Cameron's Saving Christmas
Left Behind
Herkules legendája
Tini nindzsa teknőcök
Transformers: A kihalás kora

Legrosszabb színész
Nicolas Cage, "Left Behind"
Kirk Cameron, "Kirk Cameron's Saving Christmas"
Kellan Lutz, "Herkules legendája"
Seth MacFarlane, "Hogyan rohanj a veszTEDbe"
Adam Sandler, "Kavarás"

Legrosszabb színésznő
Drew Barrymore, "Kavarás"
Cameron Diaz, "A csajok bosszúja"/"Szexvideó"
Melissa McCarthy, "Tammy"
Charlize Theron, "Hogyan rohanj a veszTEDbe"
Gaia Weiss, "Herkules legendája"

Legrosszabb férfi mellékszereplő
Mel Gibson, "Feláldozhatóak 3"
Kelsey Grammer, "Feláldozhatóak 3"/"Legends of Oz"/"Think Like a Man Too"/"Transformers: A kihalás kora"
Shaquille O'Neal, "Kavarás"
Arnold Schwarzenegger, "Feláldozhatóak 3"
Kiefer Sutherland, "Pompeji"

Legrosszabb női mellékszereplő
Cameron Diaz, "Annie"
Megan Fox, "Tini nindzsa teknőcök"
Nicola Peltz, "Transformers: A kihalás kora"
Brigitte Ridenour, "Kirk Cameron's Saving Christmas"
Susan Sarandon, "Tammy"

Legrosszabb rendező
Michael Bay, "Transformers: A kihalás kora"
Darren Doane, "Kirk Cameron's Saving Christmas"
Renny Harlin, "Herkules legendája"
Jonathan Liebesman, "Tini nindzsa teknőcök"
Seth MacFarlane, "Hogyan rohanj a veszTEDbe"

Legrosszabb forgatókönyv
Kirk Cameron's Saving Christmas
Left Behind
Szexvideó
Tini nindzsa teknőcök
Transformers: A kihalás kora

Legrosszabb páros vagy trió vagy sokaság
Bármelyik két robot, ember vagy robot és ember, "Transformers: A kihalás kora"
Kirk Cameron & az egója, "Kirk Cameron's Saving Christmas"
Cameron Diaz & Jason Segel, "Szexvideó"
Kellan Lutz & vagy a hasizma vagy a mellizma vagy a farizma, "Herkules legendája"
Seth MacFarlane & Charlize Theron, "Hogyan rohanj a veszTEDbe"

Legrosszabb remake, ripoff vagy folytatás
Annie
Atlas Shrugged: Who is John Galt?
Herkules legendája
Tini nindzsa teknőcök
Transformers: A kihalás kora

LegJOBB javuló tendencia
Ben Affleck -- A Giglitől az Argóig és a Holtodiglanig
Jennifer Aniston -- Razzie-tól a Cake-ig
Mike Myers -- a Love Gurutól a "Supermensch" című dokumentumfilmig
Keanu Reeves -- Razzie-jelöléstől a John Wickig
Kristen Stewart -- Twilighttól a Camp X-Ray-ig

Ezúttal a Mátrix kerül terítékre Seth MacFarlane Oscar-promotáló fricskavideójában, amolyan Family Guy-féle osztással a végén - nem mintha bármi más újdonság felfedezhető lenne ebben a fél percben.

Napra pontosan 30 nap múlva kezdődik a világ legismertebb, legnevesebb, bár talán mostanra a legkiszámíthatóbb díjátadója, az Amerikai Filmakadémia Oscar-díj átadó ünnepsége. Hollywood évek óta próbálja visszacsempészni valamit az átadó régi fényéből, ha már a vaskalapos vén fehér csókák csak sablon melletti döntéseket hoznak. Az elmúlt években kaptunk kartonszínházat éneklő Hugh Jackmannel (aki azóta már egész estét szentelt az ilyetén szórakoztatásnak) vagy Billy Crystal kissé már öreges poénjait; kaptunk páros műsorvezetést sorban (előbb Steve Martin és Alec Baldwin, majd Anne Hathaway és James Franco sztrárpárosa hozta az átlagot vagy az alattit), miközben a Golden Globe-díjátadó műsorvezető terén hatalmasat húzott, mikor Ricky Gervais brit komikust kérte fel. Ugyan zsinórban negyedjére már nem vállalta, behozva egy szórakoztató Tina Fey-Amy Poehler párost, de ami ennél is fontosabb, hogy talán az Oscar táján is van némi ébredezés. Az idei évben Seth MacFarlane kapta a műsorvezető talán megkopott dicsőségű lehetőségét. Az eddigi promók sem voltak unalmasak, most azonban már tematikus felvezetést kapunk a Psycho kapcsán - na ezt mindenki döntse el, melyik kategória...

