Prolihisztor

Előre elnézést, de csak mobilszolgáltatói szektorból intézem a következő pár sort, ezért is a címválasztás.

Legyünk átlagosak, a szolgáltatóknál elérhető havidíjas csomagok középértékének kerekítésével legyen 10.000 Ft-os havidíj, amiért azért már bőséggel kapunk internetet és lebeszélhetőségi keretet is, de most csak a gusztustalanul forintosított tételek érdekelnek. Ebben a 10.000 Ft-os havidíjban benne van már Állam Bácsi 27 %-os részesedése ÁFA, azaz Általános Forgalmi ADÓ!!! néven, laza 2.700 Ft havi szinten, amit azért kap tőlünk a Jó Gazdának csak ritkán nevezhető Állam Bácsi, mert mobilozni szokunk ebben a furcsa, high-tech 21. században.

Értelmező kéziszótár nem kell, csak józan ész: megszorítás nincs, csak különadók egész sora. Felfoghatjuk úgy is, hogy a kizsákmányoló multikat szorongatjuk meg, elvégre szégyen és gyalázat, ha több ezer embernek kínálnak munkát, fizetik utánuk a járulékokat, szolgáltatásaik után pedig az ÁFA is befizetendő, azonban ez mégsem elég az államkassza számára. Jöhet akkor a szolgáltatásokra kivetett, ÁFA-n felüli megadóztatása, a bankszektor után meglesz a mobil távközlési szegmens is, legyen hát büszke a tévúton járó Magyarország!

Épp elég marhaságot követ el a mostani kormány: magánnyugdíj laza 3000 milliárd értékben államosítva, adósságcsökkentésbe fojtva, csak a sokrétű gazdasági tehetség nem vette észre, hogy árfolyam-ingadozás esetén csúnyán el is bukjuk, kipipálhatjuk tehát szüleink és saját megtakarításaink politikai célú elherdálását. Jó kis tétel ez egy ekkora gazdasági teljesítményre képes ország esetében!

Hónapokig kerültem bármiféle közéleti megnyilvánulást, látva a pusztába kiáltott szó szemernyi, csak önsors-rontó és idegrendszert romboló hatását. Se benzinár, se felsőoktatási reform, se IMF-fricskák, se semmilyen más téma nem keltette fel a bennem szunnyadó lázongó és igazságot kereső utcaembert. Most azonban betelt a pohár, mert sikerült saját hazuk tájára simítani a felsőoktatási reformot, ráadásul egész pofátlan módon: ha formailag megfelelnek a plágiumgyanús sorok, akkor is érvényes a doktori. Nagyjából ez az olvasat Schmitt-ügyben.

Hónapok óta röhög a világ rajtunk (nem csak doktori terén), mert még a szégyentelenül finanszírozott amerikai felsőoktatási rendszerből a profi élsportba fejest úgra tulokhegyek is képesek elkerülni a plágium gyanúját, csak hogy 5-10 évnyi "szarrákeresemmagam" után is legyen tisztes megélhetés, még ha csak egy multi nevetséges kirakatpozíciójában tengődve nyugdíjazásig. Itthon elég régóta tudni, csak a megfelelő rokont kell ismerni ahhoz, hogy kéz kezet mos-elv mentén meglegyen ott egyetemista pozíció, diploma, első munkahely a hülyefiamnak, de most már a szakmai élvonalat jelző doktori körökbe is beférhet a hülyefiam, elég csak a bizottságot megtölteni munkatársakkal, kollégákkal, jó barátokkal. Kezdem azt érezni, csak itthon nincs polkorrektség és összeférhetetlenség miatt jogosan hőzöngő tömeg, se a politikai vezetés, se az átlaglakosság között. Ahogy megannyian rámutattak az elmúlt 20+ évben, a drága jó rendszerváltás csak új fazont adott az addigi öltönyösöknek. 

Nem büszkeségből mondom, de több mint 8 évet koptattam egyetemistaként saját magamat 3 különböző karon, 2 szakon, jópáran lediplomáztak körülöttem ezidő alatt. Van, aki doktorira is rászaladt, elvégre van az a szadizmus, ami belelovallja az embert ebbe. Ki tudja, melyikük lesz leendő köztársasági elnök, netán kisebb közéleti pozíciók várományosa. Ezek után lehet, hogy mindenkinek érdemes az utolsó szóig átolvasni saját munkáját, akár több nyelven is átfuttatni levéltárakban a kiemelkedőbb pontokat, nehogy ezen a mocskos világon még valakinek eszébe jutott volna az a kutatási téma, melyben szakemberré képzetette magát az ismerős... Vagy elég csak, ha én olvasom újra ezeket, keresve a hasonlóságokat, hogy a majdani valakik sarán felkapaszkodva nevesített senki lehessek?

Mindenesetre tény, a hatalmas nekidurálásnak mélységes kuss lett a vége, kaphattunk egy "csak formailag voltak kifogásolható pontok" típusú magyarázatot, ami meg halottnak a csók. Kérdem én, átlagember hasonló szituációban mekkora megaláztatásra számíthat? Mert a doktori oda, az már egyszer biztos. Előfordulhat, hogy az ezt megelőző tanulmányok eredményeit is felülvizsgálják: szakdolgozat, évfolyamdolgozat, szakmai gyakorlat? Mert normális menetrend szerint ez lenne az ügymenet...

Szegényes hétnek néznek elébe azok, akik a mozikat keresnék fel. Két bemutató van összesen, mellyel frissítik műsorukat a hazai mozik. Azonban csüggedésre semmi ok, a jövő héttől kezdve megszűnik a pangás, legrosszabb esetben is három filmet mutatnak ben, de lesz olyan hét, amikor hét filmet is a nyakounkba borítanak. Addig pedig lássunk hozzá, mivel kecsegtetnek minket mától.

Egy néma kiáltás

A hét másik bemutatója is rendező-forgatókönyvírói alkotás, Mahamat-Saleh Haroun filmje a Csád Köztársaságba kalauzolja el a nézőket. Filmje a polgárháborúba kalauzolja a nézőket, ahol egy hatvan feletti úgyómester, egykori úszóbajnok döntését ismerhetjük meg. Az elegáns szállodát, ahol eddig dolgozott, átveszik a kínaiak, akik arra kényszerítik, adja át munkáját fiának, ő maga pedig álljon portásnak. A polgárháború miatt azonban a hatóságok mindenkit arra kényszerítenek, segítség a hadsereget, pénzzel vagy harcképes gyermekeik felajánlásával. A férfi azonban szegény, egyetlen fia miatt pedig olyat cselekszik, amire szülő nem lehet képes.

A következő három nap

Paul Haggis rendező-forgatókönyvíró új filmje mindenképp érdemes a legalább egyszeri megtekintésre. Egy boldog házzasságban élő egyetemi tanár (Russel Crowe) igyekszik megszöktetni a börtönből 20 évre ítélt feleségét (Elizabeth Banks). A tárgyalás során minden igyekezet hasztalannak bizonyult, az elkeseredett férfi hosszas tervezés után kiagyalt menekülés terve azonban mindkettejük életét veszélybe sodorhatja.

Mellékszerepekben Lian Neeson, Olivia Wilde és Brian Dennehy.

A cikk utánközlés, a Szeretlek, Magyarország! oldalán jelent meg.