Vagy lőttek az Oscar-gálának, vagy új korszakba lép a show

Óriási meglepetést okozott, hogy Seth MacFarlane, a Family Guy című animációs sorozat és a Ted című nagy sikerű vígjáték atyja lesz a következő Oscar-gála házigazdája. A forgatókönyvíró-rendező ugyanis senkit és semmit nem tisztel, belerúg mindenkibe nemre, korra, fajra és betegsége stádiumára való tekintet nélkül, ezért biztosra lehet venni, hogy a poénok politikailag inkorrektek lesznek. Hogyan választhatták őt? - teszi fel mindenki a kérdést, aki valaha is odakapcsolt már a gálára. (És arról is van fogalma, kicsoda MacFarlane.)

Craig Zagan és Neil Meron, a következő gála producerei egyedülálló és friss ötletnek nevezik választásukat, mert tanult emberek így fogalmazzák meg, hogy kénytelenek voltak az utolsó szalmaszálba kapaszkodni. Az Oscar-gála régóta válságban van. A nyúlós, gyorsan unalmassá váló műsort sem az old school komikusok, sem a fiatal sztárok nem tudják már feldobni. Megbukott idén Billy Crystal a fáradt poénjaival, egy évvel korábban pedig a vérfrissítésnek szánt Anne Hathaway/James Franco páros túl könnyűnek találtatott. (Franco egyenesen pillekönnyű volt, amit nem kevesen az elszívott fűmennyiségnek tudnak be.)

Emlékezetes, hogy Crystal idén Eddie Murphy helyett ugrott be, aki azért szállt ki a show-ból, mert a gála producere, Brett Ratner, aki jó barátja, visszavonulni volt kénytelen egy homofób megjegyzése miatt. Ehhez képest az ellenkező végletet képviseli az új producerek ötlete. Le a korrektséggel, jöjjön MacFarlane, aki arról híres, hogy belép a buli színhelyére, inzultálja a hölgyeket, felrúgja a puncsostálat, meggyújtja a függönyt, aztán letolja a gatyáját. Médiaszakértők szerint a komikus-zenész-író-rendező szerepeltetése vagy hihetetlen sikert arat, vagy azt érik el vele, hogy utána alig marad valaki, akinek kedve lesz megint díjátadót nézni.

MacFarlane bevallja, még maga sem tudja, mivel fog előrukkolni, hová teszi a hangsúlyokat, illetve meddig engedi elmenni a két producer, aki vele sötét lóra tett. A megbeszélések mindenesetre már élénken folyhatnak, mert a rendező arra a kérdésre, hogy majdnem félmilliárd dollárt termelő hőse, Ted, a trágár, füvező plüssmackó szerepel-e majd a gálán, elgondolkozva így felelt: - Valószínűleg túl sokba kerülne.

Mindenki döntse el maga, hogy ez a válasz csak egy újabb poén volt-e.

(Ted - már a mozikban!)

Az idei év talán leginkább várt és legsikeresebb vígjátéka befutott hozzánk, mintegy másfél hónapos késéssel. Ezalatt volt lehetőség felmérni és mérlegelni, egy ilyen sikert elérő alkotás érdekli-e a magyar nézőt. Mert ugye a rendező, Seth MacFarlane személye itthon még mindig csak kevesek előtt ismert, pedig már több mint tíz éve ott van az amerikai televíziózás élvonalában, először a Family Guy, majd az Amerikai fater, végül pedig A Cleveland-show című sorozataival. Ezek mellé még a külföldi celebégetés, a Roast modern kori vezéralakja. Amikor tehát azt olvasod, hogy ez a kissé elmebeteg, tudathasadásos személyiség élőszereplős játékfilmet forgat, melyben egy plüssmackó életre kel, elönt a remény…

Ami negyed óra után semmivé is lesz. Egész egyszerűen ez a játék- és művészi keret nem az az alkotói korlát, ahol MacFarlane érvényesülni tud. Előismeretek nélkül persze abszolút élvezetes az alkotás, azonban annak ismeretében, hogy a sorozatok hangadóinak emblematikusabb alakjai megfordulnak az alkotásban, kifejezetten kiábrándító. Mindaz a poénmennyiség, ami egy húszperces epizódot frenetikussá tesz, egy másfél órás film esetében teljességgel elsikkad. Hiába a hasfalszaggató utalások, a megbotránkoztató, mégis olyannyira jellemző amerikai társadalomjegyek halmozása, ha a keret, a romantikus jellemfejlődés egészestés változata szó szerint sok, nem a túlcsordulás, szimplán az érdektelenség talajára rángatva a filmet